Öt hónap Kampenben

LXII. évfolyam 3. szám / Intézményeink

A 2009-es tavaszi félévet Hollandiában, Kampenben tölthettem a Vrijgemaakt Gereformeerde Theologische Universiteit hallgatójaként. Ehhez nyújtott támogatást a Tempus Közalapítvány az Erasmus ösztöndíj rendelkezésre bocsátásával.

A számomra összeállított programban azok a tantárgyak szerepeltek, amelyeket itthon is tanultam volna. Így hallgattam poimenikát, Ószövetség exegézist, etikát, apologetikát, gyülekezetépítést, homiletikát és missziológiát. Ez utóbbi oktatása angol nyelven folyt, a többi tárgy pedig hollandul.

Megérkezésemkor szinte azonnal észrevettem azt, hogy mennyire más az emberek mentalitása. Szinte mindenki kerékpárral közlekedik az utcákon, többek fütyörészve, énekelve közben. Mosolyognak, még városban is szívesen köszönnek egymásnak. A teológiai professzorok is kedvesek: velem szemben az első perctől fogva nyitottak, türelmesek voltak. A félév során sok segítséget nyújtottak mind a nyelvi nehézségek leküzdéséhez, mind a szükséges szakirodalom megtalálásához. A diákságot is hamar megismertem, nagyon sokan már ott-tartózkodásom elején megkérdezték, hogy honnan jöttem, mit fogok tanulni, és hogy érzem magam. Többen a tanulásban is segítettek, egy alkalommal például hosszú órákat töltöttünk azzal, hogy egy prédikációmat szép holland nyelvre fordítsuk le.


Már az első vasárnap sikerült gyülekezetet találnom, az Eudokiakerk tagja lettem néhány hónapra. Érdekes, hogy a kb. 600 fős gyülekezet fele minden vasárnap ellátogatott a délelőtti istentiszteletre, a délutáni alkalmon pedig alig voltunk kevesebben. Nagyon szépen és hangosan énekelnek, többen végeznek kántori szolgálatot. Sokan tudnak kottát olvasni a gyülekezetben, többen különféle hangszereken játszanak, az istentisztelet ettől színesebbé válik. Nagyon megfogott az, hogy a hívek nem csak vasárnap gyakorolják keresztyénségüket. A hétköznapokon sem szégyellnek Bibliát olvasni, házi áhítatokat tartani, alkalmanként az egy területen lakó gyülekezeti tagokat megvendégelni otthonukban, ezt pedig igemagyarázattal egybekötni.


Lakótársaimmal az első pillanattól kezdve jó kapcsolatban voltam. A teológiával szemben lakhattam, egy ösztöndíjasok számára fenntartott házban. Együtt éltem Dima és Lena Bintsarovsky ukrán házaspárral, valamint Seong Yoo Eun koreai fiúval. Dima doktori programját készítette elő, a rendszeres teológia területén kutatott. Többször beszélgettünk az ukrajnai keresztyénség helyzetéről. Nagy boldogság volt, amikor megszületett májusban kislányuk. Yoo Eun előkészítő évre járt, ő csak görögöt és latint tanult. Szülei is Kampenben tanultak néhány évvel ezelőtt, ezalatt ő is Hollandiában élt. Tervei szerint lelkipásztor lesz hazájában.


Kampen nagyon szép kisváros, melyet a II. világháborúban nem bombáztak le. Igazi történelmet lehet minden egyes épületéből kiolvasni. Az emberek itt is közvetlenek, vidámak. Láthatjuk, hogyan működik jól egy viszonylag konzervatív harmincezres városka egy olyan országban, amelynek jó része a liberalizmust vallja. Ennek jele az is, hogy szombaton este hat óra után megáll az élet. A boltok bezárnak, az idősebbek otthonukban maradnak. Néhány fiatal megy szórakozni, barátokkal találkozni. A szombat estétől hétfő délig tartó időszak ezen a vidéken Istennek és a szűkebb közösségi életnek szentelt idő. Mivel Hollandiában több református egyház is éli mindennapjait, templomból is nagyon sok található a városban. Hatásos, amikor vasárnap délelőtt egyszerre zúg az összes templom minden egyes harangja.


