A 20. ökumenikus imahét Egerben

LXI. évfolyam 1. szám / Egervölgyi Egyházmegye

Évszázadokon keresztül erőteljes megosztottságban éltek az Egerben szolgáló keresztyén egyházak. Sokan, még napjainkban is úgy vélik, hogy Eger városában az ismeretes katolikus számbeli és történelmi fölény miatt csak maroknyira tehető a protestánsok száma.

Kétségtelen, hogy a reformáció századában megindult lutheránus, kálvinista és antitrinitárius gyülekezeti közösségek létét időben erőteljesen behatárolta a török invázió. Egert hős városként tartják számon és az is, hiszen 1552-ben Európa beszélt a török elleni diadalról, Dobóék és Bornemisszáék nagyszerű harci tetteiről. Ezután indult meg a magyarországi reformáció egyik hullámaként Eger és környéke protestáns hitre való térése, melyet bármennyire is igyekezett adminisztratív módszerekkel megállítani az akkori római katolikus klérus, fáradozásuk nem járt sikerrel. Az 1562-ben a Méliusz Juhász Péter debreceni püspök nevével jelzett hitvallást az egri vár katonái és hadnagyai a vár jelentős népével együtt magukévá tették, s azt a királyhoz terjesztették. Jelezvén, amit hisznek, és ahogyan hitüket gyakorolják, az a Szentíráson alapszik, mely elfogadott igei alapja a római egyháznak is. Amikor aztán az 1590-es évek közepén újabb támadás indult Eger ellen, már korántsem volt olyan a buzgóság és a hazaszeretet a város védői részéről, mint korábban. A vár elesett, s vele együtt a város is, a katolikus papság elmenekült, a protestánsok a közeli falvakba húzódtak. A török felépítette a máig látható minaretet. Ez a középkori iszlám egyházi építmény Európa legészakibb ilyen jellegű kultuszhelye, egyben jelzi is, hogy meddig jutott el a török invázió és az iszlám hatás annak idején.

Amikor felszabadult a vár és a város 1687 decemberében, elkezdődött a barokk újjáépítés, mely nem engedett teret a városban a protestantizmusnak. Házi istentiszteleti közösségként indult újra a 19. században a protestánsok - reformátusok, evangélikusok és unitáriusok közössége. Csak a 20. század harmincas éveiben épült református templom, majd evangélikus templom a városban.


Mindezek az előzmények jól jelzik azt, hogy mennyire fontos lépés volt 20 évvel ezelőtt a református, evangélikus, katolikus közeledés, mely az itt élő hívek igen szép számú gyülekezetét vonzotta az „imanyolcad" alkalmaira. Kezdettől fogva örömmel vettük a katolikus érsekségnek a megkeresését, és elfogadtuk az ökumenikus imahétre ajánlott liturgiai rendet. Húsz év óta minden év januárjában Eger számtalan katolikus templomában, a református templomban és az evangélikus templomban 160 igehirdetés hangzott el, melyet az utóbbi években a Szent István Rádió is közvetít, többször megismételve ezt az adást. Kialakult az ökumenikus imahét kapcsán az a kollegiális együttműködés a városban szolgáló lelkipásztorok, papok között, mely elengedhetetlenül fontos háttere az imaheti alkalmak megtartásának. Közösen adhattunk hálát azért minden évben, hogy Urunk számtalan akadályt lebontva hozzásegített bennünket ahhoz, hogy egymást megérteni és elfogadni akaró testvérként, barátként közeledjünk egymáshoz. Ezt a katolikus hívek és protestáns gyülekezeti tagok is látták, jó néven vették. Nekünk, protestáns lelkészeknek megadatott, hogy - hosszú századok után először - katolikus templomok oltárainál vagy szószékeiről hirdethettük az evangéliumot.


Katolikus testvéreink örömmel nyugtázták, hogy jóval több dolog köt össze bennünket, mint ami elválaszt.


Híveink tanulták egymás egyházának énekeit, a béke jelével köszöntöttük az ökumenikus imaheti alkalmakon testvérként egymást.


Napjainkban, amikor az egyházak egységtörekvését illetően is többféle, egymásnak ellentmondó nézet hallatszik egyházunkban, jó megtapasztalnunk azt, hogy sokaknak van igénye a keresztyének felekezeti határokon túlmutató közösségére. Együtt dicsőíteni Istent, együtt imádkozni, együtt megvallani az ősi hitvallások szerint hitünket, együtt kimondani azt, hogy Krisztusban nem lehetünk egymásnak ellenségei, csak testvérei - napjaink megosztottsága közepette példamutató és előremutató tett. Lehetnek a dogmatikai, a liturgiai, az egyházszervezeti vonatkozásban igen szembetűnő ellentétek, lehetnek köreinket sértő kinyilatkoztatások és megnyilatkozások, Urunk azonban továbbra is azt üzeni, ezért fohászkodik, hogy az övéi mindnyájan egyek legyenek. Ezt a krisztusi akaratot sem teológiai okoskodás, sem magas mércét követelő kegyességi gyakorlat nem írhatja felül, nem másíthatja meg. Az Egerben élő keresztyének számára húsz éve már Krisztus készít lelki megtöltekezést adó, az embertárs, a testvér felé őszinte szándékkal elinduló, áldásként számon tartott alkalmakat.


k.zs.

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Az ÚR türelme hosszú, szeretete nagy, megbocsátja a bűnt és hitszegést; bár nem hagyja egészen büntetés nélkül… 4Móz 14,18

4Móz 14,1–25

„Csak az Úr ellen ne lázadjatok...” (9). Aki semmibe veszi Isten ígéretét, az fellázad ellene, ahogy igeszakaszunk ezt elénk adja. 

tovább

(56) „Szombatnapon azonban pihentek a parancsolat szerint.” (Lukács 23,50–56)

Jézus temetése után, az Őt követő asszonyok (8,1–3) megnézték a sírt, ahová helyezték a testet: szemtanúi voltak Jézus temetésének (55).

tovább

ESZTER 9,1-2,20-22 - Örömünnep

Örömünnep, ami mégiscsak véres. Hogyan lesz ebből ünnepnap? Úgy gondolom, hogy a Purim ünnepet a zsidó történelem háttere alapján – ami már akkor is a pogromokkal és üldözésekkel volt teli – ma újra másképpen értelmezzük.

tovább

2017. október 19. csütörtök

„Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.” (1Kor 15:58)

tovább

Dévényi Erika: A fa

Büszkén magasodik az a fa, amely én vagyok
Elég ha vizet kapok és a nap rám ragyog
Gőgős vagyok, kevély és szívtelen
Azt akarom, hogy a szél vagy a nap csak az enyém legyen

Választanom kell hát, melyik a fontosabb
Az esőt fakasztó szél, vagy a meleg nap
A szél kéjjel hívott, légy életem része
A nap csak csendben nézett, de én nem vettem észre

tovább