A filmvászon és a Biblia

LVIII. évfolyam 4. szám / Ajánló

A XX. század a technika fejlődéséről szólt. Szinte mindenki hitte, lépésről lépésre vagy inkább chipről-chipre, jobb lesz majd. Kevesebb fájdalom, több élelem és képzettebb agyak, hangzottak a tetszetős szólamok. Sajna az ipar dübörög, de minden egyéb maradt a régiben: járványok, éhínség, analfabetizmus.

A technika diadalmenete nem csak a gyárak korszerűsödését, a pontosság fokozódását, az emberi tényező háttérbe szorulását hozta el, hanem a háztartások átalakulását. Csipogók égen, földön és a konyhában. Láthatatlan portások nyitják és zárják kapuinkat, elektromos kukták sütik a kenyerünket, és digitalizált mosónők végeznek a szennyessel. Régen a filmhíradó a mozi tömött soraiban borzolta a kedélyeket, ma akár otthon, a nappaliban is átélhetjük a szélesvászon, valamint a dolby hanghatás fotelbeszorító, szem- és fülkápráztató élményét.

A lelkekért folytatott harcban egyre inkább körvonalazódik az a felfogás, hogy aki előbb tudja a technika „áldásait" integrálni, az győz!? A mai embert, főként a fiatal korosztályt nem a szavak varázsa, a bölcsességek mélysége, az áhítat légköre fogja meg. Attrakcióra, látványosságra éhes tömegek oda mennek, ahol „enni kapnak". Miért ne mi legyünk azok, akik eledelt adunk nekik? Jézus is ezt mondta a tanítványainak az 5000 ember megvendégelésekor: „Ti adjatok nekik enni!" Nem más... Ki kell tehát araszolnunk a szószékek fedezékéből és parókiák csengőtől mentesített, mágneses zárakkal biztosított értelmiségi magányunkból. Pál apostol szavaival élve: „mindeneknek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. Mindezt pedig az evangéliumért teszem, hogy én is részestárs legyek abban." (1Kor 9:22b-23)


Talán ezzel a mindenné létel görcsös erőltetésével magyarázható a mai állapot, mely nem tölti be a hozzá fűzött reményeket. Hogy is van ez? Mi mindenné leszünk? Fiatallá (állítólag a korral csak a rigolyák szaporodnak), sportfenoménné (foci, pingpong, kerékpártúra, hegymászás), zenei virtuózzá (ha lehet gitárossá), számítógépguruvá (e-Magyarország pont), filmtudorrá (Filmklub). Ezen ágas bogas téma egyik szeletéhez, a hetedik művészethez szeretnék gondolatokat illeszteni.


Alvó, szendergő falvak fiatalságának teljes kulturális éhsége, ingerhiánya, szóvákuuma, lelki eszméletlensége szakad az éberség, a kulturális koncentráltság, az elmélyült hitélet Mekkájából érkező lelkipásztorra. Ahogyan a bogáncsok észrevétlenül tapadnak rá az ember nadrágjára, úgy csimpaszkodik figyelő tekintetével és jelenlétével a helyi brancs a mindenre nyitott mezei prófétára. Az első szavak, tapogatózások, kimért rítusa után érezhető, hogy az evangélium nyelve még dadogó, tanításra szorul. Próbálunk egy másik nyelvre váltani, a képi nyelvre, mely sokat mondó, sűrítő erejében és összegző hatásával a bibliai forrásokra emlékeztet.


Itt érkeztünk el magához a megközelíteni kívánt témához, a filmhez. Talán 20 évvel ezelőtt lehetett, amikor egy szatmári kis falu imatermében, az egyik téli este a Bécsből hozott, kölcsön videón a gyülekezet elkezdte folytatásokban nézni Jézus életét, majd a Ben Hurt. A médium helyét a média vette át. A közvetítőt felváltotta az interpretáció. A prédikátor személye helyén egy villódzó doboz állt, és a figyelem a technika ezen csodájára összpontosult. Az evangélium azon az estén színészek szájából hangzott el, egy kopott videoszalagról. A filmek piacán a választék nem volt túl széles: Stallone, Bronson, Bruce Lee. Érdekes, hogy akkor nem jutott eszünkbe, hogy a bosszú és a harag kérdésének megbeszéléséhez levetítsünk egy akciófilmet.


