(M)ilyen a mi missziónk?

LXI. évfolyam 3. szám / Egervölgyi Egyházmegye

Az a talányos kérdés hívogatta és hívta össze augusztus 24-én délután az egervölgyi egyházmegye presbitereit, gondnokait, szolgáló és érdeklődő gyülekezeti tagjait a tiszanánai református templomba, hogy ez évi presbiteri konferenciánkon az egyházmegye missziói szolgálatáról halljunk, szóljunk.

Nyitó áhítatában dr. Kádár Zsolt esperes úr a sorvadt kezű beteg meggyógyításáról szólt Márk evangéliuma alapján, a legfontosabb KEZELÉSNEK nevezve a missziót, amikor mi vagyunk Jézus keze, mi nyújtjuk ki kezeinket az elsorvadtak felé. Mert ha ölbe tesszük kezünket, ha mi nem mozdulunk, a mi kezünk fog elzsibbadni, elsorvadni.


A vendéglátó gyülekezet nevében köszöntve a konferencia résztvevőit Kovács Csaba lelkipásztor a misszió szó eredeti jelentését, a küldetést kiemelve arról szólt, hogy csak annak lehet küldetése, akinek van, volt elhívása is az Úristentől. Akinek nincs elhívása, azt mások fogják magukhoz ugráltatni, hívogatni, és akinek nincs küldetése, azt mások fogják küldözgetni, zavarni ide-oda.


Veres Béla és felesége az iszákosmentő misszióban szolgálva mennek utána a pusztító mámorba süllyedteknek. Tanulságos előadásukban beszéltek azokról, akik magukra legyintve panaszolják: KÉREM, ÉN MINDENNEK ELLENT TUDOK ÁLLNI, CSAK A KÍSÉRTÉSNEK NEM!


Dr. Báthory Lászlóné egri hitoktató kallódó fiatalok között végezve küldetését olyan gyerekekkel foglalkozik, akik senkinek sem kellők, de nem SEMMIREKELLŐK! Ahhoz az Úr Jézushoz vezetgeti őket, akinek ők nagyon is kellenek.


Léleknek és fülnek pihentetésül az Átányi Református Általános és Művészeti iskola gyermekeinek hangja és muzsikája csendült meg.


Egyházmegyénkben is szolgálnak lelkész polgármesterek, akik településükön fontosnak érzik az idős emberekért végzett missziót. Mikola István a tiszavalki, Gordos Attila az egerlövői Idősek Otthona megszervezésével nyújtotta ki Jézus kezét azok felé, akik már csak így szoktak felsóhajtani: MÁR NINCS MIÉRT ÉLNEM, MERT NINCS KIÉRT ÉLNEM!


Végül dr. Kádár Zsolt esperes beszélt arról, hogy Egerben is elindulhatunk a kórházi betegágyakon megkötözött szenvedők felé, börtönrácsok árnyékában bilincsbe vertek felé. Alakulóban van egy kórházlelkészi állás, akibetölti, egyben még az egri egyetemistákkal is foglalkozik majd.


Záró imádság és áldás vétele után a konferencia a parókia udvarán felállított enyhet adó sátrak alatt folytatódott, derűs asztali beszélgetésekben, szeretetvendégség közösségében. Később a lassan hűvösödő nyárvégi alkonyban mindannyian úgy éreztük, hogy ez az áldott délután és este mégis szívet-lelket melengető emlék marad a csendesebb őszi időkben is.


Elhívott és aztán elküldött minket az Úr, indulj el egy úton, én is egy másikon. Isten hozott, Isten vigyen minket tovább.


Kovács Csaba lelkipásztor


Tiszanána

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Többet ér az, amit lát a szem, mint ami után sóvárog a lélek. Ez is hiábavalóság és hasztalan erőlködés. Préd 6,9

Préd 6

„...nem szállhat perbe az ember azzal, aki fölötte áll” (10). Testvérem, légy elégedett azzal, amivel az Úr megajándékozott téged. 

tovább

(58) „…ellenfeleddel elöljáró elé mégy…” (Lukács 12,54–59)

1. A példázat mindenekelőtt azt hangsúlyozza, hogy az Úr visszajövetelének várása, az állandó készenlét, és az idők jeleinek „meglátása” (54–56) akkor lehetséges, ha megszabadultunk a nagy ellenségtől, aki a teljes élettől és az élet Urától elválasztott bennünket, hogy örökké a bűn, a betegség, a halál nyomorúságos, kárhozatos börtönében senyvedjünk. 

tovább

LUKÁCS 14,1–6 - Vasárnap

Hitem fontos részét képezi a vasárnap megszentelése. Isten ezzel a nappal lehetőséget teremt arra, hogy egy lélegzetvételnyi szünetet tartsak, regenerálódjak. 

tovább

2017. augusztus 18. péntek

Kicsoda Jézus Krisztus? – Az Isten fia, Ember fia

Amikor Jézus Cézárea Filippi területére ért, megkérdezte tanítványait: „Kinek mondják az emberek az Emberfiát?” (Mt 16,13)

Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. (Mt 16,16)

 

tovább

Tóth Árpád: A vén ligetben

A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a tölgy, a hárs, a nyár;
Hozzám simult félőn, ijedten,
S éreztem: nem a régi már.
Sebten suhantunk, halk volt a hangunk,
S csendes volt a szivünk nagyon,
És mégis csókba forrt az ajkunk
Azon a sápadt alkonyon.

tovább