Hírek a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumának életéből

LVIII. évfolyam 1. szám / Intézményeink

A magyar kultúra napjára


Nemzeti imánk a Himnusz 1823. január 22-én született meg Kölcsey Ferenc tollából. Vajon miért pont ezt a napot választották 1989-ben a magyar kultúra napjának? Mert minden országnak egyik legfontosabb nemzeti jelképe a himnusza. És a miénk nem is akármilyen himnusz lett.

Nem induló vagy saját magunkat, esetleg egy királyt éltető dal, hanem történelemkönyv nyolc versszakba összefoglalva; egy szívfájdítóan szomorú történet sorsról, Istenről, emberekről, hibákról: egy dicsőségesen induló életút, amely valahol mégis elromlott. Ez a kesergő, bűnbánó ima tartja mégis a reményt 15 (egykor még 20) millió magyarban határokon belül és kívül: igenis magyarnak kell maradnunk a világban, Európa szívében. Nem szabad hagynunk, hogy megfojtsanak és bedaráljanak minket.

Pedig ma, ha végigmennék az utcán egy nagyvárosban - vagy talán nem is kell olyan nagynak lennie -, az emberek 75%-a azt sem tudná, hogy ünnepeljük a kultúránkat. Nem ismerik a magyar tudósokat, felfedezőket, feltalálókat? Írókat, költőket, festőket, építészeket, népművészeket, zeneszerzőket és hangszervirtuózokat, sportolókat? Nem, sajnos nagyon sokan tényleg nem ismerik hazánk nagyjait.


Mert az még csak szánalmas, hogy a szomszédos országokban is az az általános kép, hogy kolbászt gyártunk, gulyást főzünk, földművelő parasztok vagy hortobágyi csikósok vagyunk, és olcsón lehet nálunk nyaralni. Egy kicsit nyugatabbra pedig azt is nehezen hiszik el rólunk, hogy ismerjük az angol WC-t. Miért?


Az ottani kultúrával is az történik, mint a miénkkel: sorvad. De az ottaniak büszkék a nemzeti örökségükre, múltjukra, kultúrájukra, mert beléjük nevelik. Mi pedig szégyelljük a magyarságunkat, a magyar nyelvünket vagy magyar nevet adni a gyerekünknek? Szomorú, hogy nagyon kevesen vagyunk már a fiatalok között, akik olvassuk a magyar írók műveit - vagy egyáltalán olvasunk -, akik nem a gyrost tartjuk nemzeti ételünknek, és még most is szívesebben megnézzük a magyar népmeséket a Való világ kiszavazó show-ja helyett.


Szeretnék elnézést kérni mindenkitől azért, mert szükségesebbnek tartottam, hogy ma reggel rávilágítsak erre a tényre, amely nem dicsőséges, és amelyre nem vagyunk büszkék. De úgy érzem, hogy ez most a legfontosabb, amit elmondhattam, mert bízom benne, hogy Magyarországnak ebben az északi csücskében, ebben az iskolában nem kell részleteznem, hogy mit is jelent a magyar kultúra, mert én itt ezt tanultam. Azt is tudom, hogy ezzel a kétségbeejtő állapottal is tisztában vagytok. De ha ez világos, akkor az is, hogy rajtunk állhat vagy bukhat, hogy mi lesz a jövőnk.


Szeressétek és ápoljátok a magyar kultúrát, mert ez a miénk.


Csank Virág 11. E


(Elhangzott a gimnázium január 21-i megemlékezésén.)


 

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Péter ismét tagadta, és akkor nyomban megszólalt a kakas. Jn 18,27

Lk 24,36–49

„Ti vagytok ere a tanúk” (48). Jézus feltámadás utáni földi életének legfőbb jele az a valóságos jelenlét, ahogyan beszélget a tanítványokkal, és együtt is eszik velük. 

tovább

(2) „…csitítottam, csendesítettem lelkemet…” (Zsoltárok 131)

SZÜLJÖN ÚJJÁ BENNÜNKET A MI URUNK.

– 1. Így nem csupán érteni fogjuk, hanem megélni és megtapasztalni, amit a mi Urunk a kisgyermekekkel kapcsolatosan mondott (Márk 10,14).

tovább

LUKÁCS 23,44–49 - Az utolsó szavak

Az eddigi történések során mindenki hangos volt, Jézust kivéve. Utolsó szavait mégis mindenki hallhatja. Végül Atyja kezébe teszi le életét. 

tovább

2018. április 14.

Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok…(Mk 7:21)

tovább

Túrmezei Erzsébet: Minden évben

Indulunk újra Golgota felé.
Utunkra már a kereszt vet árnyékot.
de rajta túl húsvét öröme vár.
S kis Balázs csodálkozva kérdi:
„Minden évben meghal?
Minden évben feltámad?“

 

 

tovább