Farsang a Sárospataki Református Kollégium Általános Iskolájában

LVIII. évfolyam 1. szám / Intézményeink

Február 4-én reggeltől a farsangra készültünk. A mulatságra feldíszítettük a folyosót és tantermünket. Régi népszokás szerint a tél temetésére elkészítettük a „kisze-bábot", melyet kora délután a szülők jelenlétében elégettünk. A kiszeégetéssel és az itt elmondott versikével búcsúztattuk a telet. Ezután kezdetét vette a farsangi mulatság.

Verseket, dalokat, táncot mutattak be tanítványaink, majd jelmezbe öltöztünk. Nagy tapsot kaptak a jelmezesek. A tanítók és a gyermekek jó hangulatban vonultak fel. Késő délutánig tartott a táncos, vidám összejövetel, ahonnan jókedvűen tért haza mindenki. A következő napokon újabb népszokást elevenítettünk fel: a „Balázs- járást". Sárospatak három óvodájába mentünk el, ahol énekkel, verssel és jelenettel verbuváltuk a nagycsoportos óvodásokat szeptemberre az iskolába.

Timáriné Király Sarolta


tagintézmény vezető

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

„Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról…” Jn 18,37b

Ef 1,15–23

„Amikor megemlékezem rólatok imádságaimban…” (16). Annak, hogy Krisztussal járunk, van egy gyakorlati és konkrét következménye: közösséget vállalhatunk egymással. 

tovább

(1) „Áldjátok az Urat…” (Zsoltárok 134)

ÁLDANI AZ URAT.

– 1. Istent áldani, azt jelenti, hogy leborulunk Őelőtte, elismerjük, hogy Ő az Úr, aki Jézus Krisztusban megváltott, szeret, nem vetett el, irgalmába fogadott. Ezért Őrá bízzuk magunkat mindenben, teljesen Őrá hagyatkozunk, ahogy az erkély az azt hordozó oszlopokra.

tovább

LUKÁCS 24, 13–27 - Minden hiába?

"Küzdött, remélt és mégis veszített.” Egy húszas évei közepén elhalálozott barátunk gyászjelentésén ez a mondat állt. Szörnyűnek találtam ezeket a szavakat, mivel úgy hangzanak, mintha az egész élete elfecsérelt idő lett volna.

tovább

2018. április 17.

Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett. Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!” (Mk 10:46-47)

 

tovább

Haraszti Sándor: Tavasz

Tegnap még fagyos tél volt,
s a természet álmodott…
Magáról mit se tudva
szent titkot láthatott.

tovább