Érettségi találkozó 2003. június 28-án a Sárospataki Református Kollégiumban

LVI. évfolyam 2. szám / Intézményeink


Június utolsó vasárnapja évről évre az „öregdiákok” találkozójának a napja Sárospatakon. A református templomi istentisztelet után az Imateremben gyűlnek össze, hogy emlékezzenek volt tanáraikra, a diákévekre, és köszöntsék az Alma Matert. Az ötven éve érettségizettek közül Csávás Imre beszédéből idézünk:


„…sokadmagammal tulajdonképpen “jogcím nélküli” résztvevői vagyunk a pataki érettségi találkozóknak, neveink nem szerepelnek a végzősök névsorában, képeink nincsenek a tablókon. A mi osztályaink voltak ugyanis az elsők, melyeket az államosítás után megtizedeltek: hét Patakon kitöltött év után nem jöhettünk ide vissza érettségizni. 1952 nyarán kaptuk az értesítést, hogy a Megyei Tanács „átirányított” bennünket lakóhelyeink szerint illetékes iskolákba. Azok a szerencsések, akik maradhattak, nem tudhatják, mekkora csapás volt ez nekünk: addigra sokunk számára már csak Patak maradt meg otthonnak, családjaink minden elveszíthetőt elveszítettek.


A két végzős osztályból több, mint harmincan váltak akkor száműzötté, a teljes létszámnak csaknem egyharmada. Amint az hamar kiderült, pataki háttérrel nem volt nehéz boldogulnunk új iskoláinkban, de a máshol elért sikerek, az új barátok nem pótolhatták igazi Alma Materünket. Kötődésünket Patakhoz semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy itt vagyunk minden találkozónk, mert ide tartozunk, minket nem a Sárospataki Református Kollégium, hanem az államosított gimnázium új urai tagadtak meg és kergettek szét az országban.”


Farkas Elemér, aki 1952-ben szintén nem jöhetett vissza Patakra érettségizni, s aki egészségi állapota miatt nem lehetett jelen, így üzent iskolájának:


 


…túl a homályba süppedő őszi tájon,


Túl az emlékek szabta szűk határon,


Túl minden gáton, időhegyen át,


Varázslatos-csillogó meseképként


Ragyog, lebeg, vonz, nyűgöz és vakít


Az ősi iskola. Nagy szóval, mint a zsoltár,


Kiáltja szívünk, hogy mindig Te voltál,


PATAK, a forrás, az erő és a hit.


És szívünk ma is a régi ének foglya:


„Te benned bíztunk eleitől fogva.”


/Hazafelé – részlet/


Csávás Imre

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Péter ismét tagadta, és akkor nyomban megszólalt a kakas. Jn 18,27

Lk 24,36–49

„Ti vagytok ere a tanúk” (48). Jézus feltámadás utáni földi életének legfőbb jele az a valóságos jelenlét, ahogyan beszélget a tanítványokkal, és együtt is eszik velük. 

tovább

(2) „…csitítottam, csendesítettem lelkemet…” (Zsoltárok 131)

SZÜLJÖN ÚJJÁ BENNÜNKET A MI URUNK.

– 1. Így nem csupán érteni fogjuk, hanem megélni és megtapasztalni, amit a mi Urunk a kisgyermekekkel kapcsolatosan mondott (Márk 10,14).

tovább

LUKÁCS 23,44–49 - Az utolsó szavak

Az eddigi történések során mindenki hangos volt, Jézust kivéve. Utolsó szavait mégis mindenki hallhatja. Végül Atyja kezébe teszi le életét. 

tovább

2018. április 14.

Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok…(Mk 7:21)

tovább

Túrmezei Erzsébet: Minden évben

Indulunk újra Golgota felé.
Utunkra már a kereszt vet árnyékot.
de rajta túl húsvét öröme vár.
S kis Balázs csodálkozva kérdi:
„Minden évben meghal?
Minden évben feltámad?“

 

 

tovább