Kirándulás – hogy érezd, az Úr közel!

LXIV. évfolyam 2. szám / Egervölgyi Egyházmegye


Alig több mint másfél éve költöztünk feleségemmel Noszvajra. Úgy döntöttünk, hogy távol a város zajától, ebben a festői, hegyvidéki faluban kezdjük el közös életünket. Mióta kihoztam egy fiatal magyar vizslát a menhelyről, tudom, hogy mit jelent, ha egy állatnak jóformán kielégíthetetlen a mozgásigénye.

Megrögzött természetbarátokként mindig is szívesen, és meglehetősen gyakran jártuk az erdőt, de kutyánk, Fickó miatt a kedvtelésből feladat is lett. Szép lassan, hármasban fedeztük fel a település környékét.

Hamar megismerkedtünk a helyi református lelkésszel, Anda Tiborral, akitől megtudtuk, hogy maga is szívesen vesz részt gyalogtúrán, de – mivel hivatásbeli feladatai mellett egyúttal elfoglalt családapa is – erre mind ritkábban kerül sor. Egyik kirándulásunkról történt beszámolónk közben született meg az ötlet, hogy szervezzünk közösen könnyen teljesíthető gyalogtúrákat a gyülekezet számára. Engem ért a megtisztelő feladat, hogy kiválasszam és felmérjem az útvonalakat, feleségem plakátokat készített, a tiszteletes pedig a program népszerűsítésében vállalt komoly szerepet. A lehetséges résztvevőket elsődlegesen a gyülekezet – mind fizikai, mind hitéleti szempontból – aktívabb családjai, valamint fiataljai köréből reméltük.



Az első alkalomra március 15-én került sor. Előre úgy hirdettük meg, hogy nem lesz nehéz túra, inkább bemelegítés, ismerkedés, csak kipróbáljuk, mit bírunk…, mégis kételkedtem, hogy ez tényleg működni fog. (Egy sikertelen középiskolai túraszakkörhöz párommal együtt már volt szerencsénk, ami érdeklődés hiányában végül teljesen elhalt.)



Mivel várandós feleségem orvosa időközben megtiltott számára minden fokozott megterheléssel járó tevékenységet, őt hátrahagyva, Fickó kutyámmal jelentem meg a megbeszélt időpontban a parókia udvarán. Egyáltalán nem csodálkoztam azon, hogy a lelkipásztoron kívül senki sem várt. Legalább mi sétálunk egy jót az erdőben – gondoltam. Annál nagyobb lett az örömöm, amikor kis késéssel kedves ismerősök és ismeretlenek is befutottak. Jöttek egész családok, összegyűlt egy csomó kisgyerek, néhány ifis kamasz és három kutya, hogy ne legyen olyan egyszerű az élet. Összesen kb. harmincan gyűltünk össze rövid idővel az indulás kitűzött időpontját követően.



Az elsődlegesen kitűzött úti cél Várkút volt, kicsiknek autóval könnyített távon. Aki így is elfáradt, az menet közben még felkéredzkedett az apja vagy akár a túravezető nyakába. A nyakamban ülő négy év körüli kislány mesét mondott út közben, így hálálta meg a szállítást. Várkúton közösen megebédeltünk, megpihentünk. Az Úr kegyes volt hozzánk, mert csodaszép, napsütéses idővel ajándékozott meg bennünket.



Akinek maradt ereje, azzal felfedeztük az Arnótkői rombarlangot, és felkapaszkodtunk a Vár-hegy 669 méter magas csúcsára is. Akinek viszont elég volt a várkúti táv, az ebéd után még napozhatott, játszhatott, és egy másik úton visszatérhetett a faluba. Uzsonnára otthon volt az egész csapat, és jóleső érzéssel nyugtáztam: legalább egy picit mindenki elfáradt, és a gyerekek altatásával biztosan nem lesz gond.



A sikeren felbuzdulva egy hónap múlva újabb túrát hirdettünk, ekkor a Cseres-tetőre. Már csak kellemes meglepetésként érintett reggel, hogy egyre többen jönnek be a templom udvarára, olyanok is, akik az előző alkalmon nem vettek részt. A mi kutyáink most otthon maradtak, de jöttek helyettük újak. A táv rövidebb volt, a túra könnyebb, így már kritikát is kaptam a végén: nem volt elég fárasztó. Bár a meteorológusok országos esőt jósoltak erre a napra, mi – hála a Gondviselésnek – ebből egyetlen cseppet sem éreztünk.



Már májust írunk és éppen a harmadik útvonalat tervezgetem. Még nem tudom, pontosan hová fogunk menni, de azt igen, hogy akárhová is tartok, biztosan lesznek, akik velem jönnek. És tudom, hogy a lelkipásztor nem hagyja otthon a gitárját és a Bibliát, és hogy mindannyiunknak kincs az erdők mélyén az együttlét, a közös ima és a közös éneklés…



Kovács Péter, Noszvaj

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

…és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein. Lk 2,47

3Móz 7,22–38

Hatféle áldozati szertartást sorol fel az ige (37). Hat, tartalmilag ma már nem egészen pontosan elkülöníthető módja, hogy az ember rendezze Istennel rendezetlen dolgait. 

tovább

(49) „Nem tudjátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?” (Lukács 2,41–52)

Minden felnőtt zsidónak, évente háromszor, a három fő ünnepen, a páska, az aratás és a lombsátrak ünnepén, meg kellett jelennie a templomban (41–42). 

tovább

APOSTOLOK CSELEKEDETEI 16,35-40 - Tettre készen

A következő reggelen a város vezetői elhatározzák, hogy szabadon engedik Pált és Szilászt. Pál azonban nem akarja Filippit egyszerűen elhagyni és titokban eltakarodni. 

tovább

2017. június 20. kedd

Az élet viharai 

„Férfiak, látom, hogy a további hajózás nemcsak a rakományban és a hajóban okozhat nagy kárt, hanem életünket is veszélyezteti.” (ApCsel 27,10)

tovább

Szabó Katalin: Hogyan?

....Bocsásd meg, hogy a szívem ilyen zavaros..
Mit tegyek? Kérlek, mondd!
Csak Te tudod a választ, 
az érzést, mi eláraszt..
Ami bennem van.. 
Te ismersz a legjobban..
Talán önző vagyok... 
Talán nem kellene várnom...
Talán ezt akarod...
megtanítani velem...
az igazi szeretetet...
Istenem, miért nem értelek?
Pedig a lelkembe helyezted..
S itt vagy Te is.. érzem...
Istenem, miért ilyen nehéz ez?

Sok a kérdés, lelkem elmélyül
a gondolatokban..
Keresem a válaszokat,
melyek talán bennem vannak,
de csak nézek befelé magamba...
Üresnek érzem agyamat...
Nem látom az utat, 
melyre lépnem kellene;
Uram, kérlek, mutasd meg nekem!

Hogyan kell szeretni..?
igazán.. szívből.. 
mint ahogyan egy csoda jön...
Hogyan tüntessem el az ént?
szeretnék örömöt látni mások szemén...
Lelkén.. enyhíteni fájdalmat..
mert sok van a világban...

tovább