Németh Gáborra emlékeztek Szászfán

LXI. évfolyam 3. szám / Abaúji Egyházmegye

A szászfai református templomban ökumenikus istentiszteleten emlékeztek meg Dr. Németh Gábornak (1956-1998), a Magyar Nemzeti Múzeum történészének életéről és munkásságáról.

Dr. Dienes Dénes tanszékvezető egyetemi tanár a 90. zsoltár alapján hirdette az Igét. Az emlékezni egybegyűlteket levélben köszöntötte Dr. Kovács Tibor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója. Németh Gábor egyéniségét Dr. Tamás Edit, a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeumának történésze idézte föl. Benkő György nyugalmazott főjegyző, abaúji esperes - Németh Gábor gyermekkorának lelkipásztora - megemlékezésének „Az igaz ember hitből él" igevers volt a kiindulója. Köszöntést mondott még Szabó László egyházmegyei gondnok, Csomós Jánosné szikszói lelkipásztor és Sirokiné Kőszegi Erzsébet, szászfa polgármestere.


Az istentisztelet után a Szászfa Önkormányzata által állított emléktáblának a leleplezésére került sor. Az ünnepi megemlékezést megtisztelte jelenlétével Németh Erzsébet (Németh Gábor testvére), Jósvainé Dr. Dankó Katalin, a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeumának igazgatója, Veress Zoltán római katolikus plébános.


A megemlékezést lélekharang szentelése zárta, melyet Németh Gábor hagyatékaként helyeztek el a szászfai temetőben, és amely Vajda László tiszaeszlári harangkészítő mester, népi iparművész keze munkáját dicséri.


R.G.



Németh Gábor: „Pro Memoria"



Sok mindenre akkor jön rá az ember, mikor kiszakad környezetéből. Sok dolog, amit eddig is tudtam, most vált tudatossá bennem.


Hogyan érzek közvetlen hazám Abaúj, otthagyott emlékek iránt? Eszembe jut Szászfa, a szikszói templom, a csodás tájak. Úgy érzem ilyenkor, hogy nagyon sok mindent meg kell ismernem otthon. A nyárból megmaradó egy hónapot, amennyire lehet, erre akarom felhasználni.


Mindenek előtt Szászfa.


Most úgy érzem, hogy őseim, élő nagyapám emléke kötelez arra, hogy megmentsem azt a csodálatos világot, amely az életemet, gondolkodásomat, érzelmi megnyilvánulásaimat befolyásolja és egyáltalán mindent jelent számunkra. De mindenek előtt kötelez megismerni ezt a vidéket, hiszen ebből származom.


Meg akarom menteni ezt a csodálatos, de mégis kínok, keservek és állandó munkával teli világot. Az itteni tárgyak, kopjafák is mind ezt tartalmazzák. Siralmasan pusztuló maradványokból élő emlékké kell varázsolnom őket, ha egyelőre csak saját magamnak is. (1975. XI. 7.)


 


Egy hónapja most fogok először tollat azért, hogy rögzítsem gondolataimat.


Voltak igazán szép és emelkedett perceim, sőt óráim. Ezek csak újból Füzérradványhoz kötődnek.


Vannak pillanatok, amikor az embert egy olyan életérzés tölti el, melyben nemesnek és nagynak képzeli magát! Ezt éreztem Füzérradványban. A mindent betöltő természet egy Rousseau-i tiszta, harmonikus világában éltem, vagyis ez jött létre bennem, a táj, a környezet hatására.


Láttam kis falusi templomokat, melyek árasztották magukból a kálvinizmus csontfehér szellemét, egy-egy falu sorsát. Ezeket a kis templomokat szeretem a legjobban. Magukban hordják a történelmet. A legcsodálatosabb megtanulni olvasni bennük. Aki szereti őket, annak szinte az egész magyar középkort végigmesélik. Apró töredékekben tárul fel bennük a múlt. Sok-sok szenvedést, pusztulást bemutatva, amin végül mindig újat alkottak az emberek csodálatos harmóniákat teremtve. Ezért kedvesebbek számomra, mint akár a gótikus katedrálisok. Hiszen szinte mindegyik egy-egy kis emlékmű, önálló filozófia, az emberi humánum, küzdés, szenvedés, hit és az emberi közösség harcainak képviselői. Elsősorban ezt jelentik, nem pedig román-gótikus építési periódusokat, töredékeket. Ez adja meg nagyságukat. Különösen megkapóak ezek a hangulatok és tartalmak a református templomokban.


Itt az árpád-kori kis katolikus templomok karakterét, egyéni hangját és a bennük tükröződő közösség sorsát a reformáció magyar szelleme vitte tovább. Nem tette őket gyenge sablonná a katolicizmus világszelleme. Ezért ennyire kedves nekem a szalonnai, a rakacaszendi, a rudabányai vagy akár az alsóvadászi templom.


Egy emberi közösség küzdelmeinek, hitének, kudarcainak és győzelmeinek megkövült emlékei.


Ilyen csodálatos élmény volt a szászfai temető, az a néhány faragványtöredék, amit a faluban találtam, a kopjafák, azért, mert ugyanezt magyarázzák.


(1976)


Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

„Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője.” Jn 4,42b

Jel 22,1–7

„…nem lesz többé átok…” (3). Az Isten által készített új nélkülöz minden rosszat. Ott nincs szomjúság (1), nincs éhség és betegség(2). 

tovább

(28) „…neked nem vetek véget…” (Jeremiás 46,13–28)

Ezt megúsztam! – Gyakran kiáltunk fel így, és „üzérkedünk” tovább, nem adunk hálát, nem törünk össze, nem látjuk a kegyelmet… Az ember azt hiszi, megúszta, és újra elbízza magát, nem tér meg, hanem folytatja ott, ahol abbahagyta. Ugyanez a népek története is.

tovább

Lukács 6,39–42 - Figyelem!

Jézus három érdekes példán keresztül húzza alá korábbi kijelentéseit, amelyeknek ráadásul humoros hangzásuk is van. 

tovább

2018. január 25. csütörtök

Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. (Jn 15:14)

tovább

Túrmezei Erzsébet: Új éneket

Új éneket, újat!
minden reggel újat!
Új hajnal hasadtán
új titkok tárulnak.
Új virágok nyílnak,
ha régiek hullnak,
új öröm, új hála
ha sebek gyógyulnak.
Énekek ébrednek:
új ének az Úrnak!

tovább