Közgyűlési összefoglaló

LVI. évfolyam 1. szám / Abaúji Egyházmegye

    Egyházmegyénk 2003. május 17-én tartotta évi rendes Közgyűlését az edelény-borsodi templomban. Az alábbi sorokban az ott elhangzottak foglalatát adjuk közre azzal a céllal, hogy  a kedves Olvasó is betekintést nyerjen egyházmegyei életünk jelenéről és Istentől elkért jövőjé-ről.   
       

Szabó László egyházmegyei gondnok, megnyitó beszédében először egyházi életünk tár-sadalmi megítéléséről szólt. Sajnálatos, hogy ez ma, - az egyházfinanszírozás kapcsán – csu-pán, mint pénzügyi kérdés kap hangot, pedig sokkal többről van szó. Egyházunk szolgálatának hitelessége, a lelkigondozói, iskolai, egészségügyi, szociális szolgálatunk, mint valós társadal-mi igény jelentkezik, ami felelősségteljesebb politikai odafigyelést is igényel.
    Egyházmegyei életünk jövőjével kapcsolatban elmondta, hogy a zsinati és egyházkerületi költségvetés alapján elkészült megyei tervezetünk, amely tág teret biztosít technikai fejleszté-sekre és a gépkocsi-hálózat további korszerűsítésére. A gyülekezeti építési, fejlesztési beruhá-zások előtt, azok szakszerű előkészítése továbbra is szükséges követelmény. Felhívta a figyel-met arra, hogy az egyházkerületi költségvetésből juttatott összegekről a gyülekezeteknek ill. egyházmegyénknek beszámoló jelentést kell készíteni, „mert nem csak a szíveket látó Isten előtt van szükség tisztességre, hanem a kezeket, számadásokat és elismervényeket vizsgáló emberi tekintetek előtt is tisztesség kell”. (vö: 2Kor 8,21.)

    Hegedűs István lelkészi főjegyző, esperesi jelentésében először a tavalyi év választásairól szólt. Túl az országgyűlési és önkormányzati választásokon, az egyházban is tisztújítás volt. Csomós József gönci lelkipásztor testvérünk, mint egyházkerületünk püspöke kezdhette meg szolgálatát. Egyházmegyénk gyülekezetei Csomós János szikszói lelkipásztort bízták meg az esperesi szolgálat végzésével. Mindezekért az első szó a hálaadásé, hogy nem csak megmarad-tunk – mert megtartott minket a Mindenható Isten -, hanem a többre bízattatás jegyében tartat-tunk meg. A 2002. évi esperesi jelentésben hallottuk: „jól szervezett népegyházi keretek között, a mindennapok hitét megélni kész közösséggé lettünk”. A „Hogyan tovább?” megválaszolásá-ban az Isten igéjére figyelésünk után az együtt-gondolkozás, az együtt-cselekvés lesz a megha-tározó. Mert az egyház olyan életközösség, amelyben minden egyes tagot a szeretet hűsége és a felelősség köt össze, s ebben minden egyes tagnak pótolhatatlan szerepe és tennivalója van. Ebben a szolgálatban a legtöbbet tehetik a lelkipásztorok munkatársai: a gondnokok és a pres-biterek.
    Egyházmegyénk életét a számok is sajátságosan tükrözik. Területünkön közel 21.000 egy-háztag éli meg hitét, 98 gyülekezetben, 48 – köztük sok fiatal – lelkipásztor szolgálatával. Ezek a számok is tanítsanak, hogy ama „bölcs szív” reménységével merjünk a jövendő felé nézni.
    Kiemelt feladat lesz egyházmegyénkben, hogy a misszió, a hitoktatás és a diakónia területén kedvező változások indulhassanak meg.
    Az elmúlt évben új szolgatársakat is köszönthettünk. Soltész Gabriellát a baktakéki, Szilágyi Gábort a szendrői gyülekezet választotta meg lelkipásztorául. Petró Béla ny. lelkipásztor a ko-rábban betegség miatt megüresedett selyeb-kupai gyülekezetekben szolgál. Nyugállományba vonult Vadas Gyula edelényi lelkipásztor testvérünk, aki helyettes lelkészként tovább végzi a szolgálatot.
    Imádságos szívvel kérünk mielőbbi gyógyulást az egyházmegye esperesének, hogy a gyüle-kezeteink által rá bízott szolgálatot egyházmegyénk közössége javára és Istenünk dicsőségére újra egészséggel végezhesse.
   
