Körzeti presbiteri csendesnap

LVIII. évfolyam 3. szám / Abaúji Egyházmegye

Az encsi református templomban, 2005. szeptember 17-én került megrendezésre a körzeti presbiteri csendesnap, melyre főként a Hernád-völgyi gyülekezetek kaptak meghívást. A missziói bizottság szervezésében létrejött alkalmat Baksy Mária esperes asszony nyitotta meg, aki a zsúfolásig megtelt templomban köszöntötte az előadókat, valamint a 26 abaúji gyülekezetből érkezett lelkipásztorokat és presbitereket.

A köszöntés után az áhítatot Gazda István borsod-gömöri esperes tartotta, aki Lukács evangéliuma első részének és János evangéliuma első részének válogatott versei alapján arról szólt, hogy a különlegesen fontos alkalmak előtt, mint jelenleg a presbiterválasztás, elhatározásoknak és döntéseknek kell születniük a szívünkben, és azt is fel kell ismernünk, hogy mindezek mögött Isten cselekszik kegyelmesen. Hangsúlyozta továbbá, hogy a presbiteri tisztség nem más, mint „kiáltó szó": a presbiternek Krisztusra mutatnia, Őhozzá kell mások számára is utat készítenie.


Az előadások sorozatát Baksy János lelkipásztor kezdte, aki a presbiteri tisztség újszövetségi gyökereit ismertette. Az ősgyülekezetekben a presbiterek elsődleges feladata a tanítás, buzdítás, pásztorolás volt, de erélyesen fel kellett lépniük a tévtanítók ellen is. A diakóniai szolgálatból szintén kivették részüket: a betegeket buzgón látogatták, és könyörögtek a gyógyulásukért. Később azonban e tisztség töltötte be a tanácskozó, törvényhozó szerv szerepét: „Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett." (ApCsel 20, 28)


A presbiterség tehát pásztori szolgálat, melyben minden presbiternek talentumainak és kegyelmi ajándékainak megfelelően részt kell vennie.


A továbbiakban Ábrám Tibor, egyházkerületünk főgondnoka tartott előadást „A presbiterség mint életforma" címmel, ami három fő szempont köré csoportosult: a presbiternek helye van a családban, a gyülekezetben és a társadalomban. Ha életmódunkat a hitünk és Istenhez való viszonyulásunk határozza meg, akkor ez hatással van a közösség (család, gyülekezet, társadalom) többi tagjára is. Fontos, hogy a presbiter nagy hangsúlyt fektessen lelki épülésére, mert a látható gyümölcsök mutatják meg lelkiekben való előrehaladását, jó példát mutatva környezetének. Minden presbiternek meg kell találnia azt a kegyelmi ajándékot, amelyet magában hordoz, és ezzel kell szolgálnia az Isten dicsőségét. A mai modern társadalomban fel kell mutatni a közösséghez tartozás fontosságát, hiszen az ember - mint individum - egyedül gyenge és befolyásolható; de aki közösséghez, gyülekezethez tartozik, az erős, mert ha elesik, van, aki felemelje, és segítségére siessen.


Harmadik előadóként Hegedűs István, abaúji főjegyző úr azt a kérdést járta körül, hogy milyen legyen a református presbiter? Előadásában egy olyan presbiteri életmodellt vázolt fel, amely kívánatos lenne egyházunk teljes közössége számára. A presbiternek elsősorban ébernek, önzetlennek, alázatosnak és áldozatvállalónak kell lennie, mert csak így van értelme a szolgálatának. Felelősséget kell éreznie egyházáért, gyülekezetéért, és képesnek kell lennie arra, hogy az Isten dolgait előbbre helyezze személyes dolgainál. Az is a feladatai közé tartozik továbbá, hogy a Szentírást buzgón tanulmányozza, és gyakorolja magát kegyességben. Aki komolyan gondolja megbízatását, azt Isten alkalmassá teszi, hogy fel tudjon nőni a feladat nagyságához.


A csendesnap végén Bódi Noémi egyházmegyei missziói előadó foglalta össze az elhangzottakat, Isten gazdag áldását kérve gyülekezeteink gondnok- és presbiterválasztására.


 


Konc Gáll László


lelkipásztor, Aszaló

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Szeresd az Urat, a te Istenedet, és tartsd meg mindenkor, amit ő elrendelt: rendelkezéseit, törvényeit és parancsolatait! 5Móz 11,1

5Móz 11

„Vigyázzatok, hogy... el ne forduljatok tőlem: ne tiszteljetek más isteneket...” (16). Urunk féltőn szerető Isten. Minket félt és óv mindentől és mindenkitől, aki ki akar ragadni a vele való élő közösségből. 

tovább

(14) „Tizenkettőt választott ki…” (Márk 3,13–21)

– 13. vers. A „hegy”, ahol a tizenkét tanítvány elhívása történik, az imádságnak, az Isten közelségének, a kinyilatkoztatásnak helye. Ezzel is jelzi Márk, hogy Jézus isteni hatalommal, feltétlenül, emberi képességektől függetlenül hívta el azokat, akiket akart, és azok követték is Őt. Jézus isteni hatalommal „teremtette” a tizenkettőt. Senki sem kérdezheti: miért éppen ezek, tizenketten?

tovább

MÁRK 10,16 - Az áldó kéz

„Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.” (Mk 10,16) Jézus nem csak rátekintett az emberekre, hanem gyakran rájuk tette kezét, és úgy áldotta meg őket. 

tovább

2018. május 25.

„…üldözés következtében szétszóródtak…” (ApCsel 11:19)

 

       

tovább

Túrmezei Erzsébet: Pünkösd után

Pünkösd előtt - sóvárgás titkos mélye. 
Pünkösd előtt - ígéretek zenéje. 
Pünkösd előtt - esedezés, esengés. 
Pünkösd előtt - halk hajnali derengés. 
Pünkösd előtt - szent vágyak mozdulása. 
Pünkösd előtt - koldusszív tárulása. 

tovább