Egy jókedvű iskola Diósgyőr szívében

LX. évfolyam 3. szám / Intézményeink


„És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jókedve mirajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!"
(Zsolt 90, 17)



Iskolánk, a Miskolc-Diósgyőri Református Általános Iskola immár 14. tanévét kezdte meg szeptember 3-án. Az a tény, hogy létezünk, hogy indulhatunk, bővülünk és gyarapodunk, számunkra isteni kegyelem és bizonyosság. Ez év szeptember elsejétől már a városban működő két református óvoda is integrálódott hozzánk, a fenntartói döntés így három egyenrangú intézményt kapcsolt össze.

Elgondolkodtató, ugyanakkor megnyugtató is, hogy amíg a város önkormányzati általános iskolái küzdenek a fennmaradásért és aggódnak az egyre csökkenő tanulólétszám miatt, mi derűs nyugalommal fogadhatjuk minden szeptemberben a sok-sok kis nebulót. És nem csak az első osztályokban, de a felsőbb évfolyamokon is (5-8. osztály)! A szülők által keresett, választott és szeretett iskola lettünk! Ez nem lehet véletlen. Az áldások olyan bőségét tapasztaljuk évről évre, ami csak az Úrtól jöhet. Az évek során elért eredmények, a reményteli tervek és lehetőségek gazdag tárháza óriási lendületet tud adni az iskola életének, így bizakodó szívvel tudjuk végezni munkánkat. Az iskola neve ma már jól cseng a városban, elismert és tisztelt intézmény lettünk.


Alapelvünk: a szakmai munka, a nevelés és a hitélet hármas egysége.


Ebben a tanévben is bőséges programsorozat színesíti majd a hétköznapokat. Ehhez segítségünkre lesz a Kisdiákok Presbitériuma, mely ötletgazda és leleményes kezdeményező erő a kirándulások, a papírgyűjtés, a farsang és az iskolanapok lebonyolításában.


Egy iskola rangját emeli az általa szervezett versenyek minősége. Kétévente rendezzük a református általános iskolák országos anyanyelvi versenyét (3-8. osztály), s az idén ismét e feladat előtt állunk. Izgalommal és örömmel készülünk a nagy napra, április 11-ére, mely egyben a költészet napja is. Szeretettel várjuk az ország református általános iskoláinak anyanyelvet és irodalmat szerető tanulóit.


A református iskola mindig is számíthatott a szülők segítségére. Szülői találkozók erősítik azt a jó kapcsolatot, ami az egyház, iskola és szülők hármas kötésében valósul meg. A keresztyén szülő és a keresztyén pedagógus felelősséggel tartozik a gyermekért, aki reá bízatott. Töretlen hittel és szeretettel lehet csak szolgálni ezt az ügyet, s akkor a békesség és megelégedettség áldása teszi széppé a gyermek tanulóéveit.


A tantestület legfontosabb célja a magas szintű szakmai munkán túl a szoros együttműködés. Csak így lehet jól dolgozni: együtt, egymásért. A siker mindnyájunké, a lehetőség mindenkié. Az összetartozás érzése erősíti a közösséget, bátorít és megtart.


Az idén is választottunk egy Igét a Bibliából, mely a 2007-2008-as tanév mottója is lehetne, hiszen oly nagyok az iskola életében a reménység távlatai: „Az embernek elméje gondolja meg az ő útát, de az Úr igazgatja annak járását." (Péld 16, 9)


Isten áldja meg azt az utat!


Brozman Sándorné tanár

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

„Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról…” Jn 18,37b

Ef 1,15–23

„Amikor megemlékezem rólatok imádságaimban…” (16). Annak, hogy Krisztussal járunk, van egy gyakorlati és konkrét következménye: közösséget vállalhatunk egymással. 

tovább

(1) „Áldjátok az Urat…” (Zsoltárok 134)

ÁLDANI AZ URAT.

– 1. Istent áldani, azt jelenti, hogy leborulunk Őelőtte, elismerjük, hogy Ő az Úr, aki Jézus Krisztusban megváltott, szeret, nem vetett el, irgalmába fogadott. Ezért Őrá bízzuk magunkat mindenben, teljesen Őrá hagyatkozunk, ahogy az erkély az azt hordozó oszlopokra.

tovább

LUKÁCS 24, 13–27 - Minden hiába?

"Küzdött, remélt és mégis veszített.” Egy húszas évei közepén elhalálozott barátunk gyászjelentésén ez a mondat állt. Szörnyűnek találtam ezeket a szavakat, mivel úgy hangzanak, mintha az egész élete elfecsérelt idő lett volna.

tovább

2018. április 17.

Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett. Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!” (Mk 10:46-47)

 

tovább

Haraszti Sándor: Tavasz

Tegnap még fagyos tél volt,
s a természet álmodott…
Magáról mit se tudva
szent titkot láthatott.

tovább