Nagy Barna emlékkonferencia a Sárospataki Református Teológiai Akadémián

LIX. évfolyam 4. szám / Intézményeink

Nagy Barna professzor számos kitörölhetetlen szállal kapcsolódik jelenünkhöz. Ünnepi konferencián emlékeztünk meg róla mint egyházunk „minister Verbi Divini"-jéről és a Kollégium szerelmeséről.

Nagy Barna 1919-27-ig volt gimnazista a Sárospataki Kollégiumban, a teológiát 1931-ig végezte Patakon. Ezt követően több évet töltött külföldi tanulmányúton Grazban, Zürichben és Bonnban. Itt a kor legmeghatározóbb teológusaitól tanult, többek között Brunnertől és Barthtól. Utóbbival mester-tanítványi, majd atyai-baráti kapcsolatba került. Barth legtehetségesebb diákjaként tartotta számon. 1936-ban Debrecenben védte meg doktori disszertációját „A theológia módszer problémája az úgynevezett dialektika teológiában" címmel. 1937-ben Barth ajánlásával a Sárospataki Református Teológiai Akadémia szisztematika-teológia tanszékére választották meg. Igei és tanítói szolgálatát magas teológiai szinten, vidám és derűs lélekkel egészen 1951-ig, a pataki Teológia felszámolásáig végezte. A megszüntetett pataki Kollégium utolsó rektoraként alázatos bűnbánattal és Istenbe vetett reménységgel hordozta a tehertételeket. 1952-ben átmenetileg az Egyetemes Konventen kapott tudományos kutatói beosztást. 1954-ben Victor János halála után a budapesti Teológia rendszeres teológiai tanszékére választották meg. Az 1956-os októberi forradalom leverését követő radikális megtorlások Nagy Barnát is börtönbe juttatták. 1957 őszén fosztották meg pesti katedrájától, nem sokkal ezután 1959-ben hunyt el.


A konferencia előadói, tanítványai Lenkeyné Semsey Klára professzor asszony és Mészáros István püspök úr, valamint a pesti Teológián tanszékvezetői utódja, Szűcs Ferenc rektor úr egybehangzóan úgy állították elénk példaképül, mint aki a hit bátorságával, az evangéliumtól áthatott lélekkel, alázatos és derűs szívvel végezte szolgálatát.


Tette ezt Istentől nyert gazdag képességekkel úgy, hogy közben korának legfrissebb, Barth által fémjelzett eredményeit nemcsak közvetítette, hanem a magyar teológiai megújulás szolgálatába is állította, öregbítve ezzel a magyarországi protestáns tudós-teológusok évszázadok alatt megszerzett jó hírét.


Különleges színfoltja volt a visszaemlékezéseknek Erik A. de Boer holland teológus Nagy Barnához fűződő kapcsolata. Nagy Barna ugyanis a nemzetközi Kálvin-kutatásba bekapcsolódva 1956-tól részt vett Kálvin kiadatlan prédikációinak a sajtó alá rendezésében. Egyedülálló tehetséggel fejtette meg Kálvin gyorsírással lejegyzett prédikációit és tette azt értelmezhető szöveggé. Ez a munka akkor nem kerülhetett kiadásra. 50 év telt el, míg de Boer professzor, Nagy Barna alapos munkájának köszönhetően, elkezdhette befejezni ezt a munkát.


Istené legyen a dicsőség, Isten népe és felebarátai javára, hogy Nagy Barna szellemi örökösei lehetünk.


(fmsz)

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

„Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról…” Jn 18,37b

Ef 1,15–23

„Amikor megemlékezem rólatok imádságaimban…” (16). Annak, hogy Krisztussal járunk, van egy gyakorlati és konkrét következménye: közösséget vállalhatunk egymással. 

tovább

(1) „Áldjátok az Urat…” (Zsoltárok 134)

ÁLDANI AZ URAT.

– 1. Istent áldani, azt jelenti, hogy leborulunk Őelőtte, elismerjük, hogy Ő az Úr, aki Jézus Krisztusban megváltott, szeret, nem vetett el, irgalmába fogadott. Ezért Őrá bízzuk magunkat mindenben, teljesen Őrá hagyatkozunk, ahogy az erkély az azt hordozó oszlopokra.

tovább

LUKÁCS 24, 13–27 - Minden hiába?

"Küzdött, remélt és mégis veszített.” Egy húszas évei közepén elhalálozott barátunk gyászjelentésén ez a mondat állt. Szörnyűnek találtam ezeket a szavakat, mivel úgy hangzanak, mintha az egész élete elfecsérelt idő lett volna.

tovább

2018. április 17.

Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett. Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!” (Mk 10:46-47)

 

tovább

Haraszti Sándor: Tavasz

Tegnap még fagyos tél volt,
s a természet álmodott…
Magáról mit se tudva
szent titkot láthatott.

tovább