Az ilyen város - kissé hasonlít Sárospatakra - teljesen alkalmas arra, hogy benne teológiát tanítsanak. Talán ezért is van kettő belőle. Az egyik az általam megismert intézmény, a másik pedig (az újraegyesült) a Holland Protestáns Egyház teológiája - itt nem tanítanak héber és görög nyelvet, viszont sokkal több gyakorlati tantárgyat hallgatnak a diákok. A mi iskolánkban hetente négy napon folyt az oktatás. Hétfőtől csütörtökig előadásokra járnak a leendő lelkészek. Kicsit más rendszerben folyik az oktatás. Nem kell annyi órára bejárni, viszont otthon vagy a könyvtárban sokkal többet kell olvasni, mint Sárospatakon. Nagyon hasznosnak tartom azt a módszert, amit az Ószövetség exegézis és az etika tantárgyaknál láttam. A kurzust felvettekkel a témavezető professzorral összeülve egy héten keresztül mással sem foglalkoztunk, csak a tantárggyal. Reggel 8-tól délután 5-ig mindennap összegyűltünk és nagyon alaposan, intenzíven tanulmányoztuk a kijelölt tananyagot.


A többi tantárgyat az itthon megtapasztalt módszer szerint, heti rendszerességgel adták elő. Többször hallhattunk a témában jeles vendégelőadókat, láthattunk sok szemléltetőanyagot és sokat is vitázhattunk fontos teológiai kérdésekről. Érdekesnek találtam azt, hogy nem két szemeszterből áll a tanév, hanem négy „quadreszterből." Ez azt is jelenti, hogy az ottani hallgatók négyszer vizsgáznak egy év alatt. Hat hét tanítás és négy hét vizsgaidőszak váltakozik a tanév során.


A diákság szerintem kevésbé aktív életet él, mint Sárospatakon. Minden csütörtök este tartanak egy közösségi alkalmat, mely a teológia épületének legfelső szintjén található. Itt zenét hallgatnak, beszélgetnek, néhányak tanulni is képesek.


Többnyire minden nem házasságban élő teológus egy „eetbond" nevű tömörülés tagja. A szót tápszövetség néven lehetne fordítani. Hétfőtől csütörtökig mindenki kisebb közösségekben vacsorázik. Minden este a közösség más-más tagja főz, ezzel is időt és energiát takarítanak meg. A közösségi élet nagy alkalmai ezek, este hat és nyolc óra között szinte az egész ország leáll, mindenki vacsorázik.


Tanulmányaim végeztével kerékpárral tértem haza. Ennek több előzménye is van. Először is Hollandiában vettem egy jó minőségű biciklit, és nem szerettem volna busszal vagy repülővel Magyarországra szállítani. Másodszor pedig egy kedves barátom éppen 100 napot túrázott kerékpárral Európán keresztül, és másfél napot nálam töltött. Ez adott ihletet ahhoz, hogy én is hasonló stílusban jöjjek haza. Június végén így felültem kerékpáromra, és elindultam. Utam először Amsterdamba vezetett, ahol egy régi barátommal találkoztam, Kovács Tiborral, aki jelenleg Debrecenben teológus. Utunk aztán Leidenen át folytatódott Vlissingenbe. Itt megtekintettük Michiel de Ruiyter admirális szobrát és a templomot, ahol megkeresztelték. Ő volt az az ember, aki a gályarabságra ítélt magyar prédikátorokat kiszabadította. Ezek után Belgiumba érkeztünk, ahol Genten át Brüsszelbe tekertünk. A következő állomás Luxemburg volt, majd Németországon keresztül a Mosel, a Rajna és a Duna völgyében található kerékpárutakat hódítottuk meg. Ausztriában továbbra is a Duna mentén haladtunk, Pozsonyon keresztül Rajkáig. Itt vonatra szálltunk, mert sietnünk kellett a Csillagpont fesztiválra. A túra során szinte minden este sátorban aludtunk, ott, ahol éppen ért az éjszaka. Sokszor azonban a sátorra sem volt szükség, mert elég hideg volt az éjjel, így nem kellett rovaroktól tartanunk. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, csak egy nap volt olyan, amikor négyszer áztunk bőrig. