Egység napja Cserépfalun

LXV. évf. 3. szám / Egervölgyi Egyházmegye

A Kárpát-medencei magyar reformátusság fontosnak tartotta, hogy egy különleges, szimbolikus ünnepi alkalmon kifejezze együvé tartozását, emlékezzen közös gyökereire, keresse a kapcsolatot és az együttműködési lehetőségeket.

Akkor, 2009. május 22-én Debrecenben sok ezer emelkedett hangulatú és vidám református keresztyén ember találkozott. Sokunk meggyőződése szerint nem szabad elfelejteni ezt a kezdetet, hanem magunkban és a felnövekvő nemzedék életében újra meg újra fel kell mutatni, hogy egy családnak, a Krisztus testének tagjai vagyunk. 
Ebben az esztendőben Cserépfaluban is erősíteni akartuk az együvé tartozás érzését. Az egységet most úgy kívántuk megélni, hogy a sokszínűségünkből bemutattunk néhány figyelemre méltó színfoltot. Jelen voltak fiatalok és idősek, egészségesek és fogyatékosok, a komoly lelki eledel és a vidám tánc, nemzeti kultúránk népzenéje és a modern zene, a múlt és a jelen, a türelmes figyelem és a jókedvű étkezés. Ez mind benne van abban, amit magyarnak, reformátusnak és keresztyénnek nevezünk.
A regionális alkalomra az Egervölgyi Egyházmegye valamennyi gyülekezete számára elküldtük a meghívást. Jöttek is az érdeklődők Mezőnagymihályról, Mezőkövesdről, Noszvajról, Bükkzsércről, Nagyvisnyóról, Bogácsról és még Miskolcról is. Az önkormányzat és az igazgatónő örömmel bocsátotta rendelkezésünkre e nemes cél érdekében a Hórvölgye Tagiskola Általános Iskolájának auláját és technikai berendezéseit. 
Közös éneklés után Deliné Horkay Márta nagyvisnyói lelkipásztor evangelizáló jellegű igehirdetése adta meg az ünneplő közösségnek a lelki táplálékot. A Jerikó református fúvószenekar, Gecse Attila lelkipásztor vezetésével, az egész termet betöltő dicsőítő zenéjével lelkesített. A komolyzenei darabok mellett gyülekezeti énekeskönyvünk jól ismert dallamait is megszólaltatták és a hallgatóságot is bevonták közös éneklésbe. Dr. Balog Judit egyetemi adjunktus a történész szemszögéből láttatta a magyar reformátusság múltját és jelenét is. Az őt ismerők már megszokták lendületes, tartalmas, mégis könnyed előadásmódját, amely most is mindenkit magával ragadott. Megmutatta, hogyan lehet nagyon komoly témáról mosolyogva, közvetlen módon, érthetően beszélni. Sokak szemébe a meghatottság könnyeit csalta a sajósenyei „FÉSZEK” Fogyatékosok Református Ápoló - Gondozó Otthona lakóinak sok munkával begyakorolt szolgálata. Jó volt látni Kövér Imre intézetvezető és felesége, Zsuzsa különleges elhivatottsággal és szakértelemmel végzett munkájának az eredményeit. Új színfolt volt a település lakói és a vendégek számára a Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon Kösöntyű Együttesének tánca, akik a Kárpát-medence egyik szegletének, Szatmárnak a néptáncából adtak ízelítőt. Szűcs Miklós fergeteges szólója után a lányok és fiúk táncát lenyűgözve, sok-sok tapssal figyelte a közönség. Szinte még a lábak is megmozdultak, hogy személyesen is részt vegyenek ebben az élményben. A táncokat betanította Barsi Csaba néptáncművész. Miközben a táncosok átöltöztek az újabb darabhoz, az együttes Orosz Gábor tanár úr által vezetett citerazenekara tartotta frissen az érdeklődést és a jó hangulatot. Záró programként a gyülekezet asszonyai gondoskodtak a bőséges vendéglátásról. Az alkalom végén a fáradt táncosokkal a lelkileg és szellemileg felfrissült hallgatóság együtt próbálta meg a lehetetlent: végigkóstolni az asztalokra rakott változatos és ízletes ennivalót.

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Így azonban jobb után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. Ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék… Zsid 11,16

Zsid 11,8–22

„Ezért nem szégyelli Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék” (16). Még a világ szemében is szégyent hoz a vallásra, amikor keményszívű, megátalkodott, változásra képtelen emberek hivatkoznak Istenre, mint az „ő” Istenükre. 

tovább

(10) „…törd össze a korsót…” (Jeremiás 19)

Jeruzsálem városának déli kapuját a Fazekasok kapujának is hívták, de Szemét-kapunak is nevezték, mert ezen a kapun át vitték le a város szemetét, így az összetört cserépdarabokat is, a Ben-Hinnóm völgyébe (1–2).

tovább

ZAKARIÁS 1,1-6 - Tanulni a történelemből

Szeretem a karácsonyi hagyományokat. A legjobb, ha minden úgy történik, ahogy mindig is szokott lenni. Eközben hamar átsiklok afölött, hogy régen sem volt minden mindig jó. 

tovább

2017. december 19. kedd

Mennyit érsz?

Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben. (1Kor 6,20)

 

tovább

H. M. R.:A karácsonyi ajtó

Emlékszem, rég volt. A bezárt ajtót 
hosszú estéken remegve lestem. 
Vártam nyílását azon a sok-sok 
felejthetetlen 
szép, gyermekkori karácsonyesten.

Kipirult arccal, dobogó szívvel, 
úgy vártam, mikor fordul a zárja, 
mikor tárul fel, mikor ragyog fel 
a titkok fája. 
Ó, hogy csábított minden kis ága!

 

tovább