Az Egervölgyi Egyházmegye női szolgálattevőinek találkozója

LXIV. évfolyam 2. szám / Egervölgyi Egyházmegye


Gyönyörű, verőfényes napsütésben gyűlt össze április 7-én, délután az Egervölgyi egyházmegye gyülekezeteiből érkező lányok, asszonyok serege a mezőkövesdi református templomba. Az egyházmegyében immáron hagyomány, hogy virágvasárnap délutánján Isten előtti elcsendesedésre, és együttgondolkodásra hívja az egyházmegye elnöksége a női szolgálattévőket és nőtestvéreket.

Énektanulással kezdődött az alkalom, amit Patay József és felesége, a mezőkövesdi gyülekezet tagjai vezettek. Örvendezésről és Isten közelségéről szóltak a dalok. A nyitó áhítatot Pappné Szakács Csilla tibolddaróci lelkipásztor tartotta a Filippi gyülekezethez írt levél 2,5-11 része alapján. Arról a krisztusi indulatról beszélt, amely meghatározója lehet keresztyén életünknek és szolgálatainknak. Ez az indulat, a mi közösségeinket elevenné és kívánatossá teszi a világ fiai számára.



Az áhítat után Gordosné Balogh Eszter helyi lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket. Dr. Kádár Zsoltnak, az egyházmegye esperesének nyitó gondolatait követően az átányi női kar szépen csengő énekeit hallgathattuk. Druzsbovszkiné Katinka mély mondanivalójú szavalata vitte gondolatainkat az előadásig, amit dr. Bodó Sára professzor tartott: „Női sorsok üzenete a Bibliából” címmel. Az előadó kiemelte Ábrám és Szárai történetét, amelyet hallgatva átélhettük, hogy a Biblia több ezer éves asszonysorsa és a ma élő asszonyok helyzete mennyire egyforma. Az Isten előtti csendben és engedelmességben találta meg Szárai, a későbbi Sára a megoldást férjével, Ábrámmal a későbbi Ábrahámmal együtt életük nehéz kérdéseire.



„Mert az ÚR megsebez, de be is kötöz” – hallhattuk Victor Jánosné lelkipásztor bizonyságtételét, aki bensőséges hangon szólt életük nehézségeiről és arról a csodáról, amit éppen a nehéz pillanatokban Istennel együtt élnek át ő és a gyermekei.



A Pásztorok lelkészi kórus éneke a bizonyságtétel lezárásaként hangzott fel ezután: „Jézus engedj hozzád térnem… (RÉ. 342.d.) A záróimádság és az áldás után a mezőkövesdi Millennium étterem pazarul megterített asztala mellé szeretetvendégségre hívtak mindenkit vendéglátó gazdáink. Az ottani beszélgetésekből kiderült, hogy sokan áldott lelki alkalomnak, a hitüket megerősítő közösségnek tartották ezt a vasárnap délutánt. Feltöltekezve és hitben felvértezve indult haza mindenki. Soli Deo gloria! Legyen Istennek hála ezért a délutánért, s adja, hogy amit ott tanultunk, meg tudjuk élni a hétköznapokban.



Pappné Szakács Csilla, Tibolddaróc

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Többet ér az, amit lát a szem, mint ami után sóvárog a lélek. Ez is hiábavalóság és hasztalan erőlködés. Préd 6,9

Préd 6

„...nem szállhat perbe az ember azzal, aki fölötte áll” (10). Testvérem, légy elégedett azzal, amivel az Úr megajándékozott téged. 

tovább

(58) „…ellenfeleddel elöljáró elé mégy…” (Lukács 12,54–59)

1. A példázat mindenekelőtt azt hangsúlyozza, hogy az Úr visszajövetelének várása, az állandó készenlét, és az idők jeleinek „meglátása” (54–56) akkor lehetséges, ha megszabadultunk a nagy ellenségtől, aki a teljes élettől és az élet Urától elválasztott bennünket, hogy örökké a bűn, a betegség, a halál nyomorúságos, kárhozatos börtönében senyvedjünk. 

tovább

LUKÁCS 14,1–6 - Vasárnap

Hitem fontos részét képezi a vasárnap megszentelése. Isten ezzel a nappal lehetőséget teremt arra, hogy egy lélegzetvételnyi szünetet tartsak, regenerálódjak. 

tovább

2017. augusztus 18. péntek

Kicsoda Jézus Krisztus? – Az Isten fia, Ember fia

Amikor Jézus Cézárea Filippi területére ért, megkérdezte tanítványait: „Kinek mondják az emberek az Emberfiát?” (Mt 16,13)

Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. (Mt 16,16)

 

tovább

Tóth Árpád: A vén ligetben

A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a tölgy, a hárs, a nyár;
Hozzám simult félőn, ijedten,
S éreztem: nem a régi már.
Sebten suhantunk, halk volt a hangunk,
S csendes volt a szivünk nagyon,
És mégis csókba forrt az ajkunk
Azon a sápadt alkonyon.

tovább