Történelem és egyház

LVIII. évfolyam 2. szám / Egervölgyi Egyházmegye

A történelem eseményeiben valahol mindig valamilyen szerepe van az egyháznak. Vagy az események elindítója vagy éppen a visszatartója. Maradhat egészen a háttérben, jelentősége mégsem vész el.

Bocskai István felkelése és szabadságharca történelmünknek sorsdöntő eseménye volt. Abból a nyomorúságos, teljes pusztulással fenyegető állapotból, amely a XVII. század első esztendeiben Erdélyben és Magyarországon uralkodott, Bocskai István szabadságharca nyitotta meg a kivezető utat. Ezen az úton továbbhaladva lett Erdély „tündérkertté". Ebben a megmozdulásban nélkülözhetetlen volt az egyház szerepe. A vallásszabadság elérése, törvényes biztosítása olyan cél volt, amely széles körű összefogásra adott lehetőséget, és indokolttá tette a harcot a protestáns Európa előtt. Másként csak valami királyellenes lázadás vagy önző birtokvédelmi harc jellegű maradt volna Bocskai hadakozása. Ennek a lényegnek jelképes kifejezése lehetett az, hogy 1605. április 17-én és a következő három napon éppen egy református templomban került sor arra a fejedelemválasztó országgyűlésre, amely nem hadi cselekmény volt, de döntő hatása volt a harcok további kimenetelére. „E szent hajlékban szervezkedtek hős elődeink BOCSKAY ISTVÁN fejedelem vezérlete alatt a nemzeti és vallási szabadság védelmezésére 1605. április 17-20-ig. Örök tisztelet nevöknek." - hirdeti az emléktábla a templom északi falán. Itt választatott Bocskai István Erdély után Magyarország fejedelmévé. Erre emlékeztünk 2005. április 17-én délután a szerencsi református templomban.


„Ó Isten! Elvetettél, szétszórtál bennünket! Megharagudtál ránk, állíts helyre minket!


Megrendítetted, megrepesztetted a földet. Gyógyítsd be sebeit, mert megindult. Szörnyű dolgokat láttattál népeddel, bódító borral itattál minket. De jelt adtál az istenfélőknek, hogy megmeneküljenek az íj elől. Segítsen jobbod, és hallgass meg minket, hogy megmenekülhessenek kedveltjeid!" (Zsoltárok 60, 3-7) - olvasta az ősi zsoltár megrendítő szavait Tőkés László Királyhágó-melléki püspök ünnepi alapigeként. Az igehirdetésben pedig ennek az igének az igazságával vezette el a népes gyülekezetet Tőkés püspök az 1605-ös állapotok felidézésétől a mai helyzetünk bemutatásig, hogy felragyogjon előttünk Isten szabadításának lehetősége.


Az ünnepség fővédnöke, Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság Elnöke így köszöntötte az ünneplő közönséget: „Mai szokásaink alapján roppant nehéz elképzelni Bocskai korának gondolkodását. Hogy mit jelent az ország szétszakítottsága, mit az, ha idegen hadseregek szállják meg hazánkat, ha a hivatalosan a magyarok államának nevezett térség sorsáról távoli, birodalmi érdekek jegyében hoznak döntéseket, arról vannak fájdalmas, személyes élményeink. Arról is van fogalmunk, hogy mit jelent a hitbeli üldözés, hiszen megtapasztalhattuk, mivel jár, ha a hatalom a vallást és az egyházakat ellenségének tekinti. De Bocskai korában a hit a társadalom minden szintjén jóval többet jelentett, mint ahogyan azt ma el tudjuk képzelni. Hányan mondhatják el magukról ma, hogy hitükért képesek életüket is kockára tenni, meggyőződésükért bármilyen áldozatot vállalni? Bizonyos vagyok abban, hogy nincsenek sokan. Mégsem mondhatom azt, hogy a ma embere úgy általában rosszabb, mint a múlté. Az azonban tény, hogy nagyon más. Ezért olyan nehéz megérteni a négyszáz évvel ezelőtti események résztvevőinek belső világát." A kétnapos ünnep az emlékezésen túl arra is szolgált, hogy ebben a megértésben kicsit előbbre jussunk mi, más kor más emberei.


