Egervölgyi kórustalálkozó Egerlövőn

LVII. évfolyam 4. szám / Egervölgyi Egyházmegye

Az Országos Protestáns napok rendezvénysorozatához kapcsolódott az egervölgyi egyházmegye is, amikor - a rendezvénysorozat megyei nyitányaként - megrendezte az egervölgyi egyházmegye kórusainak I. kórustalálkozóját Egerlövőn.

A találkozó elején a helybeli lelkipásztor a 2Mózes 20:1 alapján arra hívta fel a figyelmet, hogy olyan Istenünk van, aki megismerteti magát, szövetséget kötött Izrael népével, majd elküldte fiát, és az ő vére árán újabb szövetséget ajánlott az embernek, mert szeret minket. A mi válaszunk e szeretetre: imádság, hála, magasztalás és dicsőítés. Sajnos a mi imádságaink inkább kérnek és remélnek, semmint magasztalnak.


Ez az alkalom tehát ne kérés, ne csak történelmi reformációi emlékezés legyen, hanem Isten szeretetének, jóságának magasztalása. Énekelve elmondott imádságaink legyenek magasztaló, dicsőítő válaszok Isten szeretetére!


A kebelbeli gyülekezetek közül hét kórus vett részt a találkozón. Sály, Eger, Nagyvisnyó, Noszvaj, Mezőnagymihály, Mezőkövesd, Egerlövő sorrendben léptek fel az énekkarok.


Csodálatos élményt nyújtottak a jól felkészült kórusok, a sályiak tiszta, többszólamú éneke, az egriek veretes protestáns dallamai, a nagyvisnyóiak szívből jövő istenszeretete, a noszvajiak templomot betöltő, igényes éneke, a nagymihályiak őszinte, szép hangja, a mezőkövesdiek nehéz, de jól megoldott darabjai, az egerlövőiek modern dallamai.


Mind olyan élmény, amire nem is számítottunk. A zsúfolásig telt templomban csillogó, néhol könnyes szemek köszönték Istennek, hogy megengedte ezt a hálaadó napot.


A templom után a falu kultúrháza adott otthont a spontán énekléseknek és a szeretetvendégségnek. Itt a helyiek készítette finomságokon mellett, a kórusok által hozott süteményekből is fogyaszthattak a vendégek.


Az áldásokon kívül két fontos gyakorlati tanulsága volt ennek a napnak: (Mindkettő igaz a tibolddaróci ifjúsági csendesnapra is.)


1. A mai református találkozóinktól, eseményeinktől eltérően nem volt polgármesteri, képviselői, püspöki vagy esperesi köszöntés, sőt a méltóságok nevében sem szólottak. Ez az akaratlan momentum nagyban emelte az ünnep belső méltóságát.


2. Az egervölgyi egyházmegyében kialakulóban van egy 10-15 fős fiatalokból és középkorúakból álló lelkészi és „laikus" közösség, amelyik képes arra, hogy munkájával valóban kovásza lehessen az egyház három mérce lisztjének.


Összefoglalva:


Isten megajándékozott bennünket egy igazán áldott délutánnal, amikor a környéken élő reformátusok megtapasztalhatták: az Úr segítségével mi is képesek vagyunk egymásnak értékeket átadni, közvetíteni.


Hála és dicsőség érte az Úrnak!


Gordos Attila, lelkipásztor


Egerlövő

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Többet ér az, amit lát a szem, mint ami után sóvárog a lélek. Ez is hiábavalóság és hasztalan erőlködés. Préd 6,9

Préd 6

„...nem szállhat perbe az ember azzal, aki fölötte áll” (10). Testvérem, légy elégedett azzal, amivel az Úr megajándékozott téged. 

tovább

(58) „…ellenfeleddel elöljáró elé mégy…” (Lukács 12,54–59)

1. A példázat mindenekelőtt azt hangsúlyozza, hogy az Úr visszajövetelének várása, az állandó készenlét, és az idők jeleinek „meglátása” (54–56) akkor lehetséges, ha megszabadultunk a nagy ellenségtől, aki a teljes élettől és az élet Urától elválasztott bennünket, hogy örökké a bűn, a betegség, a halál nyomorúságos, kárhozatos börtönében senyvedjünk. 

tovább

LUKÁCS 14,1–6 - Vasárnap

Hitem fontos részét képezi a vasárnap megszentelése. Isten ezzel a nappal lehetőséget teremt arra, hogy egy lélegzetvételnyi szünetet tartsak, regenerálódjak. 

tovább

2017. augusztus 18. péntek

Kicsoda Jézus Krisztus? – Az Isten fia, Ember fia

Amikor Jézus Cézárea Filippi területére ért, megkérdezte tanítványait: „Kinek mondják az emberek az Emberfiát?” (Mt 16,13)

Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. (Mt 16,16)

 

tovább

Tóth Árpád: A vén ligetben

A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a tölgy, a hárs, a nyár;
Hozzám simult félőn, ijedten,
S éreztem: nem a régi már.
Sebten suhantunk, halk volt a hangunk,
S csendes volt a szivünk nagyon,
És mégis csókba forrt az ajkunk
Azon a sápadt alkonyon.

tovább