Presbiteri konferencia Nagyvisnyón

LXV. évf. 4. szám / Egervölgyi Egyházmegye

Az Egervölgyi Református Egyházmegye 2012. évi presbiteri konferenciáját november 4-én Nagyvisnyón tartotta.
A nyitó áhítat szolgálatát Hajdu Ferenc mezőkeresztesi lelkipásztor, egyházmegyei főjegyző végezte a Márk evangéliuma 10. részének 43. verse alapján.

Bizonyságtételében rámutatott Jézus Krisztusra, aki az uralkodást tudatosan elutasítva engedelmesen végigjárta – az Atya akaratából – a szolgálat útját. A presbiterség sem lehet más, mint szolgálat. Meg kell tanulnunk Krisztus szeretetét belevinni a mindennapi életbe, névtelen szerénységgel odaállni a bűnben, bajban, reménytelenségben levők mellé, hogy azok talpra álljanak, megismerjék az élet Urát, és hinni kezdjenek az új élet lehetőségében. 
Hajdu Ferenc az egyházmegye gyülekezeteinek nevében köszöntötte a konferenciának otthont adó nagyvisnyói gyülekezetet és a meghívott szolgálattevőket: Szabó Dánielt, a Presbiteri Szövetség főtitkárát és Balogh Juditot, a Miskolci Egyetem adjunktusát, a Miskolc-Tetemvári gyülekezet hűséggel szolgáló tagját. 
Deliné Horkay Márta a nagyvisnyóiak nevében mondott köszöntőt. 
Szabó Dániel „Reménységünk és munkálkodásunk egyházunk megújulásáért” címmel tartott előadást, melynek igei vezérfonala a Zsidókhoz írt levél 11. részének 1. verse volt. Elmondta, hogy az egyház megújulása felőli reménységünk hitben lesz valósággá. A munkálkodásunkat is ilyen reménységben kell látnunk és végeznünk! A reménységünk is isteni ajándék. A látható, megtapasztalható igazságok vagy éppen igazságtalanságok soha ne tántorítsanak el az Úrtól, s az Ő ígéreteitől! Nézzünk Reá, és vegyük komolyan a bizonyságok fellegét! 
Az együttlét Balogh Judit előadásával folytatódott, amely következő figyelemfelkeltő címet kapta: „A reformáció mint a Szentlélek Istennek munkája az egyházban, gyülekezeteinkben és a világban.” Bizonyságot tett a Szentlélek erejéről, mely ma is képes változást hozni, elrontott dolgokat kijavítani, Isten nagyságos dolgait hirdetni. 
Lebilincselő módon szólt a reformátorokról, különösen a magyarokról, akiket Isten az Ő igéjével küldött, vitt és vezetett az új ösvényre. Tetteik ma is fénylenek, gondolataik irányítanak. Hangsúlyozta annak fontosságát, hogy ne csak őket lássuk, hanem nézzünk rajtuk túl a nekik is fényt és erőt adó Istenre! 
Legyünk méltó utódok, akik a gyülekezetek életében mindig megtalálják azokat a feladatokat, amelyekhez éppen nekünk van képességünk, tehetségünk. Legyünk nyitottak, hogy erősödjön közösség - és egyháztudatunk, a szolgálatban való elköteleződésünk!
A gyülekezet asszonyai közül néhányan külön éneklésükkel tettek bizonyságot. 
Deliné Horkay Márta lelkipásztor bemutatkozásra kérte az egyházmegye gyülekezeteiből érkezett csoportokat. 
Pintér Elemér egyházmegyei gondnok, Hajdu Ferenc és a helyi lelkipásztor mondtak zárszót és köszönetet a szolgálattevőknek. 
Imádsággal, áldásmondással és a Himnusz eléneklésével ért véget az alkalom. 
A Kultúrházban gazdagon terített asztalok mellett tovább beszélgethettek a résztvevők. Hisszük, hogy mindenki azzal a jó érzéssel távozott Nagyvisnyóról, hogy nem volt hiábavaló az idevezető út megtétele, mert Isten gazdagon megáldott bennünket, s megajándékozott a szolgálatainkhoz szükséges erővel. 
Hajdu Ferenc

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Így azonban jobb után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. Ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék… Zsid 11,16

Zsid 11,8–22

„Ezért nem szégyelli Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék” (16). Még a világ szemében is szégyent hoz a vallásra, amikor keményszívű, megátalkodott, változásra képtelen emberek hivatkoznak Istenre, mint az „ő” Istenükre. 

tovább

(10) „…törd össze a korsót…” (Jeremiás 19)

Jeruzsálem városának déli kapuját a Fazekasok kapujának is hívták, de Szemét-kapunak is nevezték, mert ezen a kapun át vitték le a város szemetét, így az összetört cserépdarabokat is, a Ben-Hinnóm völgyébe (1–2).

tovább

ZAKARIÁS 1,1-6 - Tanulni a történelemből

Szeretem a karácsonyi hagyományokat. A legjobb, ha minden úgy történik, ahogy mindig is szokott lenni. Eközben hamar átsiklok afölött, hogy régen sem volt minden mindig jó. 

tovább

2017. december 19. kedd

Mennyit érsz?

Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben. (1Kor 6,20)

 

tovább

H. M. R.:A karácsonyi ajtó

Emlékszem, rég volt. A bezárt ajtót 
hosszú estéken remegve lestem. 
Vártam nyílását azon a sok-sok 
felejthetetlen 
szép, gyermekkori karácsonyesten.

Kipirult arccal, dobogó szívvel, 
úgy vártam, mikor fordul a zárja, 
mikor tárul fel, mikor ragyog fel 
a titkok fája. 
Ó, hogy csábított minden kis ága!

 

tovább