Ténykép

LXV. évf. 3. szám / Intézményeink

A legnagyobb ünnepeinken sem fordult még elő, hogy ne fértünk volna be a templomba. Most mégis megtörtént velünk itt, Felső-Barcikán, hogy mintegy nyolcvanan kinnrekedtünk a templom előtti térre, utcára.

Kis fehér templom, ápolt terecske. A hőség elöl árnyékba húzott padokon, a kertekből kihajló fák védőernyői alatt ülünk, állunk mi, akik már nem fértünk be és várjuk, hogy kijöjjenek a benti ünnepség résztvevői. Nem a lagzis népre várunk annyian. Iskolai évnyitó helye most az Isten háza. A Tompa Mihály Református Általános Iskola második évnyitóján vagyunk. Az ablakokba állított hangszórókból mi is halljuk a gyerekek szavalatait, református énekeinket, amelyek így, 150 gyermekhangon csilingelve szólnak talán a legszebben.
Lelkészünk, Kolumbán Gábor, majd Szűcs Endre püspök-helyettes köszöntő, útmutató szavai után Csernaburczky Ferenc, az iskola új igazgatója szól a gyerekekhez és szüleikhez. Tiszta, követhető gondolatok, világosan megjelölt célok és református elkötelezettség jellemzi beszédét. A tanítás mellett a nevelés, a református hiten alapuló erkölcsös élet alapjainak lerakása is a cél – mondja. Tudjátok, a padokon vagy a tuják árnyékában több olyan idős, fiatal ember is jelen van, akik nem unokáikat kísérték el az évnyitóra. Ők gyülekezetünk tagjai. Azé a gyülekezeté, amelyik eddig is magáénak érezte az iskolát. Ez a gyülekezet ígéri, hogy továbbra is segítséget nyújt, ha kint az udvaron vagy bent a tantermekben, kirándulásokon vagy ünnepi készülődésnél egyáltalán segíteni tud. Mindezt persze nem önzetlenül teszi, ezért fizetség jár! Fizetségként azt fogadnánk el, ha vasárnaponként és ünnepeinken egyre több apróság ülne köztünk (szüleikkel együtt), akiket büszkén emlegetnénk úgy, hogy ők a „mieink”, a „mi iskolánkból” valók, hozzánk tartoznak. Az igazgatói beszédet hallva többen is arra gondoltunk, hogy végre mostantól nem kell majd megmagyarázni mitől is református az iskola.
Eredetileg úgy gondoltam, hogy beszámolóként küldök egy-két képet, majd hozzáírok néhány sort, magyarázó szöveget. Fényképet tényekkel. De rájöttem, nem kell kijavítanom a valójában elütésből származó címkezdő T-betűt. Jobb, ha így marad. Jobb, ha leírom a rövid, de fontos eseményt, a hozzá fűződő gondolatainkat, bizakodó érzéseinket (erre a fénykép úgy se képes), melléteszek néhány fotót, és így küldöm el nektek, mint … tényképet. 
Bartha Zoltán presbiter

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Péter ismét tagadta, és akkor nyomban megszólalt a kakas. Jn 18,27

Lk 24,36–49

„Ti vagytok ere a tanúk” (48). Jézus feltámadás utáni földi életének legfőbb jele az a valóságos jelenlét, ahogyan beszélget a tanítványokkal, és együtt is eszik velük. 

tovább

(2) „…csitítottam, csendesítettem lelkemet…” (Zsoltárok 131)

SZÜLJÖN ÚJJÁ BENNÜNKET A MI URUNK.

– 1. Így nem csupán érteni fogjuk, hanem megélni és megtapasztalni, amit a mi Urunk a kisgyermekekkel kapcsolatosan mondott (Márk 10,14).

tovább

LUKÁCS 23,44–49 - Az utolsó szavak

Az eddigi történések során mindenki hangos volt, Jézust kivéve. Utolsó szavait mégis mindenki hallhatja. Végül Atyja kezébe teszi le életét. 

tovább

2018. április 14.

Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok…(Mk 7:21)

tovább

Túrmezei Erzsébet: Minden évben

Indulunk újra Golgota felé.
Utunkra már a kereszt vet árnyékot.
de rajta túl húsvét öröme vár.
S kis Balázs csodálkozva kérdi:
„Minden évben meghal?
Minden évben feltámad?“

 

 

tovább