Hírcsokor a pataki gimnáziumból - Családi tabló a cigándi Punyi családdal

LXI. évfolyam 1. szám / Intézményeink

Képzeljen el az olvasó egy tablót, rajta a két rákóczis öregdiák szülő: Punyi Gyula (E, 1979) és Kandrács Erzsébet (F, 1979); a két refis öregdiák fiú: Gyula (A, 2001) már a pataki tanárok között, Máté (H, 2004) a győri Széchenyi egyetemen közlekedésmérnöknek tanul; két gimnazista lány: Csilla a jelen iskolaévben a 12. E osztály diákja, Erika a 9. E-ben tanul. Punyi Gyula testnevelőtanár kollégámmal kezdjük a beszélgetést.


 

 

Miért lesz egy mai fiatal tanár?


Az egyetemi évek alatt fogalmazódott meg bennem, hogy szeretném kipróbálni magam a tanári pályán. Gimnázium után a Testnevelési Egyetemen folytattam tanulmányaimat, mivel akkor is imádtam sportolni, és szerettem volna ezt magasabb szinten művelni. Ahogy teltek az évek, és elmélyültek az ismereteim, észrevétlenül begyűrűzött az érzés, hogy tanár legyek. A végső lökést a mikrotanítások, óralátogatások adták meg, amikor igazából belekóstoltam a tanárságba.



Milyen érzés tanáraiddal együtt tanítani?



Eleinte furcsa volt belépni a tanári szobába, és kollégaként tekinteni a volt tanáraimra, de az idő múlásával megszoktam a helyzetet, bár néha még elgondolkodom rajta. Büszkeséggel tölt el, hogy közéjük tartozhatok, és igyekszem úgy dolgozni, hogy ők is azok lehessenek rám.


Átvetted az iskolai tornászcsapat edzését. Nem nyomasztó ez az örökség?


De, nagyon nehéz örökség, több okból is. Lipiczki Imre kollégám kiváló munkát végzett, ezt nagyszerű eredményei - a csapat diákolimpiai első-második helyezése - bizonyítják. Talán ezért éreztem a teher mellett a bizonyítási vágyat magamban, hogy a szép hagyományokat folytassam. Egyre nehezebb kiugró eredményeket elérni, de mindig vannak olyan gyerekek, akikért érdemes dolgozni.



Okozott nehézséget az, hogy két húgod is tanul a gimiben?



Nem, sőt büszke vagyok rájuk, hogy folytatják a családi hagyományokat. Néhány vicces helyzet azért adódott, leginkább abból, ha nem tudták, hogy testvérek vagyunk.



Milyennek szeretnéd a pataki református gimnáziumot?



Azt hiszem, leginkább olyannak szeretném, mint amikor gimnazistaként felejthetetlen éveket töltöttem itt. Akkor más volt a morál, a közeg, amely az iskolát, a kollégiumot körbevette. Más volt az emberek közötti viszony, több volt a tisztelet egymás iránt. A nagy többség tudta, mik a kötelességei ebben az iskolában, és tudta, ha ezeket teljesíti, akkor illetik meg a jogok. Sajnos ez manapság nincs így, bár tudom, hogy ez országos szintű probléma. Azt szeretném, ha a Refi régi fényében tündökölne, kiállva a modern új idők próbáját.



Hogyan emlékeznek vissza a rákóczis évekre? - szól a kérdés már a szülőkhöz, Punyiné Kandrács Erzsébethez és id. Punyi Gyulához.



Az idő jótékony hatása megszépíti az iskolában, kollégiumban töltött éveket. Pecúrként tele kíváncsisággal, félelemmel, alázattal, tisztelettel ültünk be a nagy elődök által koptatott padokba. A beilleszkedést felsőéves ismerőseink és nem utolsó sorban kedves tanáraink segítő megnyilvánulásaikkal tették szép emlékké számunkra. Nagyon jó volt rákóczisnak lenni!



Mi vezette Önöket a gyermekeik iskolájának kiválasztásában?



Elsődlegesen a saját iskolai éveink szép emlékei érzelmileg, hagyománytiszteletünk, ragaszkodás a jóhoz, tanáraink szeretete, szakmai tudása, embersége motiválta döntésünket: „Ha nekünk jó volt, nekik sem lesz rossz!" Racionális alapon az iskola közelsége, az aránylag jó közlekedés, a könnyű elérhetőség, jó kapcsolattartási lehetőség a gyermekeinkkel, tanáraikkal, a kollégiumi elhelyezés lehetősége és a korábbi pozitív tapasztalat.



