Pusztadaróc - Tibolddaróc, testvérgyülekezeti találkozó

LXIII. évfolyam 4. szám / Egervölgyi Egyházmegye

A tibolddaróci gyülekezet 2010. november 7-én nagy lelkesedéssel készült a pusztadaróci testvérgyülekezet fogadására. Pusztadaróc Romániában a csengersimai határátkelőhelytől 4 km-re található. Hogyan is találtunk mi egymásra? Mert minden találkozásnak, tervnek van előzménye és van következménye.

2007-ben egy tibolddaróci fiatalember, név szerint Gál István (Pege) saját kicsiny, de nagyon szeretett falujáról gondolkodva azzal az ötlettel állt elő barátai előtt, hogy keressük fel azokat a településeket, amelyek a daróc nevet viselik. A darócok vadászattal, solymászattal foglalkozó emberek voltak a régi időkben. A történelmi Magyarországon 15 daróc nevű település található. Az ötletet terv követte, a fiatalember és barátai, a Tibold Darócai Motoros Baráti Kör tovább gondolta az út célját. Alapítvány jött létre, operatőrt fogadtak, és egy közel 20 fős csoport elindult, hogy előzetes egyeztetések után felkeressék azokat, akik messze szakadtak egymástól. Az expedició ünnepélyes útra bocsátása 2008 júniusában a tibolddaróci római katolikus templomból történt. A 15 daróc nevű település közül 2 helyen már több mint 100 éve nem él magyar ember. 5 település Erdélyben, 1 Délvidéken, 1 Kárpátalján, 2 a Felvidéken és 4 hazánkban található. Az önkormányzat és a református gyülekezet gyönyörű köszöntő leveleket fogalmazott meg, ugyanis a települések nagy részén reformátusok élnek, az üdvözletet a csapat szívvel-lélekkel vitte magával. Bejárva a különböző vidékeket, minden helyen aláírattak egy nemzeti színű zászlót, az aláírást oda kérték, ahol a térképen a hely található. Amikor hazaérkeztek, a zászlón az országhatár vonalát, valamint a települést jelölő pontokat és aláírásokat aranyozott fonallal kihímezték a dolgos asszonykezek. Ez a csoport minden helyről hozott magával egy marék földet, egy kevés vizet és azt a virágot, amely minden helyen megtalálható, a muskátlit. A zászló, és a közös földbe ültetett muskátli ma is megtalálható Tibolddarócon Szabó János házában.


2009-ben szinte minden település képviseltette magát Tibolddarócon, ahol először került sor a darócok találkozójára. Hálaadó istentiszteleten emlékeztünk őseinkre, magyar nyelvünkre, s köszöntük meg az Úr Istennek, hogy az ő kegyelme nemzedékről nemzedékre megtartott bennünket. A háromnapos együttlét után a búcsúzáskor került sor a tibolddaróci református gyülekezet újjávarázsolt gyülekezeti termének felszentelésére, a pusztadaróci, a királydaróci és nádasdaróci lelkészek szolgálatával. A találkozásokról film készült, amelyet 2009-ben, Budapesten a 41. magyar filmszemlén bemutattak.


A pusztadaróci gyülekezet ez év pünkösdjének 2. napján látott vendégül bennünket. Ajándékképpen egy zászlót vittünk magunkkal, amelynek párja Tibolddarócon található. November 7-én Pusztadarócról látogattak meg bennünket. A templomban könnyek között énekeltük nemzeti Himnuszunkat és a székely himnuszt: „Ki tudja merre, merre visz a végzet..." Ez maradt meg a nagy kirándulásból és természetesen azok a barátságok, amelyek felejthetetlenek, amelyek ott maradnak a szívekben és az elmékben. Megmaradt az a jó érzés, hogy ha egyet akarunk mi magyar emberek, annak eredménye van, s megnyugszik rajta az Isten áldása.


Tibolddaróc, 2010. november 17.


Papp Zsolt Endre

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek. Préd 3,7/b

Préd 3

„...megvan az ideje minden dolognak az ég alatt” (1). Isten által rendelt módon éled-e meg ifjúságod, jegyességed, házasságod, családalapításod, munkád, nyugdíjas korod és az Úr elé készülésed idejét? 

 

 

tovább

(40) „Ti is legyetek készen…” (Lukács 12,35–40)

A készülést segíti, ha arra tekintünk, amit az Úr ígért nekünk! „Amit szem nem látott, fül nem hallott, ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az Őt szeretőknek.” (1Korinthus 2,9) 

tovább

MÁTÉ 4,18–20 - Tanítvánnyá menetközben válunk

Képzeljük magunk elé ezt a helyzetet egy pillanatra: Simon és András azt teszik, amit minden nap tesznek – kivetik hálóikat. Nem meglepő, hiszen ez a feladatuk. 

tovább

2017. augusztus 15. kedd

Kicsoda Jézus Krisztus? – Követ

Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja előttem az utat, és mindjárt eljön az ő templomába az Úr, akit ti kerestek, és a szövetségnek követe, akit ti kívántok; ímé, eljön, azt mondja a Seregeknek Ura. (Mal 3,1)

 

tovább

Reményik Sándor: Mindennapi kenyér

Amit én álmodom
Nem fényűzés, nem fűszer, csemege,
Amit én álmodom:
Egy nép szájában betevő falat.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Lelki kenyér az éhező szíveknek,
Asztaláldás mindenki asztalán.

tovább