„És megerősítették kezeiket a jóra” - Beszámoló a Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon 2006/2007. tanéve I. félévéről

LIX. évfolyam 4. szám / Intézményeink

Magyar Reformátusok V. Világtalálkozója imádságos vezérigéje a nyár folyamán a sokszínű rendezvényekkel együtt eljutott a Kárpát-medence valamennyi gyülekezetébe és intézményébe: „Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá." Intézményünk 2006/2007. tanévének így lett ez az egyik vezérigéje.

Azt is meg kell tapasztalnunk viszont, hogy Isten csak akkor ad áldást kezeink munkájára, ha közösségeinkben megvan az akarat a jóra, az összefogás a közös cselekvésre, a belső indíttatás a szolgálatra. Nehémiás könyvében Károli szerint ezt így olvashatjuk: „És megerősítették kezeiket a jóra", az új fordítás pedig így hozza elénk: „És hozzáfogtak a jó munkához."(Neh 2,18)
Ezzel a hittel, és a jóra megerősített kezekkel látott hozzá a 2006/2007. tanévhez a Lévayban 615 tanuló, 60 tanár és nevelőtanár, 40 nem pedagógus munkatárs. Tanulóink 126 településről, ennél is több gyülekezetből érkeznek. Tanulóink közül 250 fő miskolci, 200 fő bejáró, és 165 fő diákotthonunkban kapott elhelyezést. A saját diákjaink mellett a diákotthonban mintegy 50 olyan tanulónak biztosítunk elhelyezést, akik gyülekezeti kötődéssel rendelkeznek, és Miskolc más középiskolájába, elsősorban szakközépiskolákban járnak.
A tanév elején megújult az intézmény vezetősége is. Ábrám Tibor igazgató munkáját három igazgatóhelyettes segíti. A diákotthon-vezető igazgatóhelyettes Szilágyi Zoltán lelkipásztor továbbra is végzi szolgálatát, dr. Bay László oktatási igazgatóhelyettes és dr. Molnár Miklósné nevelési igazgatóhelyettes viszont nyugdíjba vonult. Utóbbi a tanévzáró ünnepségen egyházkerületünk rangos pedagógiai díját, a Kövy Sándor-díjat vehette át. Mindkettőjüknek ezúton is megköszöni áldozatos munkáját az igazgató és a Nevelőtestület.
Az oktatási igazgatóhelyettesi feladatot Kerboltné Tóth Edit, a nevelési igazgatóhelyettesi feladatot Taskó Márta tanárnők látják el. Kérjük munkájukra Isten áldását gyülekezeteinkben is!


Ismerkedő elsős tábor - Dédes­tapolcsányban


Mennyivel kellemesebb úgy nekiindulni egy új tanévnek, ha azt nem az iskolapadokban, hanem vidám, erdei táborban kezdjük! Ezt az egyszerű diákgondolkodást szem előtt tartva évek óta a Dédestapolcsány határában levő úgynevezett „éretlen" táborban ismerkednek az új tanulóink egymással, osztályfőnökeikkel móka, kirándulás és sok játék mellett.


A 7. és 9. évfolyamon 130 új diák kezdte el az új tanévet. A tábori napok központi témája: Ki vagyok? Minden program, esemény ezt a kérdést járta körül, és az esti-reggeli lelki csendességek is erre keresték a választ. Az együttlét zárása a dédesi református templomban volt, ahol Szűcs Endre lelkipásztor, egyházkerületi főjegyző szolgálatával búcsúztunk az éretlen tábortól, és a gyülekezet kedves vendéglátóitól.


Mi, pedagógusok hisszük, hogy az iskolában eltöltött 4-6 év végeztével nemcsak éretté válnak diákjaink, hanem választ tudnak adni: kicsoda Isten és ki vagyok én?!


