Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában!

LXV. évf. 4. szám / Gyönyörködöm a Te beszédedben

Lukács evangéliumában kétszer is szerepel az a megállapítás, hogy Jézus a „Dávid városában” született. Kérdezhetné valaki: melyikben? – merthogy a Biblia két várost is így nevez.

Betlehemet és Jeruzsálemet. Az egyiket azért, mert onnan származott Dávid, a másikat azért, mert azt ő maga tette és nevezte el „Dávid városának”. Van-e ennek valamilyen jelentősége? Igen, bizonyságtétel ez arról, hogy az a Gyermek, akit Jézusnak neveztek, valóban az „Úr Krisztus,” a prófécia szerint megígért Messiás, amit az is alátámaszt, hogy a királyi városban, Dávid leszármazottjaként született. Dávid és Jézus is ugyanabból a városból indult élete útjára, és ugyanabban a városban fejezte be életét. Mindketten Betlehemben születtek, és Jeruzsálemben haltak meg. Ez is mutatja, hogy a Dávidban kapott ígéretek beteljesítője Jézus.
Ez a párhuzam azt is hirdeti, hogy a karácsonyi örömhír a nagypéntekkel és húsvéttal együtt jelenti a teljes örömhírt: Isten szereti az embert, és önmagát adta érte. A GYERMEK, aki karácsonykor eljött, hogy szabadítónk legyen, végül is elvégezte azt, amiért jött: szent életével és ártatlan halálával eleget tett Isten igazságának, és számunkra a bűnbocsánatot és az örök életet megszerezte.
Miért fontos ezt ma hangsúlyozni? Mert mára a legtöbb vallásos családban is csupán a gyermek Jézust – a kisjézuskát – és családját, a velük történt megható dolgokat ünneplik. Ezért vált a világ szemében a karácsony csupán a család, az ajándékozás, az idill és a békesség ünnepévé. Pedig a karácsony sokkal többről szól: a kegyelmes Isten szabadító tettéről, amely Jézus Krisztusban kézzelfogható valósággá lett.
A karácsonyi Gyermek: Üdvözítő, Szabadító! Aki azért jött, hogy kimentsen minket e jelenvaló gonosz világból, és örökös-társaivá tegyen a mennyben! Őbenne maga Isten hajolt le hozzánk, hogy felemeljen minket.
Miért fontos ezt is hangsúlyozni? A Sátán nagy sikereket ér el sok vallásos ember életében azzal, hogy nehézségekkel küszködő korunkban olyannyira a földiekre fordítja a figyelmet, hogy az odafel valókra vonatkozó isteni ígéretekre kevésbé figyelünk, mint a földi áldásokra vagy éppen szükségekre. Nincs időnk mennyei kincseket gyűjteni. S bár Jézus mindenben mellé áll az embernek, éppen azt mutatta meg életével, beszédével és halálával, hogy ami nekünk itt a földön olyan meghatározó, olyan fontos, amiért sokszor mindent felteszünk egy lapra, az valójában ideiglenes, egy pillanat alatt semmivé, jelentéktelenné válhat és válik is előbb-utóbb. Jézus egészen leegyszerűsíti a kérdést: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkében kárt vall?!” A kérdésben a felelet: semmit!
Karácsonykor próféciák teljesedtek be, Isten ígérete valóra vált. Nekünk pedig ma ebből az az üzenet származik, hogy a karácsonyi eljövetel irányítsa a figyelmünket az Úr Jézus visszajövetelére, mert Isten mai gyermekei már nem a testté-létel csodáját várják, hanem a visszatérő Úr Jézust.
Miért fontos ezt hangsúlyozni? Azért, mert egyre nagyobb erővel folyik a nagy altatás, hogy ne várja éberen az egyház sem visszatérő Urát. A karácsonykor megszületett Megváltó nekünk olyan reménységet hagyott itt mielőtt mennybe ment, amely naponként megörvendeztet bennünket a legnehezebb hétköznapokban is: a mi országunk a mennyekben van, ahonnan a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk. A karácsony ma: előre mutat a visszatérő Krisztusra!
Péter András
Miskolc

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Akik békességet teremtenek, békességben vetnek, hogy az igazság gyümölcsét arassák. Jak 3,18

Ez 45,1–12

„Így szól az én Uram, az Úr: Most már elég volt, Izráel fejedelmei!... Ne forgassátok ki többé népemet az örökségéből!” (9).

tovább

(15) „Ez a bölcsesség nem felülről jön…” (Jakab 3,13–18)[1]

MENNYI KONFLIKTUS KÖZÖTT ÉLÜNK. A földi, testi, ördögi „bölcsességünk” termékei ezek (15). 

tovább

ÉZSAIÁS 65,16B-25 - Minden új!

Talán még fülünkben cseng a tegnapi könyörgő imádság: Isten szakítsa fel az eget és a kilátástalan helyzetet változtassa meg! Ma egészen más kép tárul elénk. Amit itt olvasunk, az Isten válaszának egy része a próféta könyörgésére.

tovább

2017. december 17. vasárnap

Hidak, melyeket Jézus épített - 2.

Az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért. (Mt 20,28)

 

tovább

Szabolcska Mihály: Adventi ének

Szállj, szállj magasra, szíveink reménye
Vezess el minket Jézusunk elébe,
Ragyogj előttünk fénynek oszlopával:
Szent biztatással.

Hogy jó az Isten, ráüt a viharra,
Vidám szivárványt sző a borulatra;
Igéje napfény, az ragyog felettünk,
Mit félne lelkünk?

 

 

tovább