Hírek a Sárospataki Református Teológiai Akadémia életéből

LVII. évfolyam 4. szám / Intézményeink

Bemutatkozás


„Menj, ahova csak küldelek, és hirdesd,amit csak parancsolok!" Jer 1,7

Szolnokon egy háromgyermekes lelkészcsalád legidősebb ifjaként születtem 1960-ban. Édesapánk akkor Tiszagyendán volt lelkipásztor. Szolgálati helyeinek szükségszerű változása nyomán innen Baktakékre, majd Zilízre kerültünk. Ez utóbbi települések voltak gyermekkorom színhelyei, s egyben ezek lettek megalapozói a magyar falu, a falusi emberek iránti vonzódásomnak és szeretetemnek.


Középiskolai tanulmányaimat a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában végeztem, s itt érettségiztem 1979-ben. Ekkorra érlelhette meg Isten bennem azt a vágyat, hogy életemmel, hivatásszerűen végzett munkámmal is őt szolgáljam. A hol és hogyan kérdésében a fenti ige bátorítása indított arra, hogy ezt lelkipásztorként tegyem. Így jelentkeztem a teológiára. Az „ahova csak küldelek" meghatározás azonban először úgy érvényesült az életemben, hogy tanulmányaim elkezdése előtt két afféle próbaévre s gyakorlati előképzésre a marcali katonai laktanyába kaptam kiküldetést. Az ott töltött időszakra valóban úgy tekinthetek vissza, mint az első szolgálati éveimre, s felkészülésem és felkészítésem fontos állomására.


Teológiai tanulmányaimat a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen végeztem 1981 és 1987 között. Itt a gyakorlati tanszéken előbb dr. Czeglédy Sándor, majd nyugállományba vonulása után dr. Pásztor János volt a tanárunk. Nyereség volt számunkra, hogy mindkettőjüktől tanulhattunk, mivel egyikőjük révén inkább elméleti, másikójuktól pedig gyakorlati téren kaphattunk többet.


A harmadik év elvégzése után exmit­tált teológiai hallgatóként a felsődobszai gyülekezetbe kerültem. Segédlelkészi évemet áthelyezés folytán a Szuhogy - Égerszög - kánói gyülekezetekben töltöttem. Az exmissziós tanulás nehézségeinek kárpótlása volt számomra, hogy 1987/88-ban két szemeszteren át Németországban a wuppertali Kirchliche Hocshschule-n folytathattam posztgraduális tanulmányokat. Ottani tanulmányaim súlypontja a gyakorlati teológián belül a gyülekezetépítés és a lelkigondozás volt. Ezt követően a szuhogyi református gyülekezet választott meg lelkipásztorának, s ebben a körzetben szolgálhattam együttesen 18 esztendőn át. Ezen évek alatt Isten nagyon sok lelki és testi ajándékkal halmozott el, s mindezek mellett megajándékozott házastárssal és négy gyermekkel is. Amikor immár velük együtt búcsúztunk el a gyülekezet tagjaitól, egy majd 20 év előtti istentisztelet képe elevenedett meg bennem. Az, amint tanáraink a teológiai vizsgák letétele után a kibocsátó istentiszteleten körbeálltak bennünket, s áldáskívánásukkal engedtek utunkra. Így láttam ezen az istentiszteleten a gyülekezet kicsinyeiben és nagyjaiban is felkészítő tanáraimat, akiken keresztül Isten az élet és lelkészi szolgálat más-más területén nevelt, formált, tanított. Visszatekintve minden nap, minden istentisztelet vagy éppen hittan óra egy-egy továbbképzés, avagy felkészítés volt, nemcsak ottani szolgálataim engedelmesebb ellátására, hanem arra is, amit újra szó szerint kellet értenem: „Menj, ahova csak küldelek ..." Ezzel a háttérrel fogadtam el a felkérést 2004. augusztusától a Sárospataki Református Teológiai Akadémián való tanítói szolgálatra. Elköszönésemkor arra tettem ígéretet, hogy a teológián is a gyülekeztet fogom képviselni. Ez a célom. A teológiai oktatásban még friss lelkipásztori tapasztalataimmal a hallgatók előtt képviselni Isten népének, s az Isten fiai megjelenésére váró teremtett világnak a szükségeit. Így szeretnék eszköz lenni a gyakorlati lelkipásztori feladatokra való felkészülésben, illetve felkészítésben. Szeretném ösztönözni, s a tőlem telhető módon segíteni a hallgatókat a valós feladatokra való minél tudatosabb felkészülésre. Mivel meggyőződésem, hogy az engedelmes keresztyén élet, a szolgálat nem a gyülekezetbe kerüléssel, s nem a szószéken kezdődik, hanem mindig ott feladat, ahol vagyunk, szeretném a napi életben együtt harcolni a hit harcát azokkal, akik között Isten új megbízatást adott. Egyúttal kérem őt, hogy ő formáljon együtt bennünket, s adjon ebben a formálódásban naponta közös győzelmeket és közös örömöket.


 


Pásztor Gyula


 

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Péter ismét tagadta, és akkor nyomban megszólalt a kakas. Jn 18,27

Lk 24,36–49

„Ti vagytok ere a tanúk” (48). Jézus feltámadás utáni földi életének legfőbb jele az a valóságos jelenlét, ahogyan beszélget a tanítványokkal, és együtt is eszik velük. 

tovább

(2) „…csitítottam, csendesítettem lelkemet…” (Zsoltárok 131)

SZÜLJÖN ÚJJÁ BENNÜNKET A MI URUNK.

– 1. Így nem csupán érteni fogjuk, hanem megélni és megtapasztalni, amit a mi Urunk a kisgyermekekkel kapcsolatosan mondott (Márk 10,14).

tovább

LUKÁCS 23,44–49 - Az utolsó szavak

Az eddigi történések során mindenki hangos volt, Jézust kivéve. Utolsó szavait mégis mindenki hallhatja. Végül Atyja kezébe teszi le életét. 

tovább

2018. április 14.

Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok…(Mk 7:21)

tovább

Túrmezei Erzsébet: Minden évben

Indulunk újra Golgota felé.
Utunkra már a kereszt vet árnyékot.
de rajta túl húsvét öröme vár.
S kis Balázs csodálkozva kérdi:
„Minden évben meghal?
Minden évben feltámad?“

 

 

tovább