Szilágyi Zoltánné, szabadidő-szervező


a tábor szervezője


 


A közösséggé formálódás fontossága


Az idén szeptember 11. és 15. között utaztak el a nyolcadikosok Jósvafőre, az erdei iskolába három-három napra. Az utazást a gyerekek már nagyon várták, mert még élt bennük az éretlen tábor emléke, s a felsőbb évesektől is sok jót hallottak erről a néhány napról. A tanulók nagy része először járt az Aggteleki-karsztvidék eme gyönyörű településén, a táj szépsége már odaérkezésünkkor megkapó volt. Három napig élvezhettük az igazi falusi csendet, a hegyvidéki friss levegőt, a tiszta vizű patakokat és a csillagos égboltot. A sok színes program között mindenki találhatott az érdeklődésének megfelelőt.


A faluséta során közelebbről megismertük a falut, a régi házait, a gyönyörű, 13. században épült református templomát, a temetőt, ahol még láthatók a hagyományos kopjafák. A tájház segített felidézni a régi paraszti életformát, a huszita háznál sütött saját készítésű krumplilángos pedig a múlt íz világát hozta vissza. Fizikai erőnlétünkről gondoskodott a 2,3 km-es vörös-tói barlangtúra és az éjszakai séta, ahol felejthetetlen maradt a holdfelkelte.


Az erdei táborban készült fotók osztálytermünk falán arról tanúskodnak, hogy a gyerekek nem mindennapi élményekkel lettek gazdagabbak.


A jósvafői egykori parókia jó szolgálatot tesz erdei iskolai csoportok befogadásával, így hagyományozva népi és egyházi értékeinket az ifjú nemzedéknek.


Tóthné Nagy Anikó


a 8. A osztályfőnöke


 


Hagyományőrzés a Lévayban


A globalizációt hirdető farizeusok világában különös jelentősége van azoknak a hajszálgyökereknek, amelyek az elmúlt évszázadok során Kárpát-medencei megmaradásunkhoz hozzájárultak. Tárgyi és szellemi értékeink megismertetésében fontos szerepe van a közösen átélt pillanatoknak.


„Nálunk még háromszáz éve ugyanaz a dal zengett várban és kunyhóban. Azóta a vár romba dőlt, ha áll, lakója idegen vagy hűtlen lett a magyar dalhoz... A kunyhó hű maradt... A falu megmentette a tradíció folytonosságát. A mi dolgunk átvenni tőle és tovább ápolni. A tűznek nem szabad kialudnia!" - Ezeket a sorokat Kodály Zoltán hagyta ránk örökségül és jelmondatául választotta 2003-ban a Lévay József Református Gimnázium és Diákotthonban megalakult KÖSÖNTYŰ népi együttes. A magyar népdal iránti szeretet és elkötelezettség, valamint diákjaink Isten adta tehetsége hozta létre a 30 fős citerazenészekből és néptáncosokból álló közösséget.


Az első csetlő-botló hónapok után a gyerekek ráéreztek a kodályi üzenet lényegére. Szorgalmas próbák eredményeként az egyre bővülő kicsi együttes kimerészkedett az iskola falai közül saját maga és a miskolci Gesztenyés úti Öregek Otthona, Aszaló, Irota idős lakóinak, valamint testvériskolánk a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma diákjainak örömére.


A közösséggé kovácsolásnak fontos elemei a kirándulással egybekötött nyári erdélyi népzenei és néptánc táborok. Az idei válaszúti tábort nemcsak a mezőség lassan letűnő tárgyi emlékei, hanem egy rendkívüli ember, Kallós Zoltán tette mindannyiunk számára felejthetetlenné. Itt nemcsak Mezőség és Moldva tánc- és énekkultúráját ismerhettük meg, hanem példát kaphattunk a nemzetét híven szolgáló kutató magyarságmegtartó életéből.


Végzett tanulóink magukkal viszik lábukban a sárközi, a székelyföldi, a zempléni, a mezőségi táncokat, a fülükben a gömöri, a csíki, a mezőségi, a moldvai, a palóc, a szatmári dalokat, és lelkükben ezeknek nemzetmegtartó erejét.


