Hogy én ...ne szolgáljak...?! - Ötven éve kapott diplomát Sipos István tanár úr

LXI. évfolyam 1. szám / Intézményeink

Nem tudhatjuk, mi lett volna, ha 1953-ban értelmiségi származásúként eséllyel pályázhatott volna az orvosi egyetemi felvételre... Azt azonban a fél város tudja, és több száz pataki öregdiák bizonyíthatja szerte a világban, mit kapott Sipos István tanár úrtól.

Öröm őt hallgatni. Hamiskás mosollyal „műsoron kívül" egy-egy anekdotát mesél, szerteágazó ismereteit megosztani törekszik. Szerényen fogadja nem túl eredeti kérdéseimet, én pedig küzdök azzal a helyzettel, hogy kollégaként ismertem meg, de hivatásszeretetét, tudós tanári magatartását, humorát, közvetlenségét zsigereiből érzem áramlani. S mit is kérdez az ember arról, hogy keleten kel a nap...


Aztán mégis meglódulnak az emlékek. Amikor 1945-ben először megérkezett Patakra, az Angol Internátus ijesztően meredt rá, hiszen falujában nem volt emeletes épület. Az intézmény magán viselte a háború nyomait, szerény kosztot kaptak, a fűtésről maguk gondoskodtak, nem volt víz és petróleumlámpa mellett tanultak. Később 1949-ben került ismét Patakra az időközben átszervezett általános iskolából. A diákélet szerves része volt a közösségi munka, az épület és az Iskolakert takarítása, a terítés, felszolgálás. Fontos volt a diákfelügyelet, a felsőbb évesek tekintélye meghatározó volt a rend fenntartásában, s ez akár a tanári hívatásnak is megalapozása lehetett. Amikor aztán 1953-ban gyorsan kellett dönteni: ha nem lehet orvos, akkor merre? - tanárai s a szülői példa mellett a négyéves szobafőnökség is segített. A kedves tantárgyakhoz hű maradt, biológia-kémia szakos tanár lett. Szeged olyan volt, mint Patak. Barátságos és családias volt az egyetem. Ösztönző volt, és nagy elismerésnek számított, ha más szakok professzorainak köszönve ők fogadták és viszonozták a köszönést.


Az egyetemi évek alatt a szakmai törekvések mellé a tanulmányi ösztöndíj lehetősége társult, hisz a családnak jól jött ez a támogatás. Hivatástudatában megerősítette édesapjának példája, aki a ricsei Református Elemi Népiskola igazgatójaként az emberek bizalmának kiérdemlője, érdemes szolgája, a falu mindenese volt. Fia is érezte, felemelő, ha az ember a tudását szétárasztja, ami benne több, azt megosztja. Így szolgálta tanár úr 1957-től negyven éven át egykori iskoláját, ha kellett, a focicsapat edzőjeként, diákszínjátszás szervezőjeként, ha kellett, osztályfőnöki feladatokban. Sok-sok órában önzetlenül, díjazás nélkül foglalkozott tehetséges növendékekkel. A kísérletek, megfigyelések, a szakmai munka vagy a személyes atyai beszélgetések a Kossuthban villanyoltás után sok diák számára jelentett meghatározó élményt és tudást.


A diákszínjátszáshoz édesapja példája vezette, aki falujában több műkedvelő színielőadást szervezett. Az Angolban évente előadtak a diákok egész estés színdarabokat, a Revizorban ő is szerepelt. Így a szegedi színházi statisztálással együtt szinte mindent kipróbált a műkedvelő keretek között, innen már egyenes út vezetett a Kossuthban kollégáival - Fenyvesi Andrással és Katona Ferenccel - rendezett előadásokig. Volt Pósalaky a Légy jó mindhalálig-ban, majd a kőszívű ember, de sosem kellett féltenie a tekintélyét attól, hogy együtt játszik a diákjaival.


Patakiságáról így vall: „A kollégium múltja iránt mindig nagy tisztelettel viseltettem. Csodáltam azt a küldetést, amit a nemzet életében betöltött. Csodáltam azt, hogy a történelemből ismert nagy embereknek jelentős része diákja volt ennek a Kollégiumnak. Csodáltam, hogy ez az intézmény annyi újítást fel tudott mutatni az előző évszázadokban, mindig a haladó eszméket képviselve."


Ezért döntött mindig Patak mellett, akárhányszor csábították máshová, akár igazgatónak is. Ezt az elkötelezettséget az a tradíció is erősítette, hogy az iskola mindig is törekedett arra, hogy jeles diákjait visszahívja. 1957-ben egykori tanárai - Butella Gyula, Hazagh Mihály, Szabó Károly, Héthy Lajos, Hegyi József, Orbán István, Egey Antal - körébe tért vissza, s ők tudták, hogy kit fogadnak maguk közé.


A nyugdíjas éveit is áthatja a természetes munkabírás, az elkötelezettség az iskolatörténet, a kultúra iránt. Ma is kutat, alkot, a tudománytörténet érdekességeit gyűjti össze, ezzel az elfoglalt kollégákat is szolgálni igyekszik.


Kutat és ír, szervez és előad, a presbiteri és a gyülekezeti főgondnoki feladatokat szolgáló szeretettel látja el, mint hangsúlyozta: a rendkívül agilis fiatal lelkipásztort is segítendő.


Örömmel mondja, hogy ismét egy unokája kerül a gimnáziumba, tehetséges zongorista, akit a tudományok is érdekelnek. Öröm, hogy ismét régi iskolájában köszönthettük, készségesen vállalta egy kémiai csudákat bemutató előadás megtartását a csendes hétvégén.


Tanári hitvallása az a gondolat, amelyet a Kövy Sándor-életműdíj átvételekor hallottunk tőle. „A következő mondatot maga Kövy Sándor írta, s ez ... engem is vezérelt tanári pályámon, követendő példának tartottam, és biztos vagyok benne, hogy a Kollégium is annak fogja tartani, amíg létezik:


„Amelyik ifjú ember hozzám folyamodik, kivált csak a tanításért, hogy én annak ne szolgáljak, nemcsak az ifjak előmenetele iránt érzett nagy szeretetemmel, de még a lelkiesmérettel is nehéz megegyeztetnem."


Sinkóné Tóth Zsuzsanna

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Péter ismét tagadta, és akkor nyomban megszólalt a kakas. Jn 18,27

Lk 24,36–49

„Ti vagytok ere a tanúk” (48). Jézus feltámadás utáni földi életének legfőbb jele az a valóságos jelenlét, ahogyan beszélget a tanítványokkal, és együtt is eszik velük. 

tovább

(2) „…csitítottam, csendesítettem lelkemet…” (Zsoltárok 131)

SZÜLJÖN ÚJJÁ BENNÜNKET A MI URUNK.

– 1. Így nem csupán érteni fogjuk, hanem megélni és megtapasztalni, amit a mi Urunk a kisgyermekekkel kapcsolatosan mondott (Márk 10,14).

tovább

LUKÁCS 23,44–49 - Az utolsó szavak

Az eddigi történések során mindenki hangos volt, Jézust kivéve. Utolsó szavait mégis mindenki hallhatja. Végül Atyja kezébe teszi le életét. 

tovább

2018. április 14.

Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok…(Mk 7:21)

tovább

Túrmezei Erzsébet: Minden évben

Indulunk újra Golgota felé.
Utunkra már a kereszt vet árnyékot.
de rajta túl húsvét öröme vár.
S kis Balázs csodálkozva kérdi:
„Minden évben meghal?
Minden évben feltámad?“

 

 

tovább