A szerencsiekkel együtt ünnepelt ezen a vasárnap délutánon az erdélyi Nyárádszereda református gyülekezetének küldöttsége, az Erdélyi Református Egyházkerület elnöksége, Királyhágó-Mellék püspöke a szilágysági Kémer gyülekezetének küldöttségével, a Felvidék és Kárpátalja egyházkerületeinek püspökei és küldöttei, Tiszántúl és Tiszáninnen egyházkerületeinek vezetői és gyülekezeteiből érkezett vendégek, a holland jourei testvérgyülekezet csoportja, országgyűlési képviselők, testvéregyházaknak elöljárói és tagjai, a Magyar Királyi Szent László Lovagrend képviselői és a helyi cserkészcsapat. Egykor a nagyságos fejedelem tekintélye és hatalma fogta össze ezeket a területeket és közösségeit, most az emlékezés hozott bennünket össze, hogy ma is megéljük összetartozásunkat minden elválasztó határ ellenére, mert közös a múltunk, egy az egyházunk és hitünk, és közös jövendőt keresünk. Ezt a közös jövendőt kívánja tovább építeni a jövő év augusztusában megrendezendő V. Magyar Református Világtalálkozó, amelynek terveit ünnepségünkhöz kapcsolódóan hirdettük ki, és amely a Bocskai által megkötött bécsi béke 400. évfordulóját ünnepli majd meg 2006-ban.


A történelem felidézése nem maradt csupán az igehirdetés visszautalása. Történészek előadásai elevenítettek meg egy-egy részletet a kor eseményeiből és a fejedelem egyéniségéből. Nyakas Miklós, a Hajdúböszörményi Múzeum igazgatója a szerencsi vonatkozásokat tárta fel, Buzogány Dezső, kolozsvári teológiai tanár az erdélyi kapcsolatokat emelte ki, Dienes Dénes, sárospataki teológiai tanár a kegyes fejedelemről beszélt, bemutatva a fejedelem megnyilatkozásaiban megszólaló őszinte istenfélelmet, Hörcsik Richárd teológiai tanár, országgyűlési képviselő az államférfit állította elénk. Az ünnepi megemlékezéseket megelőzte április 16-án, szombaton egy történelmi tudományos tanácskozás, ahol részletesebben megismerhettük a történeti kutatás legújabb eredményeit Bocskai korára vonatkozóan Nagy László, Egyed Ákos, Újváry Zsuzsanna, Szabó Péter, G. Etényi Nóra és Szabadi István történészek előadásaiból. Reméljük, hogy az értékes előadások kötet formájában is megjelenhetnek.


A 16-i szombat ezen túl további szép rendezvényekkel is előkészítette a vasárnapi ünnepséget. Nemzetközi kórustalálkozón a vár színháztermében hallhattuk énekelni a svájci Richterswil férfi- és női karát, a kassai református gyülekezet vegyes karát. A kémeri gyülekezeti énekkar is dobogóra lépett és megszólaltatta református énekeinket. A hazai kórusok közül itt volt egyházkerületünk jubiláló kórusa, a Cantus Firmus énekkar, a közelből három gyülekezet énekkara, Tiszalúcról, Sárospatakról és Sátoraljaújhelyből, házigazdaként pedig két szerencsi kórus énekei szerepeltek a műsoron, a Szerencsi Pedagógus Kórus, valamint a Református Gyülekezet kórusa. Szűcs Endre egyházkerületi főjegyző, az egyházi énekügy lelkes gazdája nyitotta meg a kórustalálkozót. A szombatestét hangulatossá tette két néptáncegyüttes fellépése, a Szerencsi Bocskai István Gimnázium néptáncosai, valamint a Nagyváradról, Bocskai várkapitányságának városából érkezett Csillagocska református együttes ifjai tették vidámmá az estét. A vidámság közben komolyra fordítva a szót Meleg Vilmos nagyváradi színművész Bocskai végrendeletének előadásában magának a fejedelemnek gondolatai és mély érzései szólalhattak meg. Ezen az estén a Bocskai Gimnázium aulájában a gazdagon terített asztal mellől megnézhettük Tolnay Attila és Boronkay Gusztáv Bocskairól készített filmjét, amelynek segítségével szemünkkel végigjárhattuk Bocskai István életútjának színhelyeit.


