Érettségi találkozó 2003. június 28-án a Sárospataki Református Kollégiumban

LVI. évfolyam 2. szám / Intézményeink


Június utolsó vasárnapja évről évre az „öregdiákok” találkozójának a napja Sárospatakon. A református templomi istentisztelet után az Imateremben gyűlnek össze, hogy emlékezzenek volt tanáraikra, a diákévekre, és köszöntsék az Alma Matert. Az ötven éve érettségizettek közül Csávás Imre beszédéből idézünk:


„…sokadmagammal tulajdonképpen “jogcím nélküli” résztvevői vagyunk a pataki érettségi találkozóknak, neveink nem szerepelnek a végzősök névsorában, képeink nincsenek a tablókon. A mi osztályaink voltak ugyanis az elsők, melyeket az államosítás után megtizedeltek: hét Patakon kitöltött év után nem jöhettünk ide vissza érettségizni. 1952 nyarán kaptuk az értesítést, hogy a Megyei Tanács „átirányított” bennünket lakóhelyeink szerint illetékes iskolákba. Azok a szerencsések, akik maradhattak, nem tudhatják, mekkora csapás volt ez nekünk: addigra sokunk számára már csak Patak maradt meg otthonnak, családjaink minden elveszíthetőt elveszítettek.


A két végzős osztályból több, mint harmincan váltak akkor száműzötté, a teljes létszámnak csaknem egyharmada. Amint az hamar kiderült, pataki háttérrel nem volt nehéz boldogulnunk új iskoláinkban, de a máshol elért sikerek, az új barátok nem pótolhatták igazi Alma Materünket. Kötődésünket Patakhoz semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy itt vagyunk minden találkozónk, mert ide tartozunk, minket nem a Sárospataki Református Kollégium, hanem az államosított gimnázium új urai tagadtak meg és kergettek szét az országban.”


Farkas Elemér, aki 1952-ben szintén nem jöhetett vissza Patakra érettségizni, s aki egészségi állapota miatt nem lehetett jelen, így üzent iskolájának:


 


…túl a homályba süppedő őszi tájon,


Túl az emlékek szabta szűk határon,


Túl minden gáton, időhegyen át,


Varázslatos-csillogó meseképként


Ragyog, lebeg, vonz, nyűgöz és vakít


Az ősi iskola. Nagy szóval, mint a zsoltár,


Kiáltja szívünk, hogy mindig Te voltál,


PATAK, a forrás, az erő és a hit.


És szívünk ma is a régi ének foglya:


„Te benned bíztunk eleitől fogva.”


/Hazafelé – részlet/


Csávás Imre

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Mert a törvény végcélja Krisztus, minden hívő megigazulására. Róm 10,4

Róm 10,1–13

„Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust...” (9). Sokan úgy értik ezt a mondatot, hogy ha beszél valaki Jézusról, akkor már üdvözül. 

tovább

(3) „Az országban pedig Ataljá uralkodott.” (2Királyok 11)[1]

Nagy itt a káosz. Isten azonban kibogozza azt, ami emberileg kibogozhatatlan. Ehhez mindig használ hívő, hűséges eszközöket. Így használta fel Isten Jósebát, Ataljá királynő férjének, Jórám júdai királynak a lányát, aki nem volt Ataljá királynő vérszerinti leánya... 

tovább

MÁRK 10,21 - Az áldó pillantás

„Jézus rátekintett, megkedvelte őt...” Itt szó sincs áldásról, vagy mégis? Újra meg újra olvashatunk az Újszövetségben arról, hogyan fordult Jézus az emberek felé, hogyan nézett rájuk, és látott a szívükbe. 

tovább

2017. május 25. csütörtök

Imaközösség

A gyülekezet pedig buzgón imádkozott … Istenhez. (ApCsel 12,5)

tovább

Ölbey Irén: Pünkösdi lélek

Szárnyaljon bennem ének:
Legyek pünkösdi lélek.
A nemesben, a jóban
örömmel munkálkodjam.

tovább