„Ha végigsöpör rajta a szél, vége van…” - Tábori lelkészek szomorú szolgálata Hejcén

LX. évfolyam 1. szám / Abaúji Egyházmegye


2006. január 19-én - ama tragikus csütörtöki napon - negyvenhárom szlovák katona igyekezett hazafelé Koszovóból a KFOR kontingens váltása után. Legtöbben közülük már az elmaradt karácsonyra készültek, már csak néhány perc választotta el őket szeretteiktől, már látszottak Kassa fényei, már elkezdte a repülőgép a landolást...


Aztán csak egyikük ért haza.


A szlovák An-24-es gép a kassai repülőtértől 30 kilométerre a Hejce község fölött magasodó 700 méteres Borsó-hegynek ütközött, s lezuhant. „Szolgálatteljesítés közben elhunytak" - olvashattuk. Ez év január 19-én a Tábori Lelkészi Szolgálat e negyvenkét elhunyt bajtársra emlékezett Hejcén.


A Szlovák Köztársaság által szervezett megemlékezésen részt vett többek között František Kašický szlovák védelmi miniszter, Bali József, a Honvédelmi Minisztérium szakállamtitkára, L'ubomír Bulík vezérezredes, a szlovák fegyveres erők vezérkari főnöke, Mikita János altábornagy, a magyar honvédség vezérkari főnökének első helyettese, és Rohály Géza, Hejce község polgármestere. A Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálatot a nemrégiben kinevezett kelet-magyarországi protestáns katonai esperes, Mészáros László őrnagy és Sajtos Szilárd főhadnagy, református tábori lelkész képviselte.


A községbe való megérkezés után az emlékezők csoportja konvojba rendeződve kezdte meg a felvonulást a hegytetőre, mert a katasztrófa helyszínét még most is csak terepjárókkal lehetett megközelíteni. A javított útszakasz után hamarosan tengelyig süllyedtek a sárban a járművek, nem egy közülük csak nagy-nagy nehézségek árán tudott átjutni a dagonyás szakaszokon. A tragédia helyszíne, a hosszú száz-métereken át a derékba tört, kidöntött és elszenesedett fák látványa még most is borzalommal tölti el az oda érkezőt. A csapás végén kétméteres gránittömbből faragott obeliszk áll, a rajta elhelyezett emléktáblán a következő szöveg olvasható magyar, szlovák és angol nyelven: „Ezen a helyen 2006. január 19-én repülőszerencsétlenség következtében életét vesztette 42 szlovák katona, a koszovói KFOR békefenntartó misszióból hazatérve. Béke poraikra!" Az obeliszk körül már egy sajátos kis emlékhelyet alakítottak ki az elhunytak szerettei, a derékba tört fatörzsökön sok helyen látható egy-egy márványlap, rajtuk az elhunyt portréja, születésének és halálának dátuma. Az ilyen fatörzsek előtt rendszerint kis kőhalom áll, amelyeken most gyertyákat gyújtottak, s elhelyezték az emlékezés virágait a hozzátartozók.


Kašický védelmi miniszter emlékező szavai után a tábori lelkészek szolgálata következett szlovák és magyar nyelven. A protestáns szolgálati ágat szlovák részről Tomas Semko ezredes, evangélikus tábori lelkész képviselte. Sajtos Szilárd lelkész-főhadnagy szolgálatában arról beszélt, hogy milyen hatalmas csattanás, robbanás, jajveszékelés volt eme helyen, s utána milyen döbbenetes és rettenetes csönd állott be, s áll ma is a hozzátartozók, az özvegyek és árvák szívében. De ebben a rettenetes csöndben is hallatszik a feltámadás Igéje a gyászolókhoz: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él, és aki él és hisz énbennem, az nem hal meg soha" (Jn 11, 25-26.).


Szolgálata után a díszalegység vezényletére egyperces tisztelegéssel adóztak az elhunytak emléke előtt, tábori lelkészeink többek között a szintén itt elhunyt Jožef Stank alezredes, szlovák katolikus tábori lelkész előtt.


A megemlékezés központi rendezvénye már lent a faluban, Hejce egyik terén volt. A szlovák védelmi miniszter köszönetét fejezte ki a magyar hatóságoknak és az itt lakóknak, akik segítséget nyújtottak és nyújtanak e szerencsétlenség következtében kialakult helyzet kezelésében. Az alapkőletétel alkalmából a szlovákiai Ferdinand Martinengo Társaság „a szlovák repülő lezuhanásával kapcsolatban nyújtott segítségért a szívből jövő hála jeléül" emléklapot és emléktárgyat adott át a mentésben részt vevő szakembereknek.


Az emlékezés és köszönetnyilvánítás szavai után a lelkészek kérték Isten áldását az emlékező gyülekezetre. Mészáros László esperes-őrnagy a Zsoltárok 103, 15-18. alapján hirdette a vigasztalás Igéit. Szolgálatában elmondta, hogy az ember életén „ha végigsöpör rajta a szél, vége van", de „az Úr szeretete mindörökké az istenfélőkkel van", legyenek bár ilyen rettenetes tragédiák, ilyen gyötrelmes gyászok is. Bár fájdalmasan sajognak a szívek, a szemek már szárazak, már sírni sem tudnak, s rettenetes az elhunytak hiánya, az Úr mégis megsegíti az övéit, őt vezeti lépteinket.


Az ünnepség végén a közjogi méltóságok elhelyezték annak az emlékműnek az alapkövét, melyet a tragédia emlékére állítanak, és reménység szerint ez év májusára készül el.


Isten adjon vigasztalást a szlovák és magyar gyászoló hozzátartozóknak!


lss

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Jak 4,8

Ez 45,13–25

„A fejedelem kötelessége pedig az lesz, hogy égőáldozatokat, ételáldozatot és italáldozatot vigyen az ünnepeken, újholdkor és szombatonként, meg Izráel házának valamennyi ünnepén” (17). 

tovább

(6) „De még nagyobb kegyelmet is ad…” (Jakab 4,1–10)[1]

ISTEN KEGYELME. – 1. Milyenek vagyunk? Isten népe is? 

tovább

ÉZSAIÁS 66,18B-19 - Isten dicsőségét látni

Mire gondolunk, ha a „dicsőség” szót olvassuk ebben a részben? Szükségem volt pár pillanatra és összefüggésében kellett elolvasnom, hogy megértsem a verseket. 

tovább

2017. december 18. hétfő

Hidak, melyeket Jézus épített – 3.

Történt, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedése után Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég. (Lk 3,21) Ti azért így imádkozzatok. (Mt 6,9) Szüntelen imádkozzatok. (1Thessz 5,17)

 

tovább

H. M. R.:A karácsonyi ajtó

Emlékszem, rég volt. A bezárt ajtót 
hosszú estéken remegve lestem. 
Vártam nyílását azon a sok-sok 
felejthetetlen 
szép, gyermekkori karácsonyesten.

Kipirult arccal, dobogó szívvel, 
úgy vártam, mikor fordul a zárja, 
mikor tárul fel, mikor ragyog fel 
a titkok fája. 
Ó, hogy csábított minden kis ága!

 

tovább