Érettségi találkozó 2003. június 28-án a Sárospataki Református Kollégiumban

LVI. évfolyam 2. szám / Intézményeink


Június utolsó vasárnapja évről évre az „öregdiákok” találkozójának a napja Sárospatakon. A református templomi istentisztelet után az Imateremben gyűlnek össze, hogy emlékezzenek volt tanáraikra, a diákévekre, és köszöntsék az Alma Matert. Az ötven éve érettségizettek közül Csávás Imre beszédéből idézünk:


„…sokadmagammal tulajdonképpen “jogcím nélküli” résztvevői vagyunk a pataki érettségi találkozóknak, neveink nem szerepelnek a végzősök névsorában, képeink nincsenek a tablókon. A mi osztályaink voltak ugyanis az elsők, melyeket az államosítás után megtizedeltek: hét Patakon kitöltött év után nem jöhettünk ide vissza érettségizni. 1952 nyarán kaptuk az értesítést, hogy a Megyei Tanács „átirányított” bennünket lakóhelyeink szerint illetékes iskolákba. Azok a szerencsések, akik maradhattak, nem tudhatják, mekkora csapás volt ez nekünk: addigra sokunk számára már csak Patak maradt meg otthonnak, családjaink minden elveszíthetőt elveszítettek.


A két végzős osztályból több, mint harmincan váltak akkor száműzötté, a teljes létszámnak csaknem egyharmada. Amint az hamar kiderült, pataki háttérrel nem volt nehéz boldogulnunk új iskoláinkban, de a máshol elért sikerek, az új barátok nem pótolhatták igazi Alma Materünket. Kötődésünket Patakhoz semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy itt vagyunk minden találkozónk, mert ide tartozunk, minket nem a Sárospataki Református Kollégium, hanem az államosított gimnázium új urai tagadtak meg és kergettek szét az országban.”


Farkas Elemér, aki 1952-ben szintén nem jöhetett vissza Patakra érettségizni, s aki egészségi állapota miatt nem lehetett jelen, így üzent iskolájának:


 


…túl a homályba süppedő őszi tájon,


Túl az emlékek szabta szűk határon,


Túl minden gáton, időhegyen át,


Varázslatos-csillogó meseképként


Ragyog, lebeg, vonz, nyűgöz és vakít


Az ősi iskola. Nagy szóval, mint a zsoltár,


Kiáltja szívünk, hogy mindig Te voltál,


PATAK, a forrás, az erő és a hit.


És szívünk ma is a régi ének foglya:


„Te benned bíztunk eleitől fogva.”


/Hazafelé – részlet/


Csávás Imre

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból lesz első. Mk 10,31

Mk 10,17–31

Gyakran még a Krisztushoz közeledő ember is jutalomban gondolkodik (17.26.28), amit megpróbál kihízelegni (17b) és kiérdemelni (20.28), miközben van és marad hiányossága, ami nyilvánvalóan meg is mutatkozik (21–23.31a). 

 

tovább

(1) „…Jónátán lelke összeforrt Saul lelkével…” (1Sámuel 18,1–5)[1]

Ritka kincs a barátság, manapság különösen. Jónátán és Dávid barátságának leírása ezt a megállapítást csak megerősíti bennünk. – 1. A barátság definíciója a mai Ige szerint: két ember lelke összeforr (1). 

tovább

1Sámuel 10,1-12 - Amikor Isten elhív

Még semmi nem nyilvános. Sámuel felkeni Sault olajjal. Ez azt jelképezi, hogy Isten különleges szolgálatba helyezi őt. 

tovább

2017. március 24. péntek

„Ki tudja, nem éppen a mostani idők miatt jutottál-e királynői méltóságra?”(Eszter 4:15)

 

tovább

Kárász Izabella: A láthatatlan munka

Azon az éjszakán így szólt Jézus az éjben:
Imádkozzatok vélem…
A lelketek legyen most az enyém egészen.
Hatalmas munka vár, a megváltás munkája,
a Lélek győzelme a nagy Halál felett,
szükségem van reá, kell segítségetek,
imádságtok, a könyörgésetek,
Munkátok, magatok…
… S magára hagyatott …

tovább