Az Egervölgyi Egyházmegye női szolgálattevőinek találkozója

LXIV. évfolyam 2. szám / Egervölgyi Egyházmegye


Gyönyörű, verőfényes napsütésben gyűlt össze április 7-én, délután az Egervölgyi egyházmegye gyülekezeteiből érkező lányok, asszonyok serege a mezőkövesdi református templomba. Az egyházmegyében immáron hagyomány, hogy virágvasárnap délutánján Isten előtti elcsendesedésre, és együttgondolkodásra hívja az egyházmegye elnöksége a női szolgálattévőket és nőtestvéreket.

Énektanulással kezdődött az alkalom, amit Patay József és felesége, a mezőkövesdi gyülekezet tagjai vezettek. Örvendezésről és Isten közelségéről szóltak a dalok. A nyitó áhítatot Pappné Szakács Csilla tibolddaróci lelkipásztor tartotta a Filippi gyülekezethez írt levél 2,5-11 része alapján. Arról a krisztusi indulatról beszélt, amely meghatározója lehet keresztyén életünknek és szolgálatainknak. Ez az indulat, a mi közösségeinket elevenné és kívánatossá teszi a világ fiai számára.



Az áhítat után Gordosné Balogh Eszter helyi lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket. Dr. Kádár Zsoltnak, az egyházmegye esperesének nyitó gondolatait követően az átányi női kar szépen csengő énekeit hallgathattuk. Druzsbovszkiné Katinka mély mondanivalójú szavalata vitte gondolatainkat az előadásig, amit dr. Bodó Sára professzor tartott: „Női sorsok üzenete a Bibliából” címmel. Az előadó kiemelte Ábrám és Szárai történetét, amelyet hallgatva átélhettük, hogy a Biblia több ezer éves asszonysorsa és a ma élő asszonyok helyzete mennyire egyforma. Az Isten előtti csendben és engedelmességben találta meg Szárai, a későbbi Sára a megoldást férjével, Ábrámmal a későbbi Ábrahámmal együtt életük nehéz kérdéseire.



„Mert az ÚR megsebez, de be is kötöz” – hallhattuk Victor Jánosné lelkipásztor bizonyságtételét, aki bensőséges hangon szólt életük nehézségeiről és arról a csodáról, amit éppen a nehéz pillanatokban Istennel együtt élnek át ő és a gyermekei.



A Pásztorok lelkészi kórus éneke a bizonyságtétel lezárásaként hangzott fel ezután: „Jézus engedj hozzád térnem… (RÉ. 342.d.) A záróimádság és az áldás után a mezőkövesdi Millennium étterem pazarul megterített asztala mellé szeretetvendégségre hívtak mindenkit vendéglátó gazdáink. Az ottani beszélgetésekből kiderült, hogy sokan áldott lelki alkalomnak, a hitüket megerősítő közösségnek tartották ezt a vasárnap délutánt. Feltöltekezve és hitben felvértezve indult haza mindenki. Soli Deo gloria! Legyen Istennek hála ezért a délutánért, s adja, hogy amit ott tanultunk, meg tudjuk élni a hétköznapokban.



Pappné Szakács Csilla, Tibolddaróc

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Így azonban jobb után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. Ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék… Zsid 11,16

Zsid 11,8–22

„Ezért nem szégyelli Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék” (16). Még a világ szemében is szégyent hoz a vallásra, amikor keményszívű, megátalkodott, változásra képtelen emberek hivatkoznak Istenre, mint az „ő” Istenükre. 

tovább

(10) „…törd össze a korsót…” (Jeremiás 19)

Jeruzsálem városának déli kapuját a Fazekasok kapujának is hívták, de Szemét-kapunak is nevezték, mert ezen a kapun át vitték le a város szemetét, így az összetört cserépdarabokat is, a Ben-Hinnóm völgyébe (1–2).

tovább

ZAKARIÁS 1,1-6 - Tanulni a történelemből

Szeretem a karácsonyi hagyományokat. A legjobb, ha minden úgy történik, ahogy mindig is szokott lenni. Eközben hamar átsiklok afölött, hogy régen sem volt minden mindig jó. 

tovább

2017. december 19. kedd

Mennyit érsz?

Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben. (1Kor 6,20)

 

tovább

H. M. R.:A karácsonyi ajtó

Emlékszem, rég volt. A bezárt ajtót 
hosszú estéken remegve lestem. 
Vártam nyílását azon a sok-sok 
felejthetetlen 
szép, gyermekkori karácsonyesten.

Kipirult arccal, dobogó szívvel, 
úgy vártam, mikor fordul a zárja, 
mikor tárul fel, mikor ragyog fel 
a titkok fája. 
Ó, hogy csábított minden kis ága!

 

tovább