Változott-e a gimnázium, mióta a gyerekeik ide járnak?



Természetesen. Mi annak idején még szombaton is jártunk suliba. Havonta egyszer volt „hazautazás", ma már ez nincs, s kár érte, hogy nincs. Az Alma Mater visszakerülése a református egyház keretei közé sok pozitívumot adott, gondolok itt az erkölcsi nevelés fontosságára, a vallás mélyebb, szakszerű oktatására. Örömmel tölt el, hogy a „világi" tantárgyak oktatása, a nyelvoktatás még nagyobb hangsúlyt kapott, hogy speciális osztályok alakultak, s az is, hogy hangsúlyos a tehetséggondozás, a közösségi nevelés. Megtanulják, hogy nem minden a pénz körül forog, s ez nagyon jó hatással van gyermekeinkre.



Mik az erősségei, min lehetne változtatni?



Azt látjuk, hogy az iskolában törekszenek teljes emberré nevelni gyermekeinket. Nem szakbarbár maturandusok lesznek, hanem széles látókörű, jó közösségi ember válik belőlük.


Jó lenne még jobban motiválni a diákokat az elődök tiszteletére, erősíteni bennük a jóra, a teljességre való igényt, hogy ne csak letudja a feladatát, hanem érezze annak sikerét is!



 


Cigánd nincs messze, gyermekeik mégsem bejárók. Sokan ismerik a diákszállások biztosította körülményeket, a sokágyas szobákat, és az utazás mellett döntenek. A Punyi gyerekek miért internisták?



Mondhatnánk kényelmi indokokat, de ez a sokadrendű ok. A közösségi élet, az alkalmazkodás a társakhoz, az önfegyelem, önmagamért való kiállás, társas gondolkodás, a nap minden szakában elfogadni a körülményeket, a kollégistákkal való együttlét, az éjszakai pusmogások, együttes titoktartás, a másiknak is juttatott falatok, a betyárbecsület mind csak a koliban tanulható meg. Az internátusi élet gyönyörű világ, melyet nem volna szabad kihagyni az életükből. Ezért.



Milyen az öregdiákok kapcsolata a diáktársakkal?



Volt osztálytársainkkal kiemelkedően jó kapcsolatunk van. Nemcsak az évfordulókon találkozunk, hanem bármikor kereshetjük egymást. Sajnos már temetésen is kell találkoznunk. Sok véletlen találkozáskor kiderül, hogy „Te is pataki diák vagy/voltál!", s rögtön barátibbá, közvetlenebbé válik a kapcsolat, a hasonló tényleg örül a hasonlónak. Adott a beszélgetés vezérfonala, melyre szép emlékek, anekdoták sokaságát tudjuk felfűzni. A nagy közös találkozókra szívesen megyünk, hiszen él még bennünk a kapocs, ami összeköt. Sajnos az elfoglaltságaink nem mindig teszik lehetővé az ottlétet. Jónak tartjuk, megőrzendőknek ezeket az alkalmakat, mert ünnepnapokat jelentenek a pataki diákság életében.


Köszönöm a beszélgetést.


Sinkóné Tóth Zsuzsanna

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Péter ismét tagadta, és akkor nyomban megszólalt a kakas. Jn 18,27

Lk 24,36–49

„Ti vagytok ere a tanúk” (48). Jézus feltámadás utáni földi életének legfőbb jele az a valóságos jelenlét, ahogyan beszélget a tanítványokkal, és együtt is eszik velük. 

tovább

(2) „…csitítottam, csendesítettem lelkemet…” (Zsoltárok 131)

SZÜLJÖN ÚJJÁ BENNÜNKET A MI URUNK.

– 1. Így nem csupán érteni fogjuk, hanem megélni és megtapasztalni, amit a mi Urunk a kisgyermekekkel kapcsolatosan mondott (Márk 10,14).

tovább

LUKÁCS 23,44–49 - Az utolsó szavak

Az eddigi történések során mindenki hangos volt, Jézust kivéve. Utolsó szavait mégis mindenki hallhatja. Végül Atyja kezébe teszi le életét. 

tovább

2018. április 14.

Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok…(Mk 7:21)

tovább

Túrmezei Erzsébet: Minden évben

Indulunk újra Golgota felé.
Utunkra már a kereszt vet árnyékot.
de rajta túl húsvét öröme vár.
S kis Balázs csodálkozva kérdi:
„Minden évben meghal?
Minden évben feltámad?“

 

 

tovább