SZIKRÁ-n voltunk

LXII. évfolyam 2. szám / Zempléni Egyházmegye


2003-ban alakult és 2004. óta havi rendszerességgel működik a S.Z.I.K.R.A. - ifjúsági misszió és közösség. 2009. április 18-án a Sátoraljaújhelyi Református Gyülekezet fogadott bennünket. A találkozóra a Zempléni Egyházmegye ifjúsági csoportjaiból érkeztek: Ricséről, Pácinból, Vajdácskáról, Szerencsről, Tarcalról, Sárospatakról, Bodrogkeresztúrból és természetesen Sátoraljaúhelyből. Ötven fiatal együtt énekelt, előadást hallgatott és kirándult a Magyar Kálváriára. Az alábbiakban az egyik résztvevő beszámolóját közöljük:


Ige feletti elcsendesedésre, testvéri közösségre, hitbeli növekedésre, megerősödésre hívott bennünket ismét Urunk. A Szikra csendesnapnak ezúttal a Sátoraljaújhelyi Református Gyülekezet adott otthont. Jó volt újra együtt lenni, énekszóval az Urat dicsérni! Áhítaton, tartalmas előadáson vehettünk részt, majd alkalmunk nyílt „meghódítani" a Szár-hegyet, s megtekinteni az ott található Kálvária emlékműrendszert is. Ez alkalommal a csendesnapunk témája a VIII. parancsolat volt. Amikor erre a parancsolatra gondolunk, sokunknak eszébe jutnak azok a gyerekkori emlékek, amikor megtetszett az, ami a másé... és elvettük. De nem csak gyermekként, és nem csak tárgyakat vesz el az ember a másiktól. Előfordulhat az is, hogy bele sem gondolunk, lopás az, amit éppen teszünk. Egy-egy kimondott felelőtlen szóval, ígérettel, cselekedettel meg lehet lopni, meg lehet fosztani a másik ember szívét is.


Az előadásban Fejér Zoltán lelkipásztor testvérünk a lopás okáról, a mögötte álló Kísértő személyéről beszélt, valamint arról, mit tekinthetünk lopásnak, s mi a megoldás erre a bűnre is. Jézus Krisztust befogadva, rá hagyatkozva, benne bízva életünk teljességet kap, s vele szabadok leszünk arra, hogy ne vétkezzünk. Tiszta tekintetet, tiszta szívet kell kérnünk Urunktól, vigyáznunk kell a szemünkre, s a szívünkre is.


Az előadás után eszembe jutott az az időszak az életemben, amikor azt néztem, mi az, ami nekem nincs, mire lenne még szükségem. Úgy gondolkodtam, ha bizonyos dolgok adottak lennének számomra, ami másnak van, akkor jobb, könnyebb lenne... Újra és újra megerősít s megerősített ez alkalommal is az ige: „Aki tulajdon fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?" Nem kell azt gondolnunk, minél több dolgot birtoklunk, annál boldogabbak leszünk. Nem kell vágyakoznunk a máséra. Nem kell megszereznünk a másét. Mert Isten minden szükségünket betölti, mindent megad gyermekeinek, amire valóban szükségük van. Az Ö Fiában már miénk lett minden.


(Anita)



 


Az előadás és a találkozóról képek a S.Z.I.K.R.A. honlapon megtalálhatóak: (www.szikra.tirek.hu).


Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Míká pedig ezt mondta: Most már tudom, hogy jót fog velem tenni az ÚR, mert egy lévita lett a papom. Bír 17,13

Bír 17

Ez a félreérthető történet nem a „bálványozásról” szól. A megrövidített anya, fia bűnvallása után megbocsát, melynek eredményeként átka elfordul a megátkozottról. 

tovább

(15) „…hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!” (Márk 16,9–20)

A feltámadott Jézus megjelent a tanítványoknak. Márk itt is hangsúlyozza a tanítványok hitetlenségét. Márk végig egy negatív tanítványképet állított elénk (14). Ezzel azt hangsúlyozta, hogy az érettünk meghalt és feltámadott Jézus Krisztusba vetett hit mindenestől Isten ajándéka. Ma is az! Senki se kérkedjék! (Efezus 2,8)

tovább

LUKÁCS 9,46–48 - A fontosság kérdése

Ki a legjobb, a legnagyobb, a legerősebb, a leghíresebb? Ki a legbefolyásosabb? Ki kapja a legnagyobb szelet süteményt? Életünk számos területén kerülünk versenyhelyzetbe.

tovább

2018. július 16.

„Egyik ember formálja a másikat.” (Péld 27:17)

tovább

Sík Sándor: Harangvirág

Harangvirág az erdő közepén,
Az ünnepélyes hűvösön
Simító szellőn meghajol felém
És rámköszön:

Megálljatok, kik halkan jártok itt,
A fák alatt, ti kedvesek.
Kik értitek az erdő titkait,
Rám nézzetek.

tovább