Patak visszavárja a diákjait

LXIV. évfolyam 4. szám / Intézményeink


Amikor ezeket a sorokat írom, Sárospatak egy álmos kisváros képét mutatja. Hétvége van. Néhány autó halad el megfontoltan a Kollégium előtt, s hogy a zebra, vagy az épületből áradó méltóság miatt lassítanak, nem tudom. Szeretném azt gondolni, hogy a második feltevésem igaz; hiszen nem lehet csak úgy, egy lendülettel elhajtani a ház előtt, ahol egykor a szabadság oroszlánjai tanyáztak, és amit egy szigorú, de melegszívű angyal oltalmaz. Nem lehet elsétálni e ház előtt, hogy ne jussanak eszünkbe magyar történelmünk sorsfordító férfiai, akik itt értek férfivá. Sok neves diák járt ide és sok neves professzor oktatott itt. A történetünknek nincs vége, számtalan diákunk és tanárunk fog még nevet szerezni a Kollégiumnak.

Holnap vasárnap lesz. Délutánra már várjuk vissza a gyerekeket, mert itt nem 20, vagy 22 óráig kell beérkezni az internátusba, hanem 15 órától van „visszavárás”. Patak visszavárja a diákjait és megelevenedik tőlük. Erő költözik belé, megfiatalodik. Ezt az éltető erőt a pataki refi internista diákjai már délután meghozzák magukkal a Bodrogközből, Hegyaljáról, Hegyközből, Abaújból, Magyarországról, a Kárpát-medencéből.



Másnap a zebra is értelmet nyer. Állandóan jönnek-mennek rajta, leginkább az internisták. Azok a fehér csíkok tudják, mikor van szilencium, mikor van vacsora a Mudrányban, mikor kezdődik a tanítás. Ismeri az internátusok délutáni programjait is. Kedden Oncsa-est, ahol már húsz éve Biblia mellé gyűlnek a diákok. Szerdán diákpresbiteri bibliaóra. Igen, van, aki mindkettőre jár. A csütörtök a legmozgalmasabb nap. Diákkoncerteket félévente háromszor, idegen nyelvű áhítatokat kéthavonta tartunk. A teaház minden héten meleg teával és más-más programokkal hívogat. Lehet énekkarba járni, sportolni, beszélgetni vagy játszani. Az internátusi foglalkozásokon illemet, életmódot és sok-sok hasznos dolgot lehet tanulni. Este 9 óra előtt három perccel az utolsó diákcsoport is áthalad a zebrán, hiszen 9-re mindenkinek be kell érnie a Kossuthba, az Erdélyibe vagy a Rákócziba. Elcsendesül az iskola környéke, elnéptelenedik az iskolakert. 21.30-kor lámpaoltás és alvás következik, vagy inkább halk beszélgetés az élet legfontosabb dolgairól? De aludni is tanácsos, mert 6.30-kor kezdődik egy újabb nap Patakon.



A Pataki Református Kollégium nem egy iskola a sok közül. Nem csupán egyike a négy történelmi kollégiumunknak, ahol ötszáz éve tudják: a nevelés legfontosabb színtere a coetus, a diákotthon. Nem. Patak sorskérdés. Nézzék csak meg a magyar történelmet! Jobbat mondok: kérdezzék meg a diákjainkat!



Beidek Endre vallástanár

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Péter ismét tagadta, és akkor nyomban megszólalt a kakas. Jn 18,27

Lk 24,36–49

„Ti vagytok ere a tanúk” (48). Jézus feltámadás utáni földi életének legfőbb jele az a valóságos jelenlét, ahogyan beszélget a tanítványokkal, és együtt is eszik velük. 

tovább

(2) „…csitítottam, csendesítettem lelkemet…” (Zsoltárok 131)

SZÜLJÖN ÚJJÁ BENNÜNKET A MI URUNK.

– 1. Így nem csupán érteni fogjuk, hanem megélni és megtapasztalni, amit a mi Urunk a kisgyermekekkel kapcsolatosan mondott (Márk 10,14).

tovább

LUKÁCS 23,44–49 - Az utolsó szavak

Az eddigi történések során mindenki hangos volt, Jézust kivéve. Utolsó szavait mégis mindenki hallhatja. Végül Atyja kezébe teszi le életét. 

tovább

2018. április 14.

Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok…(Mk 7:21)

tovább

Túrmezei Erzsébet: Minden évben

Indulunk újra Golgota felé.
Utunkra már a kereszt vet árnyékot.
de rajta túl húsvét öröme vár.
S kis Balázs csodálkozva kérdi:
„Minden évben meghal?
Minden évben feltámad?“

 

 

tovább