    Az esperesi jelentés után az előadói jelentéseket hallhattuk, ezek közül most öt összefoglaló-ja következik:


    Misszió:    A bibliai kijelentést alapján elmondhatjuk, hogy a kor, amelyben élünk a kegye-lem kora, de amelyet utolsó időknek is mond a Szentírás. Ennek - szigorúan az emberi magatar-tást illető - velejáróiról Pál apostol így ír: „Az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás …” (2Thessz 2,3-4.) Ennek hatásai egyre intenzívebben érnek bennünket otthonunkban, gondolko-dásunkban, a gyerekszívekben és kivetődik gyülekezeteinkben.
    A szociológiai összefüggések tekintetében ezt tetőzi az elfogyó, kiüresedő falvak helyzete. Egyházmegyénk gyülekezeteinek zöme falusi közösség, ahonnan javarészt elvándorolt a derék-had, fogyatkozóban van az ifjúság. Ez az idősebb nemzedékre, az otthon maradottakra nézve is súlyosan hat: elvész a reménység, és az egyre közeledő fejfa, vagy sírkő árnyékában telik csen-desen az élet. Öregjeink kénytelenek szembenézni annak kísértésével, hogy az ő sírba süllyedé-sükkel eltűnik az a „klasszikus magyar falu” is, ahol ők éltek, dolgoztak, templomba jártak.
    Itt-ott azonban fellángolni látszik a tűz a parázs alól. Az elárvultnak látszó kis közösségeket, a rendkívüli erőfeszítések által megteremtett, újjáépített parókiákon, imatermekben élet tölti meg. Van olyan peremhelyzetű, határszéli kis gyülekezet is, ahol két ifjúsági közösség, és fiatal felnőttek bibliaköre is működik. Abaúj tehát él, és az utolsó idők szorításában is, az elnéptele-nedés ellenére is – élni akar. S hiszem, hogy ezt az élni akarást Isten szítja a szívekben. Ehhez tehetjük mi hozzá a magunk részét: megtartani, bátorítani, ébresztgetni bent lévőket, és imád-ságban Istentől elkért, tőle való bölcsességgel jól szervezett missziói tevékenység nyomvona-lán, Jézus Krisztus evangéliumával elérni az alvókat. S akkor talán, kicsinként előre lépve, az abaúji gyülekezetekben tűz csap fel a parázs alól, a kicsi lángok nagyot lobbannak, és a szépen égő lángok hívogatóbbak, bizonyságosabbak lesznek – Isten nagy nevének dicsőségére.


Katechetika:  A hitoktatás terén, a gondot legtöbb helyen a szülők hozzáállása jelenti: akik ma-guk nem templomjárók, elengedik, esetleg küldik gyermekeiket; de kevesen vannak, akik együtt munkálkodnak a hitoktatókkal, akiknek fontos a gyermekük egyház felé való terelgetése.
    A hitoktatói oldalt nézve is vannak nehézségek: a gyerekek túlterheltsége, az összevont cso-portok, ill. a 0. 7. 8. órában megtartott hittanórák nem lehetnek eredményesek. Egyre több he-lyen találkozunk a kisebbség többségével egyes csoportokban, amely sok további kérdést vet fel.
    Ahol vannak, ott a gyermekek összetartozását segítik a nyári táborok, konferenciák, gyer-mekhetek. A hittanverseny majd mindenütt érdeklődés tárgya, vannak helyek, ahol évenkénti gyakorisággal is el tudnák képzelni, mint általában a tanulmányi versenyeket.
    A jegyzőkönyvek szerint igény van egyházmegyei ifjúsági csendesnap, konferenciák, ifjúsá-gi találkozók szervezésére; katechetikai központ létrehozására, ahonnan szakirányú könyveket, filmeket és egyéb segédanyagokat lehetne kölcsönözni. Igény lenne szakirányú továbbképzés-re, hitoktatással foglalkozóknak egymással való találkozására, tapasztalatcserére.


Diakónia:  Fájó, hogy a diakónia, a szeretetszolgálat lassanként eltűnik a gyülekezetek életéből. Pedig soha ennyi munkanélküli, életszínvonalában lecsúszott, testi és mentális beteg, halmozot-tan sérült gyermek, csonka család, kitaszított öreg nem volt még gyülekezeteinkben, mint az utóbbi években. Éppen ezért időszerű a diakónia gyülekezeti újragondolása, felismerése. Pres-biteri körzetek kiépítésére és diakóniai bizottságok létrehozására van szükség a gyülekezetek-ben, amelyek nem csak a lelkipásztorok munkáját segítik, hanem a gyülekezet tagjai közt is növelik a felelősségtudatot, a szolgálatvállalás fontosságát. Hitoktatásban, ifjúsági csoportok-ban olyan programokat kell szerveznünk, ahol gyermekeink, fiataljaink megtanulják, mint je-lent meglátni a másik nyomorúságát, lehajolni, segíteni. Célunk a nevelés, útmutatás, példamu-tatás. Mert a diakónia nemcsak lelkület, hanem összetartó erő, létforma, életforma.
    Tervek, célok megvalósítása útmutatás, erő, áldás nélkül nem megy. Van azonban Valaki, Aki előttünk jár ezen az úton, Aki a diakóniában is életformát mutatott. Kérjük el naponta Tőle
az erőt, hogy Ő formáljon bennünket, hiszen az Egyház csak szeretve élhet.


