Ez az a nap!

LXV. évf. 4. szám / Borsod-Gömöri Egyházmegye

Hálaadó és dicsőítő nap volt a Papp László Budapest Sportarénában 2012. október 20-án, 16 órától 23 óráig. A Harsányi Református Egyházközségből 10-en képviseltük gyülekezetünket ezen a napon. 

A bátrabbak autóval utaztak Budapestre, míg a csapat kisebb része az egyházkerületi szervezésben Miskolcról induló busszal tette meg az utat. Kíváncsi várakozással és izgalommal vártuk az előttünk álló eseményeket. Kényelmesen utaztunk a 72 férőhelyes buszon. 
Amikor leszálltunk, sietős léptekkel igyekeztünk a Sportcsarnokba, hamarosan lassítanunk kellett, mivel a közeli utcákról csoportokban özönlöttek az emberek. Voltak sokan más nemzetből valók is, jó érzés volt, hogy mind azért jöttünk, hogy Krisztust együtt magasztaljuk. Nem tudtam nem gondolni Ézsaiás szavaira: „Emeld föl tekintetedet, és nézz körül! Mindnyájan összegyűltek, és hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek...” (Ézsaiás 60,4) Isten dicsőítésére gyűltünk egybe, ami azért is nagyszerű, mert egyrészt erre teremtettünk: „az ember örökkévaló boldogságban Őt magasztalja és dicsőítse”.
Hihetetlen élmény volt részt venni, kiváló dicsőítő zenészek vezetésével, Istenünk magasztalásában. A csarnok megtelt keresztyénekkel és 7 órán át dicséretekkel, hálaadással, imával. Aki szereti a jó zenét, megtekintheti interneten is a felvételeket, s remélem vágy ébred a szívében, hogy majd személyesen is részt vegyen a következő rendezvényen. (Az idei alkalomról a Magyar Televízió is műsort készít.) Jó szervezés, felkészültség, elismert nagy tehetségű előadók, igényes zene, és ami a legfőbb, az Úristen nagyságának és dicsőségének hirdetése jellemezte a rendezvényt. 
Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyből és a Vajdaságból érkező testvérekkel is találkoztunk.
Magyar és külföldi keresztyén együttesek vezették a hálaadást: a Debreceni Dicsőítő Iskola, a Golgota Gospel Kórus, Pintér Béla, Csiszér László, Matt Redman (aki a dalai közt történeteket mesélt kislányáról, az aranyhaláról, mélytengeri szörnyetegekről és arról, hogy ezek hogyan függnek össze Isten csodálatos lényével), Noel Richards (aki arról álmodott, hogy milyen fantasztikus lenne egy stadiont megtölteni Istenünk dicséretével és dicsőítőkkel), Tim Hughes (vele 4 nemzet nyelvén énekeltük el az „Eljöttem, hogy áldjam” kezdetű dalát), Nicky Fletcher (7 hónapos várandós kismamaként is vállalta a szolgálatot, buzdította az egybegyűlteket), az LZ7 együttes (ami a fiatalok nagy kedvence lett). Philip Yancey-nek az igei szolgálatot köszönhettük. Nyolc különböző felekezet lelkipásztora imádkozott együtt nemzetünk megújulásáért. 
A rendezvény ideje alatt látogatható volt a Misszió Expo és a Játszóház. Gyülekezetünk legfiatalabb tagjai a játszóházat és a gyerekprogramokat tesztelték.
Istenünk nagyságáról és dicsőítéséről szólt ez a nap. Öröm, hogy részt vehettünk az Ő magasztalásában.

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál. Jn 10,9

Péld 19,1–9

Közlekedésben, politikában, munkahelyen, családi életben egyaránt megfigyelhető, hogy az emberek mindig a másik hibájáról beszélnek. 

tovább

(2) „…de aki az ajtón megy be, az pásztora a juhoknak.” (János 10,1–10)

KELL AZ AJTÓ! Durva dolgok történhetnek, ha az ajtókat nem vesszük figyelembe…

tovább

EZSDRÁS 9,1-6.15 - Belső újrakezdés

A korábban már hazaérkező zsidók nehéz vétekkel terhelődtek. Ezsdrás mélyen megérintődik, amikor azt hallja, hogy egy központi témában nem Isten törvényét követik. 

tovább

2017. szeptember 21. csütörtök

A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket Isten tanított az egymás iránti szeretetre, és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Macedóniában. De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben… (1Thess 4:9-10)

 

tovább

ifj. Bartha Sándor: Elfáradtunk?

Még távol a csúcs.
Még nagyon messze.
Ködfoszlányok és felhők fedte,
messzi csúcs.
Ólomléptekkel, kőnehéz szívekkel
araszolunk felé,
s míg magunknak bíztatón suttogunk:
menni, menni kell!

tovább