Diakóniai Napok Bükkzsércen

LX. évfolyam 1. szám / Egervölgyi Egyházmegye

Régi hagyomány, hogy Júlia-nap körül, mikor az ünnepeknek, ökumenikus imahétnek már vége, a mezőgazdasági munkák még nem indultak el, gyülekezetünkben diakóniai napok vannak.

Ekkor vendég igehirdetőkkel, régi írott énekekkel, imádságokkal, versekkel tesszük nyilvánvalóvá, hogy Istennek tetszik a mi szolgálatunk. Tapasztaljuk áldását, hisz saját bajainkat is könnyebb elhordozni, ha közben segíthetünk másoknak. Az együttlét méltó folytatása az ökumenikus imahétnek, hisz katolikus és baptista testvéreink is részt vesznek az alkalmakon. A hét után, március végén, mikor kezd jó idő lenni, egy gyülekezeti kirándulás kapcsolódik szervesen a diakóniai lelkülethez: ekkor egy református szeretetintézményt látogatunk meg, a rászorulókat pedig adományainkkal segítjük.

Ferenc József, lelkipásztor

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Így azonban jobb után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. Ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék… Zsid 11,16

Zsid 11,8–22

„Ezért nem szégyelli Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék” (16). Még a világ szemében is szégyent hoz a vallásra, amikor keményszívű, megátalkodott, változásra képtelen emberek hivatkoznak Istenre, mint az „ő” Istenükre. 

tovább

(10) „…törd össze a korsót…” (Jeremiás 19)

Jeruzsálem városának déli kapuját a Fazekasok kapujának is hívták, de Szemét-kapunak is nevezték, mert ezen a kapun át vitték le a város szemetét, így az összetört cserépdarabokat is, a Ben-Hinnóm völgyébe (1–2).

tovább

ZAKARIÁS 1,1-6 - Tanulni a történelemből

Szeretem a karácsonyi hagyományokat. A legjobb, ha minden úgy történik, ahogy mindig is szokott lenni. Eközben hamar átsiklok afölött, hogy régen sem volt minden mindig jó. 

tovább

2017. december 19. kedd

Mennyit érsz?

Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben. (1Kor 6,20)

 

tovább

H. M. R.:A karácsonyi ajtó

Emlékszem, rég volt. A bezárt ajtót 
hosszú estéken remegve lestem. 
Vártam nyílását azon a sok-sok 
felejthetetlen 
szép, gyermekkori karácsonyesten.

Kipirult arccal, dobogó szívvel, 
úgy vártam, mikor fordul a zárja, 
mikor tárul fel, mikor ragyog fel 
a titkok fája. 
Ó, hogy csábított minden kis ága!

 

tovább