A vasárnap délutáni ünnepi alkalomra kiállítás is készült Pécsi L. Dániel jelképtervező művész munkáiból, mely a Kárpát-medence református címereit és érméit bemutatva. Köztük az az érem is látható, amely erre a 400 éves évfordulóra készült, a két történelmi személy, Bocskai István és Rákóczi Zsigmond megjelenítésével. A kiállítás a Tiszáinneni Egyházkerület főgondnoka, Ábrám Tibor által felavatott Bocskai-Rákóczi „Találkozás" gyülekezeti házban látható. A kiállítást Kukorelli István alkotmánybíró nyitotta meg. Egyházkerületünk hittanos fiataljai is készültek az ünnepségre rajzpályázattal: a 7.-es csoportban az első három helyezést Nagy Péter bekecsi, Horváth Bianka szintén bekecsi és Virág Krisztián nyíri hittanosok érték el, a nyolcadikos korcsoportban pedig Horváth Gabriella szerencsi, Juhász Ildikó ondi és Hankó Gábor tokaji fiatalok. A Bocskai-ismereti vetélkedő 13 döntős csapata közül az első három helyet szerezte meg a szerencsi (Barócsi Dániel, Porkoláb Máté, Porkoláb Péter), a pálházai (Baksy Emese, Emri Balázs, Tóth Anikó) és a mezőcsáti (Magyari Péter, Csernaburczky Zsófia, Poros Ildikó) csapat. A vetélkedőn részt vett csapatok maguk is bejárják a nyár folyamán a Bocskai-emlékhelyeket ismeretüket élményekkel gazdagítva.


Illesse köszönet az ünnepség támogatóját, a Tiszáninneni Református Egyházkerület elnökségét, hogy lehetővé tette a méltó megemlékezést, a tartalmas ünnepet.


Így éltük meg két ünnepi napon annak egy mozzanatát, ahogyan Istenünk egyházunkat a történelem kiemelkedő és egyszerű eseményeiben fontos tényezőként használta és használja. Kérjük a zsoltár szavaival: „Szolgáidon láttassad dolgaidat, Dicsőségedet ezeknek fiain! Add értenünk felséges hatalmadat, Mi kegyes Urunk, ó, irgalmas Isten! Minden dolgunkat bírjad, forgassad, Kezeink munkáit igazgassad!" (90. zsoltár 9. verse)


Dr. Börzsönyi József


esperes

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Életemre mondom - így szól az Úr -, hogy úgy bánok majd veletek, ahogyan ti beszéltetek ellenem! 4Móz 14,28

4Móz 14,26–45

Az Isten elleni lázadásnak következménye van. A bűn magában hordja a büntetést. Aki nem hisz Isten szavának, annak esélye sincs megtapasztalni, hogy az valósággá legyen az életében. 

tovább

(6) „…feltámadt.” (Lukács 24,1–12)

Most direkt kiemeljük az összefüggésből ezt az egy szót: „feltámadt!”. Tesszük ezt azért, hogy mindennél hangsúlyosabb lehessen számunkra ez az egy szó, és még inkább annak tartalma, amit most egy képpel szemléltetünk. 

tovább

PÉLDABESZÉDEK 1,7-9 - Fiam, lányom!

Még ha a régi Izráelben elsősorban fiúkat neveltek is az iskolákban, a Példabeszédek könyve minden olyan embernek szól, aki a Bibliában bölcsességet keres. Tehát nekünk, nőknek is. 

tovább

2017. október 20. péntek

„Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.” (1Kor 15:58)

 

tovább

Bódás János: Kiváltott!

Nem áltathatom érdemekkel
magam, s Téged sem Istenem.
Tövisbokor-bojtorján létem
fügét, vagy szőlőt nem terem.

Nem telik tőlem, ami kedves
lehetne Néked, mert nekem
csak bűnöm van, s amit Te kívánsz
ha akarnám, sem tehetem.

tovább