Istentisztelet rendhagyó módon

LX. évfolyam 2. szám / Intézményeink

Ha ezt a szót halljuk: istentisztelet, akkor eszünkbe jutnak egyszerűségükben is szép templomaink fehér falaikkal, megindító istentiszteleti liturgiánk, fekete palástos lelkészeink, Krisztus-központú igehirdetések, zsoltáraink-dicséreteink.

2007. április 14-én egy másfajta istentiszteleten vehettem részt, a Szeged-Kálvin téri Egyházközség nagytermében. Ezen az alkalmon egyházközségünk vendégei voltak a miskolci Maon csoport tagjai, akik egy csodálatos színdarabbal szolgáltak köztünk, hiszem, hogy Isten dicsőségére.


Van valaki, aki nem ismeri még a Tiszáninneni Egyházkerületben ezt a csoportot? Itt az idő, hogy megismerje! Miskolcon, a Kerület fenntartásában működő, fogyatékos gyermekek-fiatalok szülei kezdeményezésére alapított szeretetintézmény fiataljaiból és kísérőikből áll a művészeti csoport. Bár, talán e szót: fogyatékos el is felejthetnénk.


Érkezésüket gyors helyzetfelmérés követte, majd a terem berendezése. Meglepő volt látni az igényes, részletekig kidolgozott díszleteket. A csoport vezetője bemutatta az otthont, szolgálatukat, majd kezdetét vette a színi előadás. Az általuk bemutatott darab az Út címet viselte, és az egymást ilyen-olyan módon megjelölő, sok esetben megbélyegző emberekről, valamint a mindegyiküket elfogadó MESTER szeretetéről szólt. Megható volt látni a szereplők kipirult arcát, az örömet, hogy szolgálhatnak. A közönség végig meghatott csendben hallgatta a darabot, amit időnként szipogás, elérzékenyült torokköszörülés tört meg.


A darab után közös ebéd, majd városnézés következett.


Nem volt fekete palástos lelkész, nem énekeltünk dicséretet, nem imádkoztunk, mégis mindnyájan éreztük: istentiszteleten vagyunk. Olyan alkalmon, ahol az értünk életét áldozó Krisztussal és egymással való kapcsolatunkat élhettük meg, és gyakorolhattuk.


Juhász András


lelkipásztor, Szeged


 

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Péter ismét tagadta, és akkor nyomban megszólalt a kakas. Jn 18,27

Lk 24,36–49

„Ti vagytok ere a tanúk” (48). Jézus feltámadás utáni földi életének legfőbb jele az a valóságos jelenlét, ahogyan beszélget a tanítványokkal, és együtt is eszik velük. 

tovább

(2) „…csitítottam, csendesítettem lelkemet…” (Zsoltárok 131)

SZÜLJÖN ÚJJÁ BENNÜNKET A MI URUNK.

– 1. Így nem csupán érteni fogjuk, hanem megélni és megtapasztalni, amit a mi Urunk a kisgyermekekkel kapcsolatosan mondott (Márk 10,14).

tovább

LUKÁCS 23,44–49 - Az utolsó szavak

Az eddigi történések során mindenki hangos volt, Jézust kivéve. Utolsó szavait mégis mindenki hallhatja. Végül Atyja kezébe teszi le életét. 

tovább

2018. április 14.

Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok…(Mk 7:21)

tovább

Túrmezei Erzsébet: Minden évben

Indulunk újra Golgota felé.
Utunkra már a kereszt vet árnyékot.
de rajta túl húsvét öröme vár.
S kis Balázs csodálkozva kérdi:
„Minden évben meghal?
Minden évben feltámad?“

 

 

tovább