Száz éve született Cs. Szabó László

LVIII. évfolyam 4. szám / Intézményeink

A Sárospataki Református Kollégium közössége 2005. november 14-én tisztelgett a száz esztendővel ezelőtt született Cs. Szabó László életműve előtt.

A magát „peregrinus örökdiák"-nak nevező író, költő, rádiós szerkesztő, a BBC munkatársa, az emigráns magyar irodalom londoni képviselője Budapesten született, közgazdasági tanulmányokat folytatott, majd rendszeres európai utazásai következtében a művészettörténet és az irodalom elkötelezettje lett. 1946-tól 1982-ig tartott emigrációja, hazatérve hegyaljai utazása során látogatott el emlékidéző szándékkal Sárospatakra. Az Újszászy Kálmán professzor úrral történt megállapodás nyomán könyvtárát a kollégiumra hagyta. A mintegy 11000 kötetes gyűjtemény azóta feldolgozva várja és fogadja a kutatókat, olvasókat. Kívánsága szerint Cs. Szabó Lászlót 1984-ben a sárospataki református temetőben helyezték örök nyugalomra.


A sírnál tisztelői jelenlétében Fehér József, a Kazinczy Társaság elnöke mondott emlékbeszédet, méltatta az esszéíró munkásságát, figyelmeztette az örökösöket az emlékápolás kötelességére.


Az emlékest a hagyatéki könyvtár megtekintésével folytatódott. 17 órától a felsőéves gimnazisták közönsége előtt emlékműsorra került sor. A 10. E osztály tanulói Csé: távol és közel címmel emlékműsort adtak elő. Részletek hangoztak el Cs. Szabó László írásaiból, a vele készült beszélgetésekből, versek idézték a lírikust, tanulmányrészletek a „londoni Kazinczyt". A szövegekhez szemléltetésül rendhagyó irodalomórákon készült filmet láthatott a közönség. Így a könyvtár jeles köteteibe is belenézhettek, olvashatták az ajánlásokat. A megemlékezéssel reménység szerint a Cs. Szabó László által képviselt szellemiséget is sikerült közelebb hozni a résztvevőkhöz.

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Péter ismét tagadta, és akkor nyomban megszólalt a kakas. Jn 18,27

Lk 24,36–49

„Ti vagytok ere a tanúk” (48). Jézus feltámadás utáni földi életének legfőbb jele az a valóságos jelenlét, ahogyan beszélget a tanítványokkal, és együtt is eszik velük. 

tovább

(2) „…csitítottam, csendesítettem lelkemet…” (Zsoltárok 131)

SZÜLJÖN ÚJJÁ BENNÜNKET A MI URUNK.

– 1. Így nem csupán érteni fogjuk, hanem megélni és megtapasztalni, amit a mi Urunk a kisgyermekekkel kapcsolatosan mondott (Márk 10,14).

tovább

LUKÁCS 23,44–49 - Az utolsó szavak

Az eddigi történések során mindenki hangos volt, Jézust kivéve. Utolsó szavait mégis mindenki hallhatja. Végül Atyja kezébe teszi le életét. 

tovább

2018. április 14.

Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok…(Mk 7:21)

tovább

Túrmezei Erzsébet: Minden évben

Indulunk újra Golgota felé.
Utunkra már a kereszt vet árnyékot.
de rajta túl húsvét öröme vár.
S kis Balázs csodálkozva kérdi:
„Minden évben meghal?
Minden évben feltámad?“

 

 

tovább