Banán a ládában

LVIII. évfolyam 3. szám / Gyerekekről és gyerekeknek

Majmocska az erdőben lakott, nagylevelű, hatalmas fák közt. Szeretett ugrálni egyik ágról a másikra. Hosszú farkával egyensúlyozott. Szinte úszott a levegőben. Irigylem ezért Majmocskát. Repülni egyik ágról a másikra, a többiekkel kergetőzve. Öt testvére volt, mindnyájan ügyesek és gyorsak voltak. Élmény volt velük a fogócska az ágak között.

Először persze nem ment valami jól. A többiek el sem merték engedni az egyik ágat, míg nem fogták a másikat. Anyukájuk tanítgatta így őket. Persze Majmocska ügyesebb akart lenni a többinél. Vagy egyszerűen csak rögtön hatalmasakat akart ugrani. Vagy nem is tudom pontosan, hogy volt. Anyukája nem nézett oda, és Majmocska hopp ugrott és kopp megérkezett. Csúnya púp nőtt a fejére az első eséstől.


Az egész család szerette a banánt. Nagy banánt és kis banánt. Zöldet és sárgát. Legjobban a nagy sárgát. Majmocska különösen szerette. Ha meglátott egyet, nem tudott ellenállni, szaladt, ugrott, kapaszkodott, mászott, hogy mindenkit megelőzve haraphasson a kiszemelt banánból. Egyszer a gyomrát is elrontotta. Túl sok volt a szép sárga banán. Itt is volt egy, a másik fán is volt, és a mögötte levőn is, és persze a következőn. Huh. Öt banánt evett meg egyszerre.


Édesanyja tanítgatta, hogy kevesebb is elég egyszerre. És még egy fontos dologra: ha lát egy ládát, azt messzire kerülje el. „Milyen ládát?"- kérdezte Majmocska. „Nagy, barna ládát." „Van banán a ládában?" Édesanyja hallgatott egy kicsit (hú de milyen hosszú tud lenni, amire a felnőttek azt mondják „egy kicsit"): „Van. Majmocska, tudnod kell, hogy szép sárga banán van a ládában." „Az jó, az finom, az nagyon jó! Hol az a láda?" „Most mondtam Majmocskám, hogy a ládát el kell kerülni. Beleszorul a kezed, megfognak és elvisznek messzire tőlünk az állatkertbe." „Jó, értem" - válaszolta Majmocska de nem túl nagy meggyőződéssel. Igazából szeme sarkából már leste, hol is lehet a láda a szép sárga banánnal. „Még hogy beleszorul a kezem. Dehogy szorul. Ügyesen beledugom, és ügyesen kihúzom. Ennyi az egész." Így morfondírozott magában.


Délután játék közben, szaladgálás, futkározás, ugrándozás közben meglátta a nagy barna ládát. A ládát. Odaszaladt. Megszagolta. Megrázta. „Van benne valami." Több lyukat is talált rajta, így több oldalról is látta: Banán. Baanáán. Széééépsárgabanááán. De melyik lyukon fér be a keze? Ez túl keskeny. Az túl kicsi. Megvan! Itt éppen befér kinyújtott ujjakkal a jobb keze. Hopp, végre! Végre megvan a banán. Édesanyja aggódva érkezett: „Engedd el rögtön, és gyere, mert már idegen zajokat hallok, recsegnek az ágak, hullanak a levelek. Engedd el a banánt és szaladj." De Majmocska nem adta. A szép sárga banánt dehogy is engedi el. Rángatta a ládát. Rázta. A lábaival is tolta. Erőlködött, fújtatott, de a lyuk, ahol kinyújtott tenyerét bedugta, túl kicsi volt ahhoz, hogy a banánnal együtt kiférjen a keze.


„Nem jön ki a kezem! Nem tudom kihúzni! Sehogy sem jön ki!" - sírdogálta. „Engedd el a banánt", mondta nagyon megnyugtatóan édesanyja. „Lassan, szépen engedd el." (Ugye elengedi? Úgy szeretném, ha elszaladna! Ugye nem fogják meg?)


Majmocska megemelte a füleit, majd lehajtotta őket és szép lassan, nagyon lassan az egyre hangosodó lépteket hallgatva elengedte a banánt. Kinyújtotta az ujjait, ügyesen kihúzta a kezét, és aztán futás. Édesanyja megfogta Majmocska kezét, és segített neki felmászni az első fára. A fa tetején már várták a testvérei, nagyon megörültek neki, megölelték, körültáncolták, és hangosan nevetni kezdtek.


Majmocska még egy pillantást vetett a ládára és a körülötte álló emberekre. „Nem nyúlok több ládába, mert a fán is van banán." - mondta Majmocska a testvéreinek. „Persze szép az a banán a ládában. Nagy és sárga. De egy banán miatt beszorult a kezem a ládába! Majdnem megfogtak és elvittek, pedig én veletek szeretek lenni!"


Miközben Majmocska beszélt, a többiek ijedten-vidáman hallgatták, édesanyjuk pedig eléjük tett egy nagy fürt szép nagy sárga banánt.

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Miután megszűnt a zavargás, magához hívatta Pál a tanítványokat, bátorította őket, és elköszönve tőlük elindult Macedóniába. ApCsel 20,1

1Sám 28

„Miért kérdezel engem, ha az Úr eltávozott tőled, és az ellenséged lett?!” (16). Saulnak nem felel az Úr, hát megidézteti Sámuelt. 

tovább

(2) „…számos beszédben intette őket…” (Apostolok cselekedetei 20,1–6)

– Pál az efezusi események után több hónapot töltött a második missziói úton alapított macedóniai gyülekezetekkel: Filippi, Thesszalonika, Bérea (1). Az apostol itt számos beszédben intette őket (2), ahogy elköszönésekor az efezusiakat is.

tovább

EZSDRÁS 7, 21-28 - Csodálkozni és hálát adni

Az eseményektől lenyűgözve Ezsdrás Istent dicséri csodálatos tetteiért (27-28.). 

tovább

Jézus küldetése

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3,16)

tovább

Reményik Sándor: Csendes csodák

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

tovább