Urhegyi Mária


 


 


A Tóth Pál Diákotthon - ahol mindig történik valami


Diákotthonunk második otthona a ránk bízott kettőszáznál több fiatalnak. A tanulók nyolc csoportban, összesen tizenegy nevelőtanár felügyeletével színes, jó hangulatú, tartalmas életet élnek. A napi visszatérő események és programok mellett a diákotthonban gazdag kulturális és nemzeti értékformáló programokon vesznek részt a diákok. Az október-novemberiből álljon itt néhány ízelítőül:


Megemlékezés az aradi vértanúkról, Emlékezzünk '56-ra! - csoportos beszélgetések és tanári előadás formájában, előadás, személyes visszaemlékezés. Vendégünk volt Egerszeginé dr. Husták Erzsébet nyugalmazott tanár, aki a kollégium diákjainak beszélt '56-ról és saját személyes emlékeiről. Cserediákok érkezése a diákotthonba (Erdélyből és Kárpátaljáról érkeztek), 1-2 hetet töltöttek itt.


A két közösségi hétvége sok színes programot kínált:  október 20-21-én: az elsősök bemutatkozó műsora, a Mansfeld c. film megtekintése   közösen a diákokkal, a második közösségi hétvégén november 18-19-én: a Munkácsy-kiállítás megtekintése, teaház, irodalmi délután kortárs költők műveiből, az Új Hegyvidék folyóirat bemutatása tette színessé és tartalmassá diákjaink szabadidejét.


Szilágyi Zoltán lelkipásztor


diákotthon-vezető


 


Egymás terhét hordozzátok - Szeretetszolgálat a Lévay József Református Gimnázium és Diákotthonban


Immáron harmadik éve próbáljuk szavak nélkül is megismertetni diákjainkkal a szeretetből fakadó segítségnyújtást és a segítségadásból fakadó örömöt. Szeretetszolgálat programunk keretén belül egyházi és nem egyházi intézményeket látogatnak diákjaink, ahol tartalmas közösségben lehetnek az ott gondozottakkal (kórház, ápolási otthon, idősek otthona, eltérő fejlődésűek otthona, Hospice otthon) vagy az ott lévőkkel (óvoda, idősek otthona, kismamaház). Megismerhetik gondjaikat, nehézségeiket, egyáltalán az életüket és - sokszor észrevétlenül is - egymást formálják, erősítik. A program keretén belül 120 diák 19 csoportban látogat 15 intézménybe, egy csoport 6 alkalommal ugyanarra a helyre.


Az előző évekkel kapcsolatosan mindig nagy öröm hallani arról, hogy a program keretén kívül sok esetben még tart a kapcsolat a diák és gondozott vagy diák és intézmény között. Reméljük, így lesz ez ebben az évben is. Istennek hála, ezen a héten már néhány csoport a végére ért a kért látogatásoknak. Izgalommal és reménységgel várjuk a visszajelzéseket!


Sipos Tamás, lelkipásztor nevelőtanár


a program szervezője


 


(Szerkesztői megjegyzés: A Zsinat Szeretetszolgálati Irodája által kiírt diakóniai pályázaton Sipos Tamás pályamunkájával II. díjat nyert.)


 


 


I. Jó gyakorlat börze a Lévayban


Mindent venni és eladni akaró, anyagias, fogyasztói szemléletű világunkban üde színfoltnak lehettek tanúi, akik részt vettek az elsőnek keresztelt „Jó gyakorlat börzé"-n, november 10. és 11. között. A határon belüli és határon túli református középiskolák találkoztak ezen a rendezvényen, hogy szeretetből, örömmel megosszák azokat a tanórán kívüli szabadidős ötleteiket, amelyet saját falaikon belül sikerrel használnak.


Nagy öröm volt, hogy hét határon túli iskola is megtisztelte együttlétünket. Hallhattunk tolerancia napról, volt aki elmesélte milyen náluk a diakóniai munka vagy a missziós szolgálat. Van, ahol sikeresen tudták megoldani az egészségre való nevelést oly módon, hogy az a gyerekek számára vidám és szórakoztató legyen. Van, ahol olyan szórakozási lehetőségeket kínálnak a diáknak, ami keresztény életfelfogásunknak megfelel, és a tanulók is készséggel vesznek részt benne.