 


Építés:  A jelentésekből kiderül, hogy nagy és kis gyülekezeteink egyaránt próbálják megőriz-ni, megbecsülni őseik örökségét, és ezért igyekeznek templomukat, lelkészlakásukat és egyéb épületeiket rendben tartani, hogy azok külső formájukban felújítva is hirdessék Urunk dicsősé-gét.                                                                    
    Isten iránti hálaadással mondhatjuk, hogy 48 gyülekezet számolt be arról, hogy templom és parókia felújításokat kezdtek el, folytattak, illetve fejeztek be a 2002-es évben, összesen kb.110 mFt nagyságrendben. Ezek közül külön említést érdemel, hogy Hangácson a templom pincéjé-ben, Széchenyi-terves pályázatból egyháztörténeti múzeumot alakítottak ki. Mindezekre vissza-tekintve elmondhatjuk: van miért hálát adni Istennek!
    Több jegyzőkönyv tanúskodott arról, hogy a gyülekezet NKÖM vagy Széchenyi-terves pá-lyázatból építkezett. Nem tudjuk, lesz-e ennek valamilyen folytatása. Éppen ezért még fonto-sabb lesz az, hogy az egyházkerületi építési segélyek minél körültekintőbben kerüljenek elosz-tásra. Munkájával ezt kívánja elősegíteni az építésügyi bizottság. Az előző években már elkez-dődött az a felmérés, amely első körben a parókiák állapotát vizsgálta. A jövőben a temploma-inkat is hasonlóan szeretnénk felmérni. Tesszük ezt azért, hogy egységesen lássuk épületeink állapotát, együtt gondolkozzunk a megoldási lehetőségeken, s így minél tájékozottabban tudjuk véleményezni a segélykérelmeket – indokoltság, sürgősség kérdésében - elősegítve ezzel a dön-téshozók munkáját.


Szórvány:  Azon lelkipásztorok és gyülekezeteik számára, akik kis lélekszámú körzetekben teljesítenek szolgálatot, bizonyára nagy könnyebbséget jelentett az elmúlt évben is a parókiák rezsijének, valamint a helyettesítések és szolgálati utak költségeinek teljes átvállalása az egy-házmegye részéről. 2002-ben ezek a vállalások 2.6 mFt kiadást eredményeztek.
    Gépkocsi-vásárlásra 4.8-, gépkocsik biztosítására 1.1-, kötelező szervizére 1-, valamint a ko-rosabb autók műszaki vizsgáztatására és időszaki javítására 0.7- mFt-os megoszlásban, össze-sen 7.6  mFt mértékben költekezett az egyházmegye. Ebből mintegy 2.8-3 mFt évi, rendszere-sen visszatérő kiadásba kerül a gépkocsipark jelenlegi kedvezményeket nyújtó fenntartása. Má-ra szükségessé vált, hogy az eddig is gyakorolt feladatok koordinálására egyházmegyénk el-nöksége a szórványügyi bizottsággal karöltve egységes szabályrendeletet dolgozzon ki, mely szem előtt tartja az eddig kialakult gyakorlatot, ugyanakkor igazodik az Egyházkerület hasonló irányú rendelkezéseihez.


 


Gombos Péter

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

De Isten feltámasztotta őt a halálból, és ő több napon át megjelent azoknak, akik együtt mentek fel vele Galileából Jeruzsálembe, és akik most az ő tanúi a nép előtt. ApCsel 13,30-31

2Krón 5

„Azután bevitték a papok az Úr szövetségládáját a helyére, a templom legbelső részébe, a szentek szentjébe...” (7) A konkrét cselekedet, a szövetség ládájának bevitele nemcsak valóságos, hanem szimbolikus is egyben. 

tovább

(37) „Akit azonban az Isten feltámasztott, az nem látott elmúlást.” (Apostolok cselekedetei 13,23–37)

– Gyerekkoromban meghatározó volt számomra a Kab-hegyi adótorony. Akkoriban világraszóló utazás volt, ha tíz kilométeres körzetben mozoghattunk, így az adótornyot mindenhonnan láttam. 

tovább

LUKÁCS 16,10–13 - Pontok nélkül is hűnek lenni

A boltban a kassza előtti sorban ácsorgok. Miután fizetek, azt kérdezi a pénztáros: „Szeretne hűségpontokat?” Csóválom a fejem: „Nem, dehogy, pontok nélkül is hűséges vagyok.” 

tovább

2017. augusztus 25. péntek

Kicsoda Jézus Krisztus? – Igazság

Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis én általam. (Jn 14,6)

 

 

tovább

Simon István: A négy kenyér

Fehér volt a hajnal, havas volt
a háztető, s a kapuba’
talán a kék fagyott ugatta
vicsorgó foggal a kutya.

tovább