Tíz- plusz egyéves a sajóládi gyülekezet

LVIII. évfolyam 2. szám / Borsod-Gömöri Egyházmegye

Hálásak vagyunk Istennek azért, hogy gyülekezetünk elérkezett fennállásának tizenegy éves évfordulójához. Ebből az alkalomból virágvasárnap gyülekezeti délutánt tartottunk imatermünkben.

Istentiszteletünk első részében Victor Anna nagytiszteletű asszonytól arról hallottunk igehirdetést, hogy Jézus bevonult a világ életébe, és ez így történt a sajóládi reformátusok életében is, és történhet ma is minden ember életében, aki megnyílik a Király előtt.


Az igehirdetés választ adott nekünk, sajóládi reformátusoknak arra a kérdésre, hogy vajon mi hiányzott gyülekezetünk létrehozásáig életünkből. Hiányzott az Ige hirdetése, hetenkénti istentiszteleti alkalmak, amikor el lehet csendesedni, megbékélést lehet találni, közösségben lehet imádkozni, és amikor vallásunkat gyakorolni tudjuk. Hitünk gyakorlása eddig az időpontig hiányos volt, leszűkült arra, hogy egy-egy ünnepen a szomszédos gyülekezet alkalmaira ellátogattunk. Gyermekeink hitoktatása megoldatlan volt, ezáltal több családban csak a keresztelkedésig jutott el a református vallás gyakorlása. Sajólád és Sajópetri községek ugyanis eredetileg római és görög katolikus vallású települések voltak, ide csak házasság vagy lakhelyváltoztatás miatt települtek be az eredetileg református vallású lakosok. A két faluból jön össze a gyülekezet, amely napjainkban 200 fő gyülekezeti tagot tart nyilván, de a legutolsó népszámlálás alkalmával Sajóládon 400 fő, Sajópetriben pedig 136 fő vallotta magát református keresztyénnek.


Az igehirdetés után beszámolót hallottunk a gyülekezet életéről: visszatekintést az elmúlt 11 évre. Visszagondolhattunk gyülekezetünk megalakulásának időszakára, amikor az első reformátusok egymást megszólítva ezt a gyülekezetet megszervezték. Arra az időszakra, amikor felnőtt fejjel konfirmáltak gyülekezetünk alapító tagjai, és amikor még a sajóládi házasságkötő teremben voltak megtartva istentiszteleti alkalmaink. Visszaemlékeztünk, hogyan tervezte kis közösségünk a saját gyülekezeti ház megvételét, majd átalakítását, hogy hitéletünk gyakorlására alkalmas helyiségünk legyen.


Megtapasztalhattuk, hogy kis közösségünkre más református gyülekezet is odafigyelnek, hiszen gyülekezeti házunk megvásárlásában anyagilag is támogattak.


Visszagondolhattunk arra, hogy Istenben bízva és remélve a gyülekezeti tagok összefogása nyomán hogyan épült fel „templomunk". Számba vehettük a közösen végzett munkálatokat: a kőműves és ácsmunkákat, villanyszerelést, festést, meszelést, tetőjavítást, padok lakkozását, takarításokat, virágültetéseket, -gondozásokat. Hogyan terveztük és valósítottuk meg imatermünk belső képét, hogy az alkalmas legyen az elmélyülésre, közös imádságokra, istentiszteletek tartására. Hogyan kértük ehhez Istenünk segítségét imádságaink által, és az évek folyamán milyen biztatásokat kaptunk a folytatáshoz: amikor egy-egy alkalommal esetleg elerőtlenedtünk, mindig volt egy kis reménysugár, hogy folytatnunk kell. Gyülekezeti tagjaink számára a közösen eltervezett feladatok elvégzése egyúttal teret engedett egymás életének megismerésére, ezáltal lelkiekben is közelebb kerülhettünk egymáshoz. Ma már egymáshoz tartozónak érezzük magunkat.


Emlékezhettünk az idősebb korosztályhoz tartozó gyülekezeti tagokra, akik az induláskor még két kezükkel dolgoztak, hogy gyülekezeti házunk lehessen. Az idő múlásával erejük elfogyott, ma már fizikai munkát nem végezhetnek, mégis számítunk tapasztalataikra, lelki útmutatásukra, és kértük őket, hogy merjenek beleszólni további életünkbe is.


