Kórustalálkozó a szendrői templomban

LXI. évfolyam 4. szám / Abaúji Egyházmegye

Énekeljetek új éneket az Úrnak, énekelj az Úrnak, te egész föld! Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását minden nap! Beszéljétek el dicsőségét, a nemzeteknek, csodáit minden népnek! Mert nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék." Zsoltárok 96, 1-4/a, hangzott a köszöntő Ige a szendrői templomban, amikor 2008. október 26-án, vasárnap délután az Abaúji Egyházmegye 10 énekkara kórustalálkozóra gyülekezett egybe, hogy az Istent énekléssel dicsérjék.


   

A kórustalálkozó a nyitó áhítatot megelőzően közös beénekléssel kezdődött, amely alkalmas volt a hangok „felkészítésére", hogy az eseményhez méltóan énekeljünk. Kurgyis András lelkész-karnagy, a Jelenések könyve 4-5. része kiválasztott versei alapján buzdított bennünket az éneklésre. Minket - akik itt e templomban, vagy bárhol ahol élünk, gyülekezetekben -, hogy készüljünk, ráhangolódjunk, a mostani még nem mindig hibátlan, de mégis lelkes éneklésünkkel arra a csodálatos közös éneklésre, amely majd a mennyben lesz, és bízunk benne, hogy egyszer mi is részesei lehetünk. Az áhítat különlegessége volt az Úri Imádság énekben történő elmondása a 484. dicséret alapján.

    Ezen a kórustalálkozón először három új énekkar mutatkozott be, akik nagy lelkesedéssel és izgalommal készültek erre az alkalomra: a házigazda Szendrő, majd Onga és Szendrőlád gyülekezeteinek énekkarai. Ezt követően a már régebben megalakult kórusok következtek: Bódvaszilas, Edelény-belváros, Encs, Gagybátor, Gönc, Szikszó és Szuhogy gyülekezeteiből.


    A délután során széles és gazdag repertoárt halhattunk. A közös Isten-dicséret örömét és áldását bizonyította, hogy sokféle énekkel, számtalan módon nyílik lehetőség Urunk magasztalására itt ebben a világban, ahol olyan csüggedők, panaszkodóak tudunk lenni hétköznapokon és ünnepnapokon egyaránt.


    Hallhattunk egyszólamban gyülekezeti énekeket, ismerteket, sőt szinte alig énekeltet is: pl.: a 363. dicséret teljes egészében. Nagyon ötletesen hangszerkísérettel színesített gyülekezeti éneket, amelyek bizonyítják, hogy egyszólamban is lehet Istent dicsérni, és ez egyre több gyülekezetben meg is valósítható lenne. Zengett az ének hangja, amikor kánonok, gyülekezeti énekeskönyv énekeinek a feldolgozásai; régi és kortárs zeneszerzők műveiben megfogalmazott, bibliai strófákat megzenésítő művei, akár még orgonakísérettel is felcsendültek. Volt, amelyik énekkar kórusművei közt egy-egy átvezető és a következő műre felkészítő bibliai igeverset olvasott fel minden szólamból egy énekkari tag ezzel is színesítve az alkalmat.


     Az énekkarok szolgálatát követően Kurgyis András lelkész-karnagy összegezte a hallott művek előadása alapján a kórusok szolgálatát. Nem akart rangsort felállítani, hanem a tanácsaival, észrevételeivel együtt buzdította mindegyik kórust a további szolgálatra, Isten áldását kérte fejlődésükre.


     A bátorító, zsűriző véleményt követően a tíz énekkar egy több mint 200 tagú, háromszólamú nagy kórussá alakult át vendég karnagyunk vezetésével. A közös énekkari mű: J Haydn: „Áldott a Jákób Istene" /a 31. zsoltár 22-25. verseinek a feldolgozása/ a kezdés elpróbálását követően méltóképp megszólalt. Egy pár percre úgy érezhettük, hogy az áhítat igéjében felhangzott felhívás: „Méltó vagy Urunk, és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom..." - ott a templomban valóra vált; hiszen a közös ének dinamikájában, zengésében, szinte az angyalok kórusában érezhettük magunkat.


      A felemelő érzést adó közös éneklést követően Baksy Mária, egyházmegyénk esperese rövid hálaadó szavaival zárult ez év kórustalálkozója, Istennek adott hálát az elhangzottakért és köszönetet mondott a karvezetőknek, kórustagoknak. Reménykedve tekintett előre, bízva abban, hogy az elkövetkező ősszel is hasonlóan Istentől gazdagon megáldott alkalomban lehet részünk valamelyik gyülekezet templomában. A jól megszervezett rendezvény végén a házigazda szendrői gyülekezet vendéglátó szeretetét tapasztalhattuk meg a szeretetvendégség megterített asztalai mellett.


     Mindenért Istené a dicsőség, és szívemben ezeket átélve egy vers szavai fogalmazódnak meg és bízom, hogy e beszámolót olvasók szívében is, amely ekképpen hangzik:


 


„Szeretnék énekelni Néked,


Uram, nyisd meg ajkamat,


Hogy szent legyen mindig az ének,


Amely szívemből fakad.


 


Hadd zengjem el, hogy százszor áldott


Keresztednél ki megpihen,


Hadd zengjem el, hogy megtalált ott


S békére lelt az én szívem.


 


Szeretném énekelni másnak,


Hogy Néked énekelni jó,


Hogy életünk bús lázadás csak,


Míg el nem ér az égi Szó.


 


Azt zengeni, a Szót, a Szódat,


Mely életet adott nekem!


Szeretnék énekelni Rólad


Halálomig engedelmesen.


 


Szeretnék énekelni Néked


Folyton, ameddig itt leszek,


Szeretnék hangot adni, szépet,


Mikor lelkemhez ér Kezed.


 


Szabó Péter m.b. énekügyi előadó


Szuhogy


 


 

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Életemre mondom - így szól az Úr -, hogy úgy bánok majd veletek, ahogyan ti beszéltetek ellenem! 4Móz 14,28

4Móz 14,26–45

Az Isten elleni lázadásnak következménye van. A bűn magában hordja a büntetést. Aki nem hisz Isten szavának, annak esélye sincs megtapasztalni, hogy az valósággá legyen az életében. 

tovább

(6) „…feltámadt.” (Lukács 24,1–12)

Most direkt kiemeljük az összefüggésből ezt az egy szót: „feltámadt!”. Tesszük ezt azért, hogy mindennél hangsúlyosabb lehessen számunkra ez az egy szó, és még inkább annak tartalma, amit most egy képpel szemléltetünk. 

tovább

PÉLDABESZÉDEK 1,7-9 - Fiam, lányom!

Még ha a régi Izráelben elsősorban fiúkat neveltek is az iskolákban, a Példabeszédek könyve minden olyan embernek szól, aki a Bibliában bölcsességet keres. Tehát nekünk, nőknek is. 

tovább

2017. október 20. péntek

„Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.” (1Kor 15:58)

 

tovább

Bódás János: Kiváltott!

Nem áltathatom érdemekkel
magam, s Téged sem Istenem.
Tövisbokor-bojtorján létem
fügét, vagy szőlőt nem terem.

Nem telik tőlem, ami kedves
lehetne Néked, mert nekem
csak bűnöm van, s amit Te kívánsz
ha akarnám, sem tehetem.

tovább