Minden hozott „ötlet" más és más volt, ebben rejtőzik nagyszerűsége. Az ötleteket ki-ki továbbgondolva és saját iskolájára alakítva használhatja, továbbfejlesztheti. Abban a reményben váltunk el a másfél napos együttlét után, hogy lesz II. Jó gyakorlat börze is!


„Aki magyar, velünk tart!"


Az 50 évvel ezelőtti '56-os forradalom és szabadságharc eseményeire emlékeztek, és a mai fiataloknak szóló üzenetét keresték Miskolcon a négy egyházi fenntartású gimnázium tanárai és diákjai közös rendezvénysorozaton. A korabeli eseményeket megörökítő fotókiállítás, a miskolci forradalmi eseményeket dramatizáltan eljátszó mintegy 1500 fős sereg, a közös filmvetítések, a miskolci perek „felújítása", Wittner Mária '56-os halálraítélt emlékbeszéde, a közösen készített újság mind-mind olyan beszédes megemlékezés, amellyel a diákok történelemszemléletét, a szabadság és igazságosság iránti elkötelezettségüket kívántuk erősíteni.


A Lévay történelem munkaközössége az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára, a nevelőtestület felajánlásából pénzdíjas emlékpályázatot hirdetett „Kossuth-címer, lyukas zászló" címmel iskolánk tanulói részére.


E pályázatra 13 önálló, kutatások alapján készített pályamunka készült. A pályázatok nagyon értékesek voltak: saját családi történeteket, helyi eseményeket, miskolci eseményeket dolgoztak fel. Több pályamű interjú formában készült, szemtanúkkal, az események, és meghurcoltatások átélőivel.


A sikeres munkák közül hat dolgozatot jutalmazott a bíráló bizottság. Három pályamunkát további információkkal tettük teljesebbé, és továbbküldtük a Zsinat hasonló pályázatára. Ezen két tanulónk kiemelkedő eredményt ért el: Majoros Judit 12. C. 2-dik, Tóth Erzsébet 11. C. tanulók 3-dik helyezést szerzett. Gratulálunk nekik!


... 1957. tavaszán a budapesti Duna-parton idős nagymama unokájával sétál. A szétlőtt épületek láttán egymásra néznek, tekintetük találkozik, majd a nagymama ezt mondja: Nekünk nem kell beszélni róla, hiszen átéltük. ... Nekünk viszont beszélni kell róla, hiszen így erősödhet meg bennünk a tisztelet magyar nemzetünk igazságszeretete, és szabadságvágya iránt...


Molnár Csaba történelemtanár


munkaközösség-vezető


 


Testvéri kapcsolataink


A Lévay negyedik éve ápol rendszeres testvériskolai kapcsolatot a határon túli 15 magyar református gimnáziummal. Október közepén 22 vendégtanuló töltött két hetet a Lévayban, ismerkedve az iskolával, barátkozva társaikkal, erősítve ezzel is a hajszálgyökereket, amelyek összekötik a sepsiszentgyörgyi, a técsői, a marosvásárhelyi, a székelyudvarhelyi, a nagyberegi, a zilahi, a nagyenyedi, a péterfalvi, a rimaszombati, a nagydobronyi és a miskolci fiatalokat. Bízva abban, hogy a sok-sok hajszálgyökéren keresztül ismét megerősödhetünk közösségi, hitbeli, nemzeti értékeinkben.


Iskolánk négytagú küldöt­tsége vett részt november 16. és 19. között a finnországi Helsinkiben nemzetközi programban. A német, lengyel, olasz, finn, francia iskolákkal együtt a településeink utcaneveinek eredetét vizsgálták diákjaink, Miskolcon külön figyelemmel a református vonatkozású utcanevekre. A program záró találkozója jövő tavasszal Franciaországban lesz.


Októberben vendégünk volt a finnországi Hameenlinna város Vanajan Evangélikus Gyülekezetének ifjúsági kórusa. A látogatás a Lévay énekkarának tavaly őszi látogatásának viszonzása. A két énekkar az avasi református templomban és a Bartók-teremben adott jótékonysági hangversenyt.


