9. Református Angoltábor

LX. évfolyam 3. szám / Egervölgyi Egyházmegye

Immár kilencedik alkalommal került megrendezésre a református angoltábor. Eleinte helyben, Nagyvisnyón voltak a nyári angol hetek, aztán később a tábor szervezői, Victor János tiszteletes és felesége, Momo néni már bentlakásosra alakították át ezeket a táborokat. Így aztán voltunk már Hejcén, Abádszalókon, s az idén, 2007-ben újra Hejcén, egy csendes kis faluban, közel a szlovák határhoz.

Július 16-án reggel kisebb csoportokban érkeztünk meg a táborhelyre. Ebédre mindenki megjött, így a tiszteletes megnyitotta a tábort. Elindult az ismerkedés, elfoglaltuk a szobákat, és persze ami az egyik legfontosabb, megismerkedtünk a kanadai, amerikai fiatalokkal. Az idén négyen érkeztek, két fiú, Jordan és Matt, valamint két lány, Charlene és Karlynn. Mindannyian nagyon közvetlenek voltak, hamar összebarátkoztak a kisebb-nagyobb táborozókkal. Még aznap megkezdődtek az órák, csoportokba osztottak bennünket, hogy mindenki a tudásának megfelelő csapatban dolgozhasson. Az órák során az angol anyanyelvű fiatalok könnyed és szórakoztató módon beszélgettek velünk a Bibliáról, történetekről és azoknak tanulságairól. Az utolsó napon a csoportok elő is adtak egy-egy általuk választott rövid bibliai jelenetet. Gyakorlás közben egyre közelebbről ismertük meg egymást. Az összetartást erősítette a sok közös éneklés, az áhítatok és persze a különböző szabadidős programokon való részvétel is (íjászkodás, karkötőkészítés, társasozás...stb.) . Ellátogattunk a sárospataki strandra, illetve a várba. Rengeteget túráztunk, egy délután felkapaszkodtunk egy közeli magaslatra, ahonnan szép panoráma nyílt a környező településekre. Az egyik este egy egészen különleges túrára indultunk, ellátogattunk a Borsó hegyre, ahol a 2006-os repülőgép-szerencsétlenség következtében szlovák katonatisztek vesztették életüket. Sokaknak közülünk ez volt az első éjszakai túrája, így egy különleges élménnyel lettünk gazdagabbak. A nagy kánikulára való tekintettel a tábor udvarán kétszer is rendeztünk vízi csatát, hamarosan mindenki csuromvizes lett. Az utolsó este a tábortűz köré gyűltünk. Az utóbbi években kialakult az a hagyomány, hogy aki akarja, beszámolhat az érzéseiről, Istenhez fűződő kapcsolatáról és persze arról, hogy mit változtatott ezeken a tábor.


21-én mindenki fájó szívvel búcsúzkodott, az „amerikaiak" meghagyták az elérhetőségeiket, így aki akarja, tudja velük tartani a kapcsolatot. Sok szép élménnyel lettünk gazdagabbak. Reméljük, jövőre is megrendezésre kerül a tábor és találkozhatunk, hiszen ez fantasztikus lehetőség arra, hogy közelebb kerüljünk Istenhez, hogy új embereket ismerjünk meg és persze, hogy angolul beszéljünk.


Simon Szabina, „visszajáró táborlakó"

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Zsid 10,24

Zsid 10,19–39

„De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk” (39). Az ígéretnek is fokozatosan kellett alakot öltenie és beteljesednie. 

tovább

(1) „Menj el a fazekas házába…” (Jeremiás 18,1–12)

Gyönyörű példázat ez: JEREMIÁS A FAZEKASNÁL.

– 1. Isten kezében van ez a világ, saját népe és minden nép, az egész teremtett mindenség, ahogy a fazekas kezében van az agyag. Isten hívő népe ezt tudja. Ez a bizonyosság erőt ad és elveszi a félelmeket.

tovább

ÉZSAIÁS 65,16B-25 - Minden új!

Talán még fülünkben cseng a tegnapi könyörgő imádság: Isten szakítsa fel az eget és a kilátástalan helyzetet változtassa meg! Ma egészen más kép tárul elénk. Amit itt olvasunk, az Isten válaszának egy része a próféta könyörgésére.

tovább

2017. december 17. vasárnap

Hidak, melyeket Jézus épített - 2.

Az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért. (Mt 20,28)

 

tovább

Szabolcska Mihály: Adventi ének

Szállj, szállj magasra, szíveink reménye
Vezess el minket Jézusunk elébe,
Ragyogj előttünk fénynek oszlopával:
Szent biztatással.

Hogy jó az Isten, ráüt a viharra,
Vidám szivárványt sző a borulatra;
Igéje napfény, az ragyog felettünk,
Mit félne lelkünk?

 

 

tovább