Ma, amikor DVD játszók, projektorok és a számítógépek állnak a rendelkezésünkre, továbbá filmdömping van, megfontolandó, hogy mit vetítsünk le az ifin vagy egy evangéliumi filmklub keretében. Mit tartunk szem előtt, a minőséget vagy a mennyiséget? Fontos a jól megválasztott korosztály. A tizenéves, általános iskolásokat tejnek eledelével, a kamaszokat, gimnazistákat pedig már rágósabb, esetleg nagyobb falatokkal lehet és kell táplálni.


A filmnézés soha nem válhat öncélúvá. Lennie kell mindig alkalomnak és időnek a megbeszélésre és feldolgozásra. A jól megválasztott film önmaga gerjeszti és tartja ébren a beszélgetést némi felvezetéssel és segítséggel. Sajnos a legtöbb evangéliumi elemzés és filmajánlat többet mond, mint ami ott, abban az összefüggésben valóságos következtetésként levonható. Gyakran csak a film népszerűségi indexe, ismertsége, könnyed, szórakoztató stílusa és mai nyelvezete számít. Az erőltetett evangéliumi párhuzamok csak kitörik a film nyakát, de a jobb megértést semmiképpen nem segítik. Ha mindenáron az evangélium valamelyik történetét, vagy szimbólumát akarjuk megbeszélni, felmutatni, akkor inkább ténylegesen azt vetítsük le.


A film szerepe egy ilyen alkalmon a probléma felvetése. A megoldást, annak különböző alternatíváit a beszélgetés során az ott lévőknek kell kitalálni és megvitatni. A leghálásabb témák az erkölcsi kérdéseket felvető opusok. Ilyen lehet a homoszexualitás kapcsán a Philadelphia, a genetika kérdésénél a Godsend (A teremtés klinikája), Gattaca, Sziget, a holocaust témájánál A zongorista, a drog problémánál a Trainspotting. A történelem és a lelkiismeret kapcsolatában kiváló felvezetést adnak: A misszió, Luther, A mennyei királyság. A különleges személyiségek, tudatmódosulásban szenvedők apropóján megnézhetjük az Esőembert, Egy csodálatos elmét vagy a Forrest Gumpot.


Ezek csak szemelgetések, csipegetések egy olyan kosárból, mely a legkülönlegesebb meglepetésekkel szolgálhat. A mozgókép egy olyan nyelvet teremtett, amely könnyen hidal át korokon, gondolatokon, érzéseken és előítéleteken úgy, hogy szinte észre sem vesszük, de változunk általa. A jó film visszavezet minket egy emberibb világba, ahol az értékek nem számítanak luxusnak, és a könnyek nem hazudnak. Ne sajnáljuk az időnket ezektől az alkotásoktól, ha már a regényeket is csak divat olvasni. Válogassuk meg jól, mire vesztegetjük szemünk fénysugarát. A film legyen élmény, ne csak az idő elütésének egy módja.


Szalay László Pál Telkibánya

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Ha valóban kezembe adod az ammóniakat, akkor bármi jön ki elém házam ajtaján, amikor békességgel visszatérek az ammóniaktól, az ÚRé lesz az, feláldozom égőáldozatul. Bír 11,30b-31

2Móz 12,21–51

„Tartsátok meg ezt az utasítást” (24). Az engedelmesség élet-halál kérdés volt Egyiptomban. Megrendülten olvasunk az elsőszülötteiket sirató egyiptomiakról, illetve együtt örülünk a megkíméltekkel. 

tovább

(49) „Aki pedig hallja beszédeimet, de nem cselekszik…” (Lukács 6,47–49)

1. Fontos a sorrend: Először Jézus Krisztushoz kell menni, Őrá kell hallgatni; – hogy aztán engedelmesen cselekedhessük szavait, az Ő erejével (47). 

tovább

LUKÁCS 9,1–6 - Küldöttek, akikről más gondoskodik

Jézus a tanítványait azzal küldi ki, hogy még pótalsóruhájuk se legyen (3)! „Legalább nem stresszeli őket a csomagolás” – mondaná a férjem. Számomra viszont ez már kihívás lenne.

tovább

2018. július 10.

„Egyik ember formálja a másikat.” (Péld 27:17)

 

tovább

Wass Albert: Vizek felett

Ó Istenem, de könnyű volna
az élet-terhek hordozása,
ha tudnám azt, hogy minden könnyem
Valakinek mosolygása.

tovább