Énekeskönyvben elrejtett kincseink. Dr. Barsi Ernő és a Sályi Kamarakórus előadása Bükkzsércen

LXV. évf. 3. szám / Egervölgyi Egyházmegye

Régi csaták helyén, ahol ma szántóföld, üres rét található, néha látunk furcsa embereket különleges eszközökkel. Fémkeresővel kutatják a föld mélyét, hogy aztán a megfelelő helyen ásva kardot, régi pénzt vagy ócska patkót találjanak.

Különleges a szántóföldbe elrejtett kincs, mert nem erős falak, páncélszekrény óvja, hanem a feledés. Sajnos énekeskönyvünkben is sok ilyen elfeledett kincs lapul, vagy azért, mert nem használjuk, nem énekeljük, vagy azért, mert bár ismerjük, nem tudjuk a történetét, értékét. A miénk, mégis méltatlanul mellőzzük, és leporolás helyett kicseréljük újra. Pedig nem mind arany, ami fénylik! Gyülekezeti éneklésünk megújítására, felfrissítésére kértük meg dr. Barsi Ernő bácsit. Közel áll hozzánk, hisz a Bükk lábainál, Sályban született, itt volt gyermek, tanító, kórusvezető. Testvérként szólított meg, aki jól ismeri a szüretelő énekeket, népdalainkat, dalos lelkünket. Tanulmányai és tapasztalata pedig tudományos igényességet hozott, garantálva, hogy amit ő előás, az értékes, arról érdemes lefújni a port, azt jó lesz újra megtanulni, mert gazdag, tartalmas, lelket építő. A délutáni istentisztelet keretében XVI. századi énekeinktől kezdve ismerkedtünk nemcsak az énekekkel, dallamokkal, de a szerzők életével, hősies végvári vitézségükkel vagy a későbbi diákélet hangulatával is. A muzsikáló magyar költők belopták szívünkbe magukat. Ernő bácsi nemcsak a 92 éves korát meghazudtoló átéléssel közvetítette a múltat, hanem meg is mutatta, milyen aktuális ma is a szép magyarsággal kifejezett hitvallás, öröm és szerelem. A Sályi Kamarakórus, Barsi Hajna szólóéneke és Ernő bácsi hegedűje segítségével meghallottuk, hogy ezek az énekek élnek, nem csak szövegük szép, de dallamuk is kedves a magyar fülnek. Külön öröm volt velük énekelni! Mivel az előadás nem ragaszkodott szorosan az énekeskönyvhöz, megtudtuk, hogy az Unió himnuszaként ismert örömódának is van magyar vonatkozása! A találkozás ötletgazdája és fő szervezője Madarász Bertalan presbiter testvérünk volt, ő és családja segített, hogy szép lelki, zenei élményekben legyen részünk, illetve találkozzon a két gyülekezet. Az alkalom után a gyülekezeti teremben természetesen nem csak sütemény, de szőlő és bor is fogyott. Senki nem sietett haza, hisz itt sem csak a gyomrunkat kényeztettük: versek hangzottak el, kapcsolatok épültek, Ernő bácsi pedig a Daloló Bükkalja című könyvét dedikálta. 
Köszönet illeti a résztvevőket, hogy kis gyülekezetünk ilyen szép ajándékot kapott. A kapott kincsek megtartása, használata most már a mi feladatunk, felelősségünk és lehetőségünk. Igyekszünk értékeinket tovább bővíteni, és nem csak vitrin alatt mutogatni, hanem használni, a fiataloknak továbbadni, hogy ami élt és életet hordozott, az jó földbe elvetve ma is mag lehessen!
F.J.

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Míká pedig ezt mondta: Most már tudom, hogy jót fog velem tenni az ÚR, mert egy lévita lett a papom. Bír 17,13

Bír 17

Ez a félreérthető történet nem a „bálványozásról” szól. A megrövidített anya, fia bűnvallása után megbocsát, melynek eredményeként átka elfordul a megátkozottról. 

tovább

(15) „…hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!” (Márk 16,9–20)

A feltámadott Jézus megjelent a tanítványoknak. Márk itt is hangsúlyozza a tanítványok hitetlenségét. Márk végig egy negatív tanítványképet állított elénk (14). Ezzel azt hangsúlyozta, hogy az érettünk meghalt és feltámadott Jézus Krisztusba vetett hit mindenestől Isten ajándéka. Ma is az! Senki se kérkedjék! (Efezus 2,8)

tovább

LUKÁCS 9,46–48 - A fontosság kérdése

Ki a legjobb, a legnagyobb, a legerősebb, a leghíresebb? Ki a legbefolyásosabb? Ki kapja a legnagyobb szelet süteményt? Életünk számos területén kerülünk versenyhelyzetbe.

tovább

2018. július 16.

„Egyik ember formálja a másikat.” (Péld 27:17)

tovább

Sík Sándor: Harangvirág

Harangvirág az erdő közepén,
Az ünnepélyes hűvösön
Simító szellőn meghajol felém
És rámköszön:

Megálljatok, kik halkan jártok itt,
A fák alatt, ti kedvesek.
Kik értitek az erdő titkait,
Rám nézzetek.

tovább