D. Szabó Dániel laudációja a Sárospataki Református Kollégiumért Díj átadása alkalmából

LXII. évfolyam 3. szám / Intézményeink


A Sárospataki Református Teológiai Akadémia közössége tanévzáró istentiszteletén az élő történelem két jelentős alakját köszönthette a Sárospataki Református Kollégiumért díj átadásával: Berényi József nyugalmazott lelkipásztort, az Akadémia egykori lelkigondozóját és homiletika gyakorlat tanárát, illetve D. Szabó Dánielt, az egyházkerület egykori főgondnokát. Az alábbiakban a díj átadásakor elhangzott laudációkat közöljük.


A kortársaik közül kimagasló emberek nagyságát általában az utókor szokta felismerni. Így olvassuk a pataki iskolakert legrégebbi szobrán, a Pálóczi testvérpárnak emléket állítva: Gloria, quam benefacta parant et grata nepotum mente fovet pietas aere perennior est. Magyarul: Ércnél maradandóbb az a dicsőség, amit a jótettek szereztek, és amelyet az unokák hálás szívében ébreszt a kegyelet. Részben még a bibliai hithősök is ilyen sorsra jutottak, kortársaik nem igen ismerték fel hitük nagyságát, majd csak később mondja róluk a Zsidókhoz írt levél írója: „akikre nem volt méltó a világ."


Számunkra most megadatott, hogy nem utólag, hanem még szemtől szemben köszönthetjük a kitüntetetteket. Szabó Dániel testvérünket talán csak a fiatalabbaknak kell bemutatni, hiszen akik korábban is itt szolgáltunk a pataki Kollégiumban, szemtanúi lehettünk annak a munkának, amit fáradhatatlanul végzett. Egyházkerületi főgondnokként tizenkét éven át szorgoskodott a Kollégium református egyházi intézményként való újjáépítésén. Ha ennek a munkának minden részletét fel akarnánk sorolni, kifogynánk a szóból. Az ingatlanrendezés, a kárpótlás, a személyi ügyek, a Kollégium egységes szervezetének helyreállítása, a lelki arculat formálása, az átalakulást szükségszerűen kísérő személyi konfliktusok kezelése, a külföldi kapcsolatok, a vendégek fogadása, az Oroszországba került könyvek ügye mind-mind külön-külön is egész embert kívánó feladatok lettek volna. Ő ezeket igyekezett egy személyben végezni, sokszor megpróbálva a lehetetlent is, hogy hogyan lehet egyszerre két helyen lenni. Szívügye volt a külmisszió, hogy a pataki Kollégium lelki központ legyen, amely az evangélium fényét tovább tudja sugározni. Ebben kitüntetett helyet kapott az egész magyar reformátusság megszólítása. A teljes magyar reformátusságnak ebben az évben jelentős mérföldkőhöz ért egységesülése itt, Sárospatakon kezdődött, a Kárpát-medencei esperes-gondnoki találkozóval, amelynek egyik kezdeményezője és szervező házigazdája volt. Főgondnoki megbízatás után a missziói intézet munkatársaként is sok feladatot vállalt, különösképpen a katechétaképzés és a presbiterképzés beindítása terén.


Bölcskei püspök úr mondta évekkel ezelőtt egy kedves munkatársa temetésén: a Debreceni Kollégiumban kétféle ember van: olyan, aki jól megél a Kollégiumból, és olyan, akiből jól megél a Kollégium. Ezt el lehet mondani a pataki Kollégiumról is. A Kollégium úgy fogja visszanyerni régi fényét, hírnevét, lelki központ szerepét, ha minél több olyan embert tud ide vonzani és ide kötni, akik nem megélni akarnak belőle, bár a Kollégium, mint alma mater táplálja őket, hanem akik egész személyiségükkel, tehetségükkel, hitbeli példájukkal gazdagítani akarják a Kollégiumot. Igaz ez tanárra, diákra, minden munkatársra.


Mátyás királyról és Bethlen Gáborról feljegyezték, hogy a tudósokat az udvarukba gyűjtötték. Ők maguk lettek nagyobbak, nem a tudósok. Szabó Dániel holnap újra indul valahova, mert szolgálata van: várja egy gyülekezeti alkalom vagy egy presbiteri konferencia, egy külföldi vendég vagy csak egy elesett család, akinek éppen segítségre van szüksége. A Kollégium lett gazdagabb a mai napon átadott kitüntetéssel.


Jól döntött a Kollégium Igazgatótanácsa e díj odaítélésével. Csak kívánni tudom szeretett Kollégiumunknak, hogy így és hasonló módon hívja ide és kösse ide azokat, akik példák lehetnek számunkra, akik által a Kollégium igazán azzá válhat, amilyennek Szabó Dániel is megálmodta. Így válik ez a kitüntetés valóban méltóvá a saját elnevezéséhez: a Sárospataki Református Kollégiumért. A mi Urunk áldja és őrizze meg szeretett iskolánkat és a kitüntetettet, hogy még sokáig gazdagítson bennünket.


Sárospatak, 2009. június 27.


Dr. Győri István

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

„Nem az ő tanítványai közül való vagy te is?” Ő tagadta, és megint csak azt mondta: „Nem vagyok.” Jn 18,25b

Lk 24,50–53

Amikor Jézus eltávozott a földi világból, akkor a legszebb és legmaradandóbb jelét adta az emberekkel való közösségnek: miközben elemelkedett a földről, folyamatosan áldotta a tanítványokat. 

tovább

(17) „…gondom lesz felkentem mécsesére.” (Zsoltárok 132)

A MÉCSES utat mutat. A mécses megfogható, látható tárgy, de túlmutat önmagán.

– 1. Fontosak az ilyen konkrét mécsesek, amelyek érzékelhetőek, és reményt ajándékozóan többek önmaguknál. Ilyen „mécses” a családom. Meg kell ölelnem a feleségemet, a lányaimat, hogy reményt gyűjtsek.

tovább

LUKÁCS 23,50–56 - Tényleg halott

Lukács pontosan leírja, mi történt Jézus holttestével. Nem sokkal feltámadása után azt állították, hogy valójában nem is halt meg, hanem valaki olyan szert adott neki, amitől halottnak tűnt. 

tovább

2018. április 15.

Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett. Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!” (Mk 10:46-47)

tovább

Bódás János: Valamit nem értek

Régóta ismerlek már Istenem,
S egyre halkulnak bennem a "miért"-ek.
De homályos elmém bárhogy derül is,
valamit most sem értek.

Tudom, szereted minden művedet,
mert minden műved nagyszerű, remek.
Szereted a virágot, hisz színében
a mennynek színei tündökölnek.

tovább