Telkibányai Református Egyházközség Honlapja

Pásztori körlevél 2019 pünkösd

2019-06-09 17:00:09 / Szalay Ibolya

A lélek szükségessége

„A szél arra fúj amerre akar,

hallod a zúgását,

de nem tudod honnan jön,

és hová megy:

így van mindenki,

aki a Lélektől született."

(Jn 3:8)

 

A pünkösd ünnepe magának a Szentléleknek ünnepe. Még pontosabban a Szentlélek az ünnepelt, mert a jeruzsálemi események - a szélzúgáshoz hasonló hang, a lángnyelvek alászállása, a nyelveken szólás ajándéka, a 3000 megkeresztelkedő - a középpontba állította a Lélek hatalmát. Felemeli ez a tudat a szívünket és a hangunkat, hogy van Erőforrásunk, van Pártfogón, van Buzdítónk, van Lelkesítőnk. Sokat olvasunk a Szentírásban az Atya dolgairól, az Újszövetségben Jézus szerepe, az Isten Fiának története válik dominánssá, de a Lélekre a figyelem igazán pünkösdkor fordul. S ha valamikor, akkor ezekben a napokban kell, hogy tisztást tapossunk, helyet szorítsunk a Szentháromság Isten harmadik személyének a mennyei dobogón.


A pünkösdi történet (ApCsel 2: 1-47) mellet a Lélek munkájáról az egyik legtöbb konkrétumot tartalmazó igeszakasz Jézus és Nikodémusz éjszakai beszélgetése (Jn 3:1-21). Nikodémusz farizeus volt, az akkori egyház képviselője, aki látva Jézus forgolódását nem a fújjolók, az elutasítók és a kötekedők között foglalt helyet. Mi több, meglátogatta, hogy személyes beszélgetés útján igazolja feltételezéseit: „Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele az Isten." Jézus viszont mielőtt a saját maga küldetését, önmeghatározását elmondaná, a látogatója problémájára tapint rá. Ezért is tartják ezt a beszélgetést lelkigondozói töltetűnek. Jézus Nikodémusz közeledésében a segélykérő embert látja, akinek szüksége van egy lelkivezetőre. Maga az eszmecsere a hitre való segítség példája, de a közvetlen, azonnali siker elmarad. A dialógus, a beszélgetés a végére egysíkúvá válik, Nikodémusz megakad az újjászületés fogalmánál és ezután már csak Jézus szavait halljuk. Nincs visszacsatolás, igenlés, színvallás, mondjuk úgy, ahogy ezt a samáriai assszonynál (Jn 4:28) vagy Zákeusnál a vámszedőnél (Lk 19:8) látjuk. Később a Nagytanácsban felszólal Jézus elítélése ellen és a temetésénél arimátriai Józseffel együtt segédkezik.

Jézus a beszélgetéseben kimondja a keresztyén élet legfontosabb feltételét: „szükséges újonnan születnetek". Sokféle téren látunk egyfajta minimumot, amit el kellene érni, amit szükséges teljesíteni. Vannak alapvető élelmiszerek, amelyek mindenkinek elérhetővé kell, hogy legyenek. Ezek például a vizes kifli, az étkezési tojás vagy a csirkehús. Van az oktatásban is egyfajta minimum, amit a gyerekeknek teljesíteni kell. Ilyen mondjuk az érettséginél a másodfokú egyenlet megoldása. Aztán vannak alapvető jogok, amelyek szintén mindenkit megilletnek, pl. a törvény előtti egyenlőség, vagy a személyi szabadság, vallás szabad gyakorlata. Többen próbálták már azt is meghatározni, hogy mire is van szükség egy élethez. Gyűjtögetünk, őrizgetünk majd végül az egykor szükséges dolgainkat az élet végére érve felszámoljuk.

