Kossuth ünnepség Torinóban

LVII. évfolyam 2. szám / Egervölgyi Egyházmegye

Virágzott az aranyeső a torinói tavaszt jelezve, március 20-án, ünnepi díszbe öltöztetve az olasz nagyváros egyik szép terének sarkában álló kicsiny Kossuth-szobrot.

Épp száztíz évvel ezelőtt halt meg a legendás sorsú magyar ott a szoborhoz közeli bérház egyik első emeleti lakásában. Aznap, amikor lehunyta szemét, Torinóban órák alatt elfogyott a virágboltok kínálata. Aki csak ismerte - és nagyon sokan ismerték -, virággal indult a nagy halott háza felé. A híres katolikus városban a protestáns Kossuthot a közeli valdens templomban ravatalozták fel, majd az ettől nem messze lévő pályaudvarról olaszok ezrei búcsúztatták azt a Pest felé induló vonatot, mely a száműzetés szomorú évtizedei után hazavitte a magyar haza egyik legnagyobb fiát.

A Kossuth emlékét és örökségét ápoló egyesületek, alapítványok képviselői, politikusok, művészek, közéleti emberek, valamint a szülőfalu, Monok küldöttei a tavalyi amerikai zarándoklat után, ebben az évben Torinóban emlékeztek a szabadságharcosra, kormányzóra, a magyar függetlenség lánglelkű vezéregyéniségére.


A népes delegáció néhány tagját, köztük egyházunk képviseletében dr. Kádár Zsolt esperest, hivatalában fogadta a város közgyűlésének elnöke, aki szerint Torino városa máig ismeri és megbecsüli a száműzetésben hosszú éveken át köztük élt magyar hazafit.


Kossuth életének utolsó évtizedében is élénk figyelemmel és érthető kritikával kísérte a magyarországi fejleményeket, haláláig elfogadhatatlannak tartva mindennemű kompromisszumot, kiegyezést a Habsburgokkal. Kiterjedt levelezést folytatott, megannyi vendéget fogadott. Élete alkonyán is hatalmas ívű beszédet tartott a hozzá elzarándokolók ezreinek. Az öreg Kossuth szenvedélyes biológussá lett. Növényeket gyűjtött, madártannal foglalkozott, egyik legkedvesebb látogatójával: Herman Ottóval, az utolsó magyar polihisztorral látták sokszor együtt sétálva elmélyülten beszélgetni abban a parkban, ahová az idén március 20-án a rá emlékezők serege összegyűlt.


A halálának évfordulóján tartott ünnepségen torinói szobra előtt a milánói magyar főkonzul szavai után a város vezetői emlékeztek Kossuthra, az olasz szabadságharcos Garibaldi eszmetársára. Majd a Római Magyar Intézet igazgatója idézte fel Kossuth művét és emberi vonásait. A Kossuth emlékét őrző olaszországi egyesület elnökasszonyának megemlékezését követően átadták a város képviselőinek a magyarországi festőművész, Simon Veronika által készített és általa adományozott Kossuth-portrét. A monokiak éneke mellett a jelenlevők megkoszorúzták az olasz katonák díszőrsége által körülvett szobrot.


A torinói tér sarkán álló míves kis szobor, a mellette lévő tisztes polgári ház egyik első emeleti lakása számunkra Magyarország történetének egy darabja. Emlékeztető örökség, eszméltető jel, zarándokhely. Pontosan száztíz évvel később, Kossuth halála napján ott megállva szívszorító érzés végiggondolni történelmünk veszteségeit, melyen mégis átfénylik az igazak hitének, bátorságának máig ható ereje.


2004 tavaszán Torinóban mindenki a legközelebbi téli olimpia megrendezésének nagyszerű lehetőségéről beszélt. A várost mozgásba hozta, izgalomban tartja, a komplex fellendülés közeli megvalósulásának ösztönző dinamikájával hajtja ez a világraszóló esemény.


Nekünk mégis az a kis szobor a tér sarkában, aranyesőkkel körülvéve, az marad és lesz mindig Torinóban a legfontosabb...


kzs

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

…és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein. Lk 2,47

3Móz 7,22–38

Hatféle áldozati szertartást sorol fel az ige (37). Hat, tartalmilag ma már nem egészen pontosan elkülöníthető módja, hogy az ember rendezze Istennel rendezetlen dolgait. 

tovább

(49) „Nem tudjátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?” (Lukács 2,41–52)

Minden felnőtt zsidónak, évente háromszor, a három fő ünnepen, a páska, az aratás és a lombsátrak ünnepén, meg kellett jelennie a templomban (41–42). 

tovább

APOSTOLOK CSELEKEDETEI 16,35-40 - Tettre készen

A következő reggelen a város vezetői elhatározzák, hogy szabadon engedik Pált és Szilászt. Pál azonban nem akarja Filippit egyszerűen elhagyni és titokban eltakarodni. 

tovább

2017. június 20. kedd

Az élet viharai 

„Férfiak, látom, hogy a további hajózás nemcsak a rakományban és a hajóban okozhat nagy kárt, hanem életünket is veszélyezteti.” (ApCsel 27,10)

tovább

Szabó Katalin: Hogyan?

....Bocsásd meg, hogy a szívem ilyen zavaros..
Mit tegyek? Kérlek, mondd!
Csak Te tudod a választ, 
az érzést, mi eláraszt..
Ami bennem van.. 
Te ismersz a legjobban..
Talán önző vagyok... 
Talán nem kellene várnom...
Talán ezt akarod...
megtanítani velem...
az igazi szeretetet...
Istenem, miért nem értelek?
Pedig a lelkembe helyezted..
S itt vagy Te is.. érzem...
Istenem, miért ilyen nehéz ez?

Sok a kérdés, lelkem elmélyül
a gondolatokban..
Keresem a válaszokat,
melyek talán bennem vannak,
de csak nézek befelé magamba...
Üresnek érzem agyamat...
Nem látom az utat, 
melyre lépnem kellene;
Uram, kérlek, mutasd meg nekem!

Hogyan kell szeretni..?
igazán.. szívből.. 
mint ahogyan egy csoda jön...
Hogyan tüntessem el az ént?
szeretnék örömöt látni mások szemén...
Lelkén.. enyhíteni fájdalmat..
mert sok van a világban...

tovább