Emlékezés Száz Béla református lelkészre (1930-2005)

LVIII. évfolyam 2. szám / Intézményeink

A pataki diákságot ismét veszteség érte: folyó év február 4-én Wiesbadenben elhunyt Száz Béla.

A felvidéki Tornalján született, 1941-ben kezdte gimnáziumi tanulmányait Sárospatakon, majd a történelem viharai okozta nehézségeket legyőzve 1949-ben végzett. Vágya, hogy Patakon tanuljon teológiát, nem teljesülhetett. A kitérőnek számító egészségügyi munka is felkészülésnek bizonyult, hiszen később a heidelbergi teológia diplomájának birtokában idősek otthonát alapított. A humánum és a szeretet vezette egész életében. 1991-ben osztálytársaival alapítványt hozott létre a pataki gimnázium diákjainak támogatására. Szelíd és jószívű munkatársa volt e nagyszerű mozgalomnak. Többek között az ő szerető gondoskodása segítségével közel 600 diák kaphatott anyagi segítséget tanulmányaihoz. Derűs tekintetét, kedves mosolyát nem feledjük, művét őrizzük, példáját követjük.

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

„Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról…” Jn 18,37b

Ef 1,15–23

„Amikor megemlékezem rólatok imádságaimban…” (16). Annak, hogy Krisztussal járunk, van egy gyakorlati és konkrét következménye: közösséget vállalhatunk egymással. 

tovább

(1) „Áldjátok az Urat…” (Zsoltárok 134)

ÁLDANI AZ URAT.

– 1. Istent áldani, azt jelenti, hogy leborulunk Őelőtte, elismerjük, hogy Ő az Úr, aki Jézus Krisztusban megváltott, szeret, nem vetett el, irgalmába fogadott. Ezért Őrá bízzuk magunkat mindenben, teljesen Őrá hagyatkozunk, ahogy az erkély az azt hordozó oszlopokra.

tovább

LUKÁCS 24, 13–27 - Minden hiába?

"Küzdött, remélt és mégis veszített.” Egy húszas évei közepén elhalálozott barátunk gyászjelentésén ez a mondat állt. Szörnyűnek találtam ezeket a szavakat, mivel úgy hangzanak, mintha az egész élete elfecsérelt idő lett volna.

tovább

2018. április 17.

Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett. Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!” (Mk 10:46-47)

 

tovább

Haraszti Sándor: Tavasz

Tegnap még fagyos tél volt,
s a természet álmodott…
Magáról mit se tudva
szent titkot láthatott.

tovább