Az évtizedes visszatekintés után az elmúlt egy év eseményeiről is hallottunk: gyülekezeti házunkat kívülről felújítottuk. Betekintést kaptunk a gyülekezet pénzügyeibe is, valamint megismerhettük a gyermekeink hitoktatásával kapcsolatos teendőket, eredményeket. Közel húsz református gyermek részesül hitoktatásban Sajóládon. Közülük ebben az évben négy gyermek fog konfirmálni. Mint minden évben - megrendezésre kerül a gyermekek nyári ötnapos klubja, ahol bibliaismeretet tanulnak, illetve kézműves és rajzfoglalkozásokon vehetnek részt az érdeklődők. Évente egy-egy alkalommal karácsonykor és húsvétkor gyermekeink együtt készülnek az ünnepekre, ilyenkor lehetőségük nyílik, hogy saját elképzelésük szerint egy-egy apró ajándékot készítve meglepjék hozzátartozóikat az ünnepek alkalmából.


Istentiszteletünk ezután beszélgetéssel és szeretetvendégséggel folytatódott. Gyülekezeti tagjaink három csoportban beszélgettek: külön az ifjúsághoz tartozó korosztály, külön a férfiak és a nők csoportja. Beszélgetéseink három téma körül folytak. Az első kérdésre a következő válaszok születtek: azért szeretem a gyülekezetet, mert összetartó, nagyon egyszerű és nem hivalkodó. Akikkel a gyülekezetben rendszeresen találkozunk, már az utcán is nagyobb örömmel köszöntjük egymást: érezzük, hogy összetartozunk. A következő gondolatindító befejezetlen mondat így hangzott: „Jó, hogy van helyben gyülekezet, mert...". Mert nem kell messzire menni, helyben is össze lehet jönni imádkozni, igét hallgatni. Nem kell más faluban idegenként megkonfirmáltatni gyermekeinket, és így megoldott a hitoktatás is. Keresztelő, konfirmáció, esküvő és temetés alkalmával van református közösség, ahová fordulhatunk.


„Szeretném, ha gyülekezetünkben..." Ez a mondat következő befejezéseket kapta: szeretném, ha gyülekezetünkben lenne harang, amely alkalmainkra hívogat, több ifjúsági alkalom, közös énektanulás, ünnepek előtt közös sütések. Szeretnénk minél többeket megszólítani, hogy megismerjék az istentiszteleteket, az Evangéliumot, hiszen gyülekezetünk nyitott, és minden református vallású keresztyént szívesen lát.


Mivel mindenki saját gondolata szerint fejezhette be a mondatokat, megismerhettük gyülekezeti tagjaink elképzeléseit, elvárásait, terveit a jövőnkkel kapcsolatban.


Kívánjuk a jó Istentől, hogy gyülekezetünk életében még sok ilyen és ehhez hasonló alkalom legyen, mint ez a virágvasárnapi gyülekezeti délután.


 


Bús Attiláné, gyülekezeti tag


Sajólád

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? Jn 14,2

Jn 14,1–6

„Én vagyok az út, az igazság és az élet...” (6). Mai világunkban erőforrást és biztonságot jelent, hogy mi tudjuk az utat, mert személyesen ismerhetjük őt, aki azt mondja önmagáról, hogy: „én vagyok az út”. 

tovább

(1) „Boldog ember az, aki az Urat féli…” (Zsoltárok 112)

AZ ISTENFÉLELEM ÁLDÁSAI.

– 1. Az eszményi állapot az, amit a zsoltáros itt leír (Zsoltárok 1). Az istenfélelem áldásai a vagyon, a tekintély, a siker, ezzel párhuzamosan a megszégyenült ellenség bosszankodása, valamint az istenfélő ember hosszú ideig tartó emlékezete a földön.

tovább

1Sámuel 10,1-12 - Amikor Isten elhív

Még semmi nem nyilvános. Sámuel felkeni Sault olajjal. Ez azt jelképezi, hogy Isten különleges szolgálatba helyezi őt. 

tovább

2018. március 24.

Szeretetkapcsolat

Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben. (Jn 15,9)

 

tovább

Kárász Izabella: A láthatatlan munka

Azon az éjszakán így szólt Jézus az éjben:
Imádkozzatok vélem…
A lelketek legyen most az enyém egészen.
Hatalmas munka vár, a megváltás munkája,
a Lélek győzelme a nagy Halál felett,
szükségem van reá, kell segítségetek,
imádságtok, a könyörgésetek,
Munkátok, magatok…
… S magára hagyatott …

tovább