Lévays osztályok gyülekezetlátogatása


Az egyházkerület gyülekezeteivel élő kapcsolat építése alapvető feladata a Lévaynak. Év közben is számos gyülekezetet meglátogatunk, de az adventi időszak kiemelt fontosságú a gyülekezetlátogatás terén. Így viszik a Lévay köszöntését tanulóink műsoros és igei formában, erősítve ezzel az Ige testté lételének örömüzenetét a Sajószentpéteri Nagytemplomi Református Gyülekezetbe (7. A, 7. B, 9. C, 9. D osztályok képviselői, a Miskolc-Hejőcsabai Református Gyülekezetbe (8. A osztály), a Miskolc-Martin-kertvárosi  Gyülekezetbe (8. B osztály), a Noszvaji Református Gyülekezetbe (9. A osztály), az Arnóti Református Gyülekezetbe (9. B osztály), a Miskolc-Szirmai Református Gyülekezetbe (10. A osztály), a  Miskolc-Perecesi Református Gyülekezetbe (10. B osztály), a Miskolc-Tetemvári Református Gyülekezetbe (10. C osztály), a Miskolc-Belvárosi Református Gyülekezetbe (10. D osztály), a Miskolc-Alsóvárosi Református Gyülekezetbe (11. A osztály), az Avas-déli Missziói Gyülekezetbe (11. B osztály), Miskolc-Diósgyőri Református Gyülekezet (11. C osztály), a Miskolc-Avasi Református Gyülekezetbe (11. D osztály), az Aggteleki Református Gyülekezetbe (12. A osztály), a Kisgyőri Református Gyülekezetbe (12. B osztály), a Miskolc-Tapolcai Református Gyülekezetbe (12. D osztály).


 


Meghívó a Lévay énekkarának Karácsonyi hangversenyére


Szeretettel hívjuk és várjuk a gyülekezeteink tagjait és családjaikat 2006. december 21-én, csütörtökön 17 órai kezdettel énekkarunk Karácsonyi Hangversenyére, a Miskolc-Avasi Református templomba.


 


Beiskolázási hírek a 2007/2008. tanévre


Lassan közeleg a következő tanév felvételi időszaka. Kérjük gyülekezeteinket, hogy bátorítsák és küldjék ifjaikat református gimnáziumainkba: akár Sárospatakra, akár Miskolcra a Lévayba! Az előző oldalon található képes hirdetésben röviden összefoglaltuk a beiskolázás legfontosabb tudnivalóit. Részletekért keressék gyülekezeteink lelkipásztorait, vagy forduljanak hozzánk bizalommal!

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

„Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról…” Jn 18,37b

Ef 1,15–23

„Amikor megemlékezem rólatok imádságaimban…” (16). Annak, hogy Krisztussal járunk, van egy gyakorlati és konkrét következménye: közösséget vállalhatunk egymással. 

tovább

(1) „Áldjátok az Urat…” (Zsoltárok 134)

ÁLDANI AZ URAT.

– 1. Istent áldani, azt jelenti, hogy leborulunk Őelőtte, elismerjük, hogy Ő az Úr, aki Jézus Krisztusban megváltott, szeret, nem vetett el, irgalmába fogadott. Ezért Őrá bízzuk magunkat mindenben, teljesen Őrá hagyatkozunk, ahogy az erkély az azt hordozó oszlopokra.

tovább

LUKÁCS 24, 13–27 - Minden hiába?

"Küzdött, remélt és mégis veszített.” Egy húszas évei közepén elhalálozott barátunk gyászjelentésén ez a mondat állt. Szörnyűnek találtam ezeket a szavakat, mivel úgy hangzanak, mintha az egész élete elfecsérelt idő lett volna.

tovább

2018. április 17.

Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett. Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!” (Mk 10:46-47)

 

tovább

Haraszti Sándor: Tavasz

Tegnap még fagyos tél volt,
s a természet álmodott…
Magáról mit se tudva
szent titkot láthatott.

tovább