Énekeskönyvben elrejtett kincseink. Dr. Barsi Ernő és a Sályi Kamarakórus előadása Bükkzsércen

LXV. évf. 3. szám / Egervölgyi Egyházmegye

Régi csaták helyén, ahol ma szántóföld, üres rét található, néha látunk furcsa embereket különleges eszközökkel. Fémkeresővel kutatják a föld mélyét, hogy aztán a megfelelő helyen ásva kardot, régi pénzt vagy ócska patkót találjanak.

Különleges a szántóföldbe elrejtett kincs, mert nem erős falak, páncélszekrény óvja, hanem a feledés. Sajnos énekeskönyvünkben is sok ilyen elfeledett kincs lapul, vagy azért, mert nem használjuk, nem énekeljük, vagy azért, mert bár ismerjük, nem tudjuk a történetét, értékét. A miénk, mégis méltatlanul mellőzzük, és leporolás helyett kicseréljük újra. Pedig nem mind arany, ami fénylik! Gyülekezeti éneklésünk megújítására, felfrissítésére kértük meg dr. Barsi Ernő bácsit. Közel áll hozzánk, hisz a Bükk lábainál, Sályban született, itt volt gyermek, tanító, kórusvezető. Testvérként szólított meg, aki jól ismeri a szüretelő énekeket, népdalainkat, dalos lelkünket. Tanulmányai és tapasztalata pedig tudományos igényességet hozott, garantálva, hogy amit ő előás, az értékes, arról érdemes lefújni a port, azt jó lesz újra megtanulni, mert gazdag, tartalmas, lelket építő. A délutáni istentisztelet keretében XVI. századi énekeinktől kezdve ismerkedtünk nemcsak az énekekkel, dallamokkal, de a szerzők életével, hősies végvári vitézségükkel vagy a későbbi diákélet hangulatával is. A muzsikáló magyar költők belopták szívünkbe magukat. Ernő bácsi nemcsak a 92 éves korát meghazudtoló átéléssel közvetítette a múltat, hanem meg is mutatta, milyen aktuális ma is a szép magyarsággal kifejezett hitvallás, öröm és szerelem. A Sályi Kamarakórus, Barsi Hajna szólóéneke és Ernő bácsi hegedűje segítségével meghallottuk, hogy ezek az énekek élnek, nem csak szövegük szép, de dallamuk is kedves a magyar fülnek. Külön öröm volt velük énekelni! Mivel az előadás nem ragaszkodott szorosan az énekeskönyvhöz, megtudtuk, hogy az Unió himnuszaként ismert örömódának is van magyar vonatkozása! A találkozás ötletgazdája és fő szervezője Madarász Bertalan presbiter testvérünk volt, ő és családja segített, hogy szép lelki, zenei élményekben legyen részünk, illetve találkozzon a két gyülekezet. Az alkalom után a gyülekezeti teremben természetesen nem csak sütemény, de szőlő és bor is fogyott. Senki nem sietett haza, hisz itt sem csak a gyomrunkat kényeztettük: versek hangzottak el, kapcsolatok épültek, Ernő bácsi pedig a Daloló Bükkalja című könyvét dedikálta. 
Köszönet illeti a résztvevőket, hogy kis gyülekezetünk ilyen szép ajándékot kapott. A kapott kincsek megtartása, használata most már a mi feladatunk, felelősségünk és lehetőségünk. Igyekszünk értékeinket tovább bővíteni, és nem csak vitrin alatt mutogatni, hanem használni, a fiataloknak továbbadni, hogy ami élt és életet hordozott, az jó földbe elvetve ma is mag lehessen!
F.J.

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Életemre mondom - így szól az Úr -, hogy úgy bánok majd veletek, ahogyan ti beszéltetek ellenem! 4Móz 14,28

4Móz 14,26–45

Az Isten elleni lázadásnak következménye van. A bűn magában hordja a büntetést. Aki nem hisz Isten szavának, annak esélye sincs megtapasztalni, hogy az valósággá legyen az életében. 

tovább

(6) „…feltámadt.” (Lukács 24,1–12)

Most direkt kiemeljük az összefüggésből ezt az egy szót: „feltámadt!”. Tesszük ezt azért, hogy mindennél hangsúlyosabb lehessen számunkra ez az egy szó, és még inkább annak tartalma, amit most egy képpel szemléltetünk. 

tovább

PÉLDABESZÉDEK 1,7-9 - Fiam, lányom!

Még ha a régi Izráelben elsősorban fiúkat neveltek is az iskolákban, a Példabeszédek könyve minden olyan embernek szól, aki a Bibliában bölcsességet keres. Tehát nekünk, nőknek is. 

tovább

2017. október 20. péntek

„Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.” (1Kor 15:58)

 

tovább

Bódás János: Kiváltott!

Nem áltathatom érdemekkel
magam, s Téged sem Istenem.
Tövisbokor-bojtorján létem
fügét, vagy szőlőt nem terem.

Nem telik tőlem, ami kedves
lehetne Néked, mert nekem
csak bűnöm van, s amit Te kívánsz
ha akarnám, sem tehetem.

tovább