Jézus itt is a valóban szükséges, nélkülözhetetlen dologról beszél Nikodémusznak. Valami olyanról, amit sem a vallási vezető, sem a kisiskolás diák, sem a nyugdíjas, vagy az aktív dolgozó nem kerülhet meg, nem spórolhat ki. Halmosi Sándor költő így fogalmaz egyik versében: „Megreggeliztem, sétáltam, kijelentkeztem, a sajtos rudat odaadtam egy hadakozó koldusnak." Neki a szükséges minimum, az élethez, a léthez szükséges élelmiszer, az ami nekünk felesleges, elhanyagolható, meg sem kottyan. A van és a nincs határa, amiért valaki megküzd. Milyen jó lenne, ha a morzsákért így tudnánk hadakozni mi is, ahogy a pogány asszony is az asztalról lehulló morzsákért (Mt 15:27). Vajon megvan e nekünk ez a minimum? Ne az életszínvonaladra gondolj, az ünnepi ebédedre, vagy a garázsban álló autódra.

Vajon megvan e neked az a minimum, ami az Isten országába való belépés minimuma. Ez a pünkösd titka. Aki veszi a Szentlelket, ami arra fú amerre akar, az rendelkezik a belépés szükséges feltételeivel. Úgy gondoljuk Nóénak megvolt, hiszen Isten előtt igaznak bizonyult. Hasonlóképp Mózesnek is, hiszen maga Isten temette el. Énochot és Illést sem hagynám ki a sorból, hiszen még életükben ragadtattak el és halált nem láttak. A sort Keresztelő Jánossal zárnám, akiről tudjuk, hogy megütötte a minimumot, mert a legkisebb a mennyek országában. Tehát ott van.

Jézus a beszélgetésben a minimumot várja el, de a maximumot, a legtöbbet kínálja érte. S meghökken, amikor Nikodémusz az elvárható minimummal sincs tisztában: „Te Izrael tanítója vagy és nem tudod ezeket a dolgokat?" Jézus az evangéliumban az egyszerűségre tanít. Azt mondja a tanítványainak hogy ne vigyenek felesleg dolgokat magukkal az útra (Lk 10:4). Az imádkozásnál pedig, hogy nem a bőbeszédűség az, ami célhoz juttatja kéréseinket. Az öltözködésben szintén az egyszerű, letisztultra voksol (Mt 23:5). Nikodémusznak az újjászületésről, az Isten országába történő bejutásról a legegyszerűbben és legtisztábban beszél. „Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik víztől és lélektől nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami lélektől született, lélek az." A pünkösd a vízzel és Lélekkel való megkeresztelkedés kiemelt alkalma. Jézus nem bonyolítja, csak a szükséges minimumot várja el: szükséges újonnan születnetek. Az újjászületést nem az ember idézi elő, megfoghatatlan, de hatása jól látható, akár a szélnek. Az újjászületés felülről jön, az ember a cselekményben a befogadó, a kedvezményezett. Akarsz-e Te magad is részese lenni a Szentlélek ajándékának?

Lénárd Sándor Dél-Amerikában élt és egyszerű emberek között forgolódott. Orvos volt és nap mint nap elnézte, hogy a bennszülöttek hogyan keresik fel a kuruzslót és próbálnak gyógyulást nyerni bajukra. Aztán ha nem sikerült, akkor hozzá is eljöttek, hogy segítsen rajtuk. Rájött, hogy amit tud az európi kultúrából, orvoslásból, itt másként kell használnia, mint az óhazában. Nem veheti elő a betegeknél hatalmas szókincsét, le kell redukálja mondandóját arra az 500 szóra, amit megértenek. Ahogy régen az Athéni piacon is tették a bölcsek, csak tőmondatokban fejezték ki magukat: Minden folyik, A legtöbben rosszak, Ne bízz senkiben. Ezzel a tudással vált képessé orvosolni a bajokat. Jézus is így fordul felénk. Látja, hogy mindenhol próbálkozunk. Végül szemlesütve hozzá kullogunk. Ő pedig azzal az egyszerűséggel tanít bennünket ezen az ünnepen is, ahogy Lénárd Sándor fordult az őslakókhoz: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Ez a mi hitbéli minimumunk, ami az üdvösségünk maximumát adja.

 

 

Szalay László Pál

 

Telkibánya, 2019. pünkösd hava.