Megbékéltség és békességteremtés

LXIV. évfolyam 2. szám / Élő teológia


Én. Engem. Nekem. Velem. Tőlem. Általam. Hozzám. Én. Ezekben a meghatározottságokban telnek jobban-rosszabbul sikerült napjaink. Gondoljuk át a mai napot! A tegnapot. Mi szólt rólam? Mi szólt másról? Mi Istenről? Mennyi gondolat, szó és cselekvés? Érdekes arányokhoz jut, aki komolyan veszi az őszinteséget.

Közben boldogságra és békességre vágyunk. Igazi, bibliai értelmű békességre, a shalom és eiréné állapotára. Épség, egészség, zavartalan viszonyok, egyetértés, zavarmentesség, a rendetlenség ellentéteként megvalósuló rend állapota. Állapotra vágyunk abból az erőlködő és „valahogy nem sikerülő” állapotból, mely végső soron békétlenségként jellemzi létünket. Nehezen hordozható állapotból egy minket hordozva megtartó állapotra vágyunk, miközben elfelejtjük: a békesség cselekvések eredménye. Megérteni, visszapótolni, elvégezni, elrendezni, fogadalmat teljesíteni Isten megbékéltségébe kapaszkodva nekünk kell. Még akkor is, ha maga a békesség ajándék. Krisztusban adott kegyelem. Keresni, kutatni, érteni, elfogadni, az értetteket és elfogadottakat cselekedeteinkben beváltani nekünk kell. Pünkösd idején pedig különösen is elgondolkodtató a Szentlélek Isten munkája, aki elvégzi bennünk a békéltetést, és formálja bennünk lelki gyümölcsként a békességre való készséget, képességet.



Aki elfogadta Isten megbékélését, és maga is megbékült Istennel, az békülhet meg önmagával, sorsával, életével, és az teljesítheti a páli tanítást: amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességben éljetek. (Róm 12,18) Az Istennel összebékült ember feladata éppen ezért, ennek alapján szintén a kegyelem megnyilvánulásaként a békéltetés szolgálata.



Isten úgy békélt meg az emberrel, hogy emberré lett. Jézus magát megalázta, és engedelmesen teljesítette az Atya akaratát egész a kereszthalálig, hogy nekünk békességünk legyen. Nekünk pedig, a békéltetés szolgálatában Pál apostol tanítását követve mindeneknek mindenné kell lennünk, hogy megnyerjünk minél többeket az evangéliumnak. (1Kor 9,19-23) Ehhez pedig nem más eszközt adott nekünk, Aki elhívott, mint a lábmosás hatalmát. Nem erővel kell ugyanis békét teremteni, nem hatalommal, „hanem az én lelkemmel.” (Zak 4,6) Aki pedig Lelkét ígéri segítségül békességteremtő küldetésünkhöz, ezt a példát adta elénk. Megmosta tanítványai lábát. Pál pedig, amikor arról ír, hogy „mindeneknek mindenné” lett az evangélium ügyéért, azt is írja, hogy bár mindenkivel szemben szabad, magát mégis mindenki szolgájává tette. A zsidó Pál apostol írja, hogy „zsidónak zsidóvá lettem”. Pedig zsidó. A hangsúly itt azon van, hogy lettem, váltam (ginomáj és nem eimi), vagyis életprogramként formálódok azzá, aki a mások szempontjait a magáé elé képes helyezni. Mások szempontjai fontosabbak lettek saját szempontjaimnál. Mert ez a felebarát szeretete, ez az evangélium szolgálata – nem szavakkal és nem állapotokra várva, hanem az Ige szerint cselekvésekben.



Úgy akarunk boldogok lenni, és úgy vágyunk békességre, hogy meghamisítjuk a kijelentést: „boldogok a békétlenséget teremtők”. És csodálkozunk, hogy nem vagyunk azok. Boldogok a békességet teremtők. Az én, nekem, velem állapotából a Lélek munkája által juthatunk el először addig a felismerésig, hogy „Őtőle, Őáltala, Őreá nézve vannak mindenek” (Róm 11,36), majd a felebarát szempontjainak megértéséig, szükségeinek előtérbe helyezéséig, hogy a lábmosás hatalmával elvégezhessük a békéltetés szolgálatát.



Barnóczki Anita

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Ha az én utamon jársz, és ha teljesíted, amit rád bíztam, akkor ítélkezhetsz házamban, és felügyelhetsz udvaraimra… Zak 3,7/b

Zak 3

„Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged” (4). Újrakezdés nincs közösségi és egyéni bűnbocsánat, megtisztulás nélkül. 

tovább

(43) „…követte őt, dicsőítve az Istent.” (Lukács 18,35–43)

 EZ A KEGYELMI ÁLLAPOT! – 1. Koldulunk életünk romjain, vakon, szegényen; – a jólétben, látszólag egészségesen még inkább ezt tesszük. De Istenünk nem hagy el, mert közben szól az Ige, benne az evangélium, és hallunk Jézusról, kérdezősködhetünk utána (35–37). 

tovább

EZSDRÁS 8, 15-20 - Isten jóságos keze

Ezsdrásnak sikerült jelentős számú zsidót meggyőzni, hogy útra keljenek vele Jeruzsálembe. Egyébként teljes mértékben hiányzik egy csoport a szentség szolgálatában – a léviták. 

tovább

2017. szeptember 18. hétfő

Pontifex maximus

Ezért, szent testvéreim, mennyei elhívás részesei, figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra. (Zsid 3,1) Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. (Zsid 4,14)

 

tovább

ifj. Bartha Sándor: Elfáradtunk?

Még távol a csúcs.
Még nagyon messze.
Ködfoszlányok és felhők fedte,
messzi csúcs.
Ólomléptekkel, kőnehéz szívekkel
araszolunk felé,
s míg magunknak bíztatón suttogunk:
menni, menni kell!

tovább