A Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma

LVII. évfolyam 4. szám / Intézményeink

Az egész iskolának kötelező! - Református iskolák találkozója Budapesten


Október 30-a szombat, reggel 5 óra 30. Ekkorra kellett kiérnie a vasútállomásra a gimnázium diákjainak. Sokan kelletlenül kászálódtak fel a vonatra, hiszen már pénteken délután elkezdődött az őszi szünet, nekünk mégis kötelező programunk volt.

Ez a szó pedig („kötelező") nem sok jót ígért. 4 óra vonatozást Pestre, majd egy egész napot a Papp László Sportarénában végeláthatatlan programokkal, majd késői hazaérkezést.

Mégis: egy vonaton utazni az egész iskolával valami különleges dolog volt. Eltűntek a határok az osztályok, évfolyamok közt, eggyé olvadtunk: a pataki gimivé.


A Keleti pályaudvarról való átvonulás is nagyszerű volt. Előttem hatalmas tömeg, utánam még nagyobb, mindenkinél sárga zászló. A forgalmas úton több busz haladt el mellettünk, kíváncsi tekintetek nézték az emberfolyamot, majd a zászlókra pillantva felderültek, mutatták a saját sárga vagy kék vagy zöld zászlójukat. Ugyanoda igyekszünk!


Az aréna majdnem megtelt, mintegy tízezer főnyi diák és tanár kísérte figyelemmel a programot, amely igazán tartalmas és színvonalas volt különböző tájegységek néptáncától az akrobatika bemutatóig, az ovisok körjátékától a táncjátékig. A közös zsoltáréneklés megmutatta erőnket. Az egyesített kórus, a zenekar és a résztvevők hangja az égig ért fel. Az ünnepi záró istentisztelet után fáradtan, de boldogan mentünk ki a pályaudvarra. Hazafelé megbeszéltük a látottakat, és mind egyetértettünk abban: nem bántuk meg, hogy ez a rendezvény kötelező volt.


Sinkó Zsófia 12. E


 

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Péter ismét tagadta, és akkor nyomban megszólalt a kakas. Jn 18,27

Lk 24,36–49

„Ti vagytok ere a tanúk” (48). Jézus feltámadás utáni földi életének legfőbb jele az a valóságos jelenlét, ahogyan beszélget a tanítványokkal, és együtt is eszik velük. 

tovább

(2) „…csitítottam, csendesítettem lelkemet…” (Zsoltárok 131)

SZÜLJÖN ÚJJÁ BENNÜNKET A MI URUNK.

– 1. Így nem csupán érteni fogjuk, hanem megélni és megtapasztalni, amit a mi Urunk a kisgyermekekkel kapcsolatosan mondott (Márk 10,14).

tovább

LUKÁCS 23,44–49 - Az utolsó szavak

Az eddigi történések során mindenki hangos volt, Jézust kivéve. Utolsó szavait mégis mindenki hallhatja. Végül Atyja kezébe teszi le életét. 

tovább

2018. április 14.

Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok…(Mk 7:21)

tovább

Túrmezei Erzsébet: Minden évben

Indulunk újra Golgota felé.
Utunkra már a kereszt vet árnyékot.
de rajta túl húsvét öröme vár.
S kis Balázs csodálkozva kérdi:
„Minden évben meghal?
Minden évben feltámad?“

 

 

tovább