A 20. ökumenikus imahét Egerben

LXI. évfolyam 1. szám / Egervölgyi Egyházmegye

Évszázadokon keresztül erőteljes megosztottságban éltek az Egerben szolgáló keresztyén egyházak. Sokan, még napjainkban is úgy vélik, hogy Eger városában az ismeretes katolikus számbeli és történelmi fölény miatt csak maroknyira tehető a protestánsok száma.

Kétségtelen, hogy a reformáció századában megindult lutheránus, kálvinista és antitrinitárius gyülekezeti közösségek létét időben erőteljesen behatárolta a török invázió. Egert hős városként tartják számon és az is, hiszen 1552-ben Európa beszélt a török elleni diadalról, Dobóék és Bornemisszáék nagyszerű harci tetteiről. Ezután indult meg a magyarországi reformáció egyik hullámaként Eger és környéke protestáns hitre való térése, melyet bármennyire is igyekezett adminisztratív módszerekkel megállítani az akkori római katolikus klérus, fáradozásuk nem járt sikerrel. Az 1562-ben a Méliusz Juhász Péter debreceni püspök nevével jelzett hitvallást az egri vár katonái és hadnagyai a vár jelentős népével együtt magukévá tették, s azt a királyhoz terjesztették. Jelezvén, amit hisznek, és ahogyan hitüket gyakorolják, az a Szentíráson alapszik, mely elfogadott igei alapja a római egyháznak is. Amikor aztán az 1590-es évek közepén újabb támadás indult Eger ellen, már korántsem volt olyan a buzgóság és a hazaszeretet a város védői részéről, mint korábban. A vár elesett, s vele együtt a város is, a katolikus papság elmenekült, a protestánsok a közeli falvakba húzódtak. A török felépítette a máig látható minaretet. Ez a középkori iszlám egyházi építmény Európa legészakibb ilyen jellegű kultuszhelye, egyben jelzi is, hogy meddig jutott el a török invázió és az iszlám hatás annak idején.

Amikor felszabadult a vár és a város 1687 decemberében, elkezdődött a barokk újjáépítés, mely nem engedett teret a városban a protestantizmusnak. Házi istentiszteleti közösségként indult újra a 19. században a protestánsok - reformátusok, evangélikusok és unitáriusok közössége. Csak a 20. század harmincas éveiben épült református templom, majd evangélikus templom a városban.


Mindezek az előzmények jól jelzik azt, hogy mennyire fontos lépés volt 20 évvel ezelőtt a református, evangélikus, katolikus közeledés, mely az itt élő hívek igen szép számú gyülekezetét vonzotta az „imanyolcad" alkalmaira. Kezdettől fogva örömmel vettük a katolikus érsekségnek a megkeresését, és elfogadtuk az ökumenikus imahétre ajánlott liturgiai rendet. Húsz év óta minden év januárjában Eger számtalan katolikus templomában, a református templomban és az evangélikus templomban 160 igehirdetés hangzott el, melyet az utóbbi években a Szent István Rádió is közvetít, többször megismételve ezt az adást. Kialakult az ökumenikus imahét kapcsán az a kollegiális együttműködés a városban szolgáló lelkipásztorok, papok között, mely elengedhetetlenül fontos háttere az imaheti alkalmak megtartásának. Közösen adhattunk hálát azért minden évben, hogy Urunk számtalan akadályt lebontva hozzásegített bennünket ahhoz, hogy egymást megérteni és elfogadni akaró testvérként, barátként közeledjünk egymáshoz. Ezt a katolikus hívek és protestáns gyülekezeti tagok is látták, jó néven vették. Nekünk, protestáns lelkészeknek megadatott, hogy - hosszú századok után először - katolikus templomok oltárainál vagy szószékeiről hirdethettük az evangéliumot.


Katolikus testvéreink örömmel nyugtázták, hogy jóval több dolog köt össze bennünket, mint ami elválaszt.


Híveink tanulták egymás egyházának énekeit, a béke jelével köszöntöttük az ökumenikus imaheti alkalmakon testvérként egymást.


Napjainkban, amikor az egyházak egységtörekvését illetően is többféle, egymásnak ellentmondó nézet hallatszik egyházunkban, jó megtapasztalnunk azt, hogy sokaknak van igénye a keresztyének felekezeti határokon túlmutató közösségére. Együtt dicsőíteni Istent, együtt imádkozni, együtt megvallani az ősi hitvallások szerint hitünket, együtt kimondani azt, hogy Krisztusban nem lehetünk egymásnak ellenségei, csak testvérei - napjaink megosztottsága közepette példamutató és előremutató tett. Lehetnek a dogmatikai, a liturgiai, az egyházszervezeti vonatkozásban igen szembetűnő ellentétek, lehetnek köreinket sértő kinyilatkoztatások és megnyilatkozások, Urunk azonban továbbra is azt üzeni, ezért fohászkodik, hogy az övéi mindnyájan egyek legyenek. Ezt a krisztusi akaratot sem teológiai okoskodás, sem magas mércét követelő kegyességi gyakorlat nem írhatja felül, nem másíthatja meg. Az Egerben élő keresztyének számára húsz éve már Krisztus készít lelki megtöltekezést adó, az embertárs, a testvér felé őszinte szándékkal elinduló, áldásként számon tartott alkalmakat.


k.zs.

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek. Préd 3,7/b

Préd 3

„...megvan az ideje minden dolognak az ég alatt” (1). Isten által rendelt módon éled-e meg ifjúságod, jegyességed, házasságod, családalapításod, munkád, nyugdíjas korod és az Úr elé készülésed idejét? 

 

 

tovább

(40) „Ti is legyetek készen…” (Lukács 12,35–40)

A készülést segíti, ha arra tekintünk, amit az Úr ígért nekünk! „Amit szem nem látott, fül nem hallott, ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az Őt szeretőknek.” (1Korinthus 2,9) 

tovább

MÁTÉ 4,18–20 - Tanítvánnyá menetközben válunk

Képzeljük magunk elé ezt a helyzetet egy pillanatra: Simon és András azt teszik, amit minden nap tesznek – kivetik hálóikat. Nem meglepő, hiszen ez a feladatuk. 

tovább

2017. augusztus 15. kedd

Kicsoda Jézus Krisztus? – Követ

Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja előttem az utat, és mindjárt eljön az ő templomába az Úr, akit ti kerestek, és a szövetségnek követe, akit ti kívántok; ímé, eljön, azt mondja a Seregeknek Ura. (Mal 3,1)

 

tovább

Reményik Sándor: Mindennapi kenyér

Amit én álmodom
Nem fényűzés, nem fűszer, csemege,
Amit én álmodom:
Egy nép szájában betevő falat.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Lelki kenyér az éhező szíveknek,
Asztaláldás mindenki asztalán.

tovább