Nyári élményem: Csillagpont

LXII. évfolyam 3. szám / Egervölgyi Egyházmegye

Az idén nyáron negyedszer került megrendezésre a Csillagpont, a református fiatalok országos találkozója. Több mint 2500-an regisztráltak az idei alkalomra. Én is a 2500 fiatal egyike voltam. Reményekkel telve és nagy várakozás után utaztam gyülekezetem és az Egervölgyi Egyházmegye 15 fős csoportjával a táborba. Már az érkezés pillanata sem volt mindennapi számomra. Sosem fogom elfelejteni az elém tárult rengeteg, színesebbnél színesebb sátor látványát.

A regisztráció alkalmával kapott csillagpontos programfüzetet élvezettel forgattam és nézegettem. Nehéz volt választani a sok érdekes és értékes program közül. Reggelente nem volt könnyű felkelni, hiszen az esti programok bőven az éjszakába nyúltak, és nem sokat pihentük a szűk 5 nap alatt, viszont nem szerettem volna egyik reggel sem lemaradni a reggeli áhítatokról. Volt, amikor dicsőítő sátorba mentem és énekléssel kezdtem a napot, de szívesen ültem be egy-egy bizonyságtételt meghallgatni, vagy Bibliát tanulmányozni más fiatalokkal együtt.


A délelőttök a közös nagyszínpadi előadásokkal és az utána következő csoportos beszélgetésekkel teltek. Számomra sokat jelentett az előadások üzenete. Rengeteget épültem a lovagi, női és a gyermeki bátorságról hallva. Az Úr rávilágított a gyengeségeimre az előadó mondanivalói által, de megerősített pl. abban, hogy az volt életem legjobb döntése, mikor átadtam az életem Neki!


Az előadások után mindig szívesen mentem a kiscsoportos beszélgetésekre is. Jó érzés volt megosztani társaimmal érzéseimet, kérdéseimet, és meghallgatni az ő véleményüket is az előadásokkal kapcsolatban. Csodálatos volt megtapasztalni a testvéri közösséget velük és a tábor többi fiataljával.


A délutánjaimat és az estéket is bearanyozták a jobbnál jobb programok. A szívembe zártam a váci börtönviseltek kórusának szolgálatát, de a Pintér Béla koncertjét sem fogom soha elfelejteni. Még nem volt alkalmam annyi fiatallal együtt énekelni a koncerten.


A táborban találkozhattam a napi forgatag során a jól ismert „Nem adom fel" együttes tagjaival is. Valami leírhatatlan és megfoghatatlan érzés fogott el, mikor összefutottam velük az étkezések vagy a programok során. Nagyon boldoggá tett, hogy meghallgathattam a koncertjüket is. Bevallom, néha nehéz volt visszatartani a könnyeimet látva őket énekelni, táncolni, nevetni. Nagyon boldoggá tette őket, hogy szinte az egész tábor résztvevői ott voltak a fellépésükön, és végigtapsolták, -ujjongták a koncertjüket.


Nem lehet szavakba önteni az ott átélt élményeket és érzéseket. Amit leírtam, az csak egy kis töredéke az ott történteknek. Mindenkinek saját magának kell megtapasztalni azt a csodát, ami a táborban történt. A záró istentisztelet után próbáltam magamba zárni és hazavinni azt a pillanatot, amit nem lehet kifejezni. Leírhatatlan élmény volt a több mint 2500 fiatallal együtt énekelni a hét dalát arról, hogy Honnan veszed a bátorságot? Éreztem az Úr jelenlétét és közelségét! Nagyon várom a következő Csillagpontot, ahová talán még több fiatal jön majd el, hogy együtt örüljünk a közösségnek és dicsőíthessük az Urat!


Varga Tímea, Noszvaj

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Így azonban jobb után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. Ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék… Zsid 11,16

Zsid 11,8–22

„Ezért nem szégyelli Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék” (16). Még a világ szemében is szégyent hoz a vallásra, amikor keményszívű, megátalkodott, változásra képtelen emberek hivatkoznak Istenre, mint az „ő” Istenükre. 

tovább

(10) „…törd össze a korsót…” (Jeremiás 19)

Jeruzsálem városának déli kapuját a Fazekasok kapujának is hívták, de Szemét-kapunak is nevezték, mert ezen a kapun át vitték le a város szemetét, így az összetört cserépdarabokat is, a Ben-Hinnóm völgyébe (1–2).

tovább

ZAKARIÁS 1,1-6 - Tanulni a történelemből

Szeretem a karácsonyi hagyományokat. A legjobb, ha minden úgy történik, ahogy mindig is szokott lenni. Eközben hamar átsiklok afölött, hogy régen sem volt minden mindig jó. 

tovább

2017. december 19. kedd

Mennyit érsz?

Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben. (1Kor 6,20)

 

tovább

H. M. R.:A karácsonyi ajtó

Emlékszem, rég volt. A bezárt ajtót 
hosszú estéken remegve lestem. 
Vártam nyílását azon a sok-sok 
felejthetetlen 
szép, gyermekkori karácsonyesten.

Kipirult arccal, dobogó szívvel, 
úgy vártam, mikor fordul a zárja, 
mikor tárul fel, mikor ragyog fel 
a titkok fája. 
Ó, hogy csábított minden kis ága!

 

tovább