HÁROMÉVES A MAGYAR KATOLIKUS RÁDIÓ

LVI. évfolyam 2. szám / Egervölgyi Egyházmegye


Jóllehet napjainkban az 1990-es rendszerváltoztatás következményeként számtalan egyházi programot is sugárzó rádióállomás létezik hazánkban, sőt határainkon túli magyarok lakta területeken is, mégis az Egerből sugárzott magyar Katolikus Rádió az egyetlen, mely napi 24 órás műsorral szolgálja egyre bővülő hallgatótáborát.


Három évvel ezelőtt, a 2000. augusztus 19-én kezdődő kísérleti adások után, október 20-tól indult meg a rendszeres műsorszolgáltatás. Egyszerű mégis lényegre törő hitvallásuk szerint a Magyar Katolikus Rádióval a hazai katolikusok az üdvösség, üdvözítés ügyét kívánják szolgálni egy olyan eszköz segítségével, melynek tömegkommunikációs szerepe a mai társadalomban elvitathatatlan. Igazi közszolgálatot lát el a rádió immár három éve.


Valóban a köz javára, a közjóért munkálkodik éjjel és nappal a katolikus rádió stábja. Az egri stúdió sohase zár be, nincs szünet, valakik mindig készen állnak, hogy információt közöljenek, hogy építsék a hitet, utat mutassanak a végtelenül tájékozatlannak, magányosnak, elkeseredettnek tűnő, mindig segítőkre, jó hírre váró mai embereknek. Krisztusról szólnak, ezzel tudnak sokat adni, gazdagítani sokakat. Nem csak katolikusokat.


Szép ünnepségen emlékeztek október 20-án az egri Líceum dísztermében, visszaidézve az eltelt három esztendő történéseit, hálát adva Istennek a rádióban megszólaló evangéliumi üzenet, értékformáló erkölcsiség és kultúra közvetítésének lehetőségéért. Sokak önzetlen munkája tette és teszi lehetővé azt, hogy három éve már a napi 24 órás műsoridő nemes tartalommal jelenjen meg.


Tudnunk kell, hogy a Magyar Katolikus Rádió rendszeresen biztosít műsoridőt a református és az evangélikus egyháznak. Egyházi elöljárók, lelkészek, presbiterek, gyülekezeti tagjaink, ifjaink képviselői gyakran megszólalhattak és megszólalnak a katolikus rádió műsorában.


„Ne csak fizesse, hallgassa is az egyházi adót” – szellemes szlogen hirdeti, hogy az információáradat mai világában a mindennapi közlés perifériájára sodródott egyház nem némult el, helye, szerepe, jelentősége van a médiában. Ebben a magyar katolikusok előttünk jártak, a lehetőségekkel időben, szervezetten, jól éltek.


Reménykedjünk és tegyünk meg mindent azért, hogy egyszer felhangozzék a Magyar Református Rádió szignálja. De addig is gratulálunk a hároméves katolikus adónak, s bízunk abban, hogy szavainknak, bizonyságtételeinknek hosszú adásidejükből talán az eddiginél több helyet szánnak. Mert a testvériségnek helye kell hogy legyen az éter hullámain is.


kzs

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Zsid 10,24

Zsid 10,19–39

„De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk” (39). Az ígéretnek is fokozatosan kellett alakot öltenie és beteljesednie. 

tovább

(1) „Menj el a fazekas házába…” (Jeremiás 18,1–12)

Gyönyörű példázat ez: JEREMIÁS A FAZEKASNÁL.

– 1. Isten kezében van ez a világ, saját népe és minden nép, az egész teremtett mindenség, ahogy a fazekas kezében van az agyag. Isten hívő népe ezt tudja. Ez a bizonyosság erőt ad és elveszi a félelmeket.

tovább

ÉZSAIÁS 65,16B-25 - Minden új!

Talán még fülünkben cseng a tegnapi könyörgő imádság: Isten szakítsa fel az eget és a kilátástalan helyzetet változtassa meg! Ma egészen más kép tárul elénk. Amit itt olvasunk, az Isten válaszának egy része a próféta könyörgésére.

tovább

2017. december 17. vasárnap

Hidak, melyeket Jézus épített - 2.

Az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért. (Mt 20,28)

 

tovább

Szabolcska Mihály: Adventi ének

Szállj, szállj magasra, szíveink reménye
Vezess el minket Jézusunk elébe,
Ragyogj előttünk fénynek oszlopával:
Szent biztatással.

Hogy jó az Isten, ráüt a viharra,
Vidám szivárványt sző a borulatra;
Igéje napfény, az ragyog felettünk,
Mit félne lelkünk?

 

 

tovább