Hírek a Sárospataki Református Teológiai Akadémia életéből

LVII. évfolyam 2. szám / Intézményeink

In memoriam Barcza József (1932-2004)


Barcza József Kunszentmár­ton­­ban született 1932. július 22-én, ahol édesapja akkor - később Dögén - református lelkipásztor volt.

Középiskolába Sárospatakon járt - az 1945/46. tanév kivételével, amit Svájcban (Institut auf dem Rosenberg, Sankt Gallen) töltött. Érettségit Patakon tett 1951-ben, és az ottani Teológiai Akadémiára iratkozott be, de az már politikai intézkedések következtében nem nyithatta meg a tanévet. Teológiai tanulmányait ebből következően Debrecenben végezte, ahol Török István professzor tanítványai közé tartozott. Első lelkészképesítő vizsgáját (1956) követően Dögén volt segédlelkész, majd Sárospatakra került. A Kollégium diktatórikus lefejezése után egyházi kézben maradt Tudományos Gyűjtemények Nagykönyvtárának munkatársa lett. Az edelényi egyházközség meghívta lelkipásztornak 1966-ban, ahol 1975-ig szolgált.


Időközben megnősült, felesége Szilágyi Katalin szintén teológiát végzett, négy gyermekük született.


A Magyarországi Református Egyház Doktorainak Kollégiuma 1972-ben megalakult. Főtitkára, Makkai László professzor ragaszkodott ahhoz, hogy annak egyháztörténeti jellegű kutatóintézete, tudományos főmunkatársa pedig Barcza József legyen. Így költözött Debrecenbe családjával, ahol vezette a Közép-keleteurópai Reformáció-történet Kutató Intézetet.


A Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltárát 1995. január 1. - 1996. május 31. között igazgatta, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia Egyháztörténeti Tanszékének élén 1994-től nyugalomba vonulásáig, 1998-ig állt.


Doktori disszertációja az első kiadásban 1980-ban megjelent Bethlen Gábor, a református fejedelem című könyve volt. Doktori fokozatot és kutatóprofesszori rangot 1981-ben kapott.


A református egyháztörténet-írás jeles nemzedékéhez tartozott. E nemzedék tagjai a Zoványi Jenő, Révész Imre és mások nevével fémjelzett örökséget vették át és művelték magas színvonalon. Barcza József azon kevesek egyike volt, akiknek munkássága le is zárt ezen a területen egy nagy ívű és gazdag termésű korszakot.


Keresztjeit - feleségét, két gyermekét eltemette - hittel és alázattal hordozta.

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

„Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról…” Jn 18,37b

Ef 1,15–23

„Amikor megemlékezem rólatok imádságaimban…” (16). Annak, hogy Krisztussal járunk, van egy gyakorlati és konkrét következménye: közösséget vállalhatunk egymással. 

tovább

(1) „Áldjátok az Urat…” (Zsoltárok 134)

ÁLDANI AZ URAT.

– 1. Istent áldani, azt jelenti, hogy leborulunk Őelőtte, elismerjük, hogy Ő az Úr, aki Jézus Krisztusban megváltott, szeret, nem vetett el, irgalmába fogadott. Ezért Őrá bízzuk magunkat mindenben, teljesen Őrá hagyatkozunk, ahogy az erkély az azt hordozó oszlopokra.

tovább

LUKÁCS 24, 13–27 - Minden hiába?

"Küzdött, remélt és mégis veszített.” Egy húszas évei közepén elhalálozott barátunk gyászjelentésén ez a mondat állt. Szörnyűnek találtam ezeket a szavakat, mivel úgy hangzanak, mintha az egész élete elfecsérelt idő lett volna.

tovább

2018. április 17.

Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett. Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!” (Mk 10:46-47)

 

tovább

Haraszti Sándor: Tavasz

Tegnap még fagyos tél volt,
s a természet álmodott…
Magáról mit se tudva
szent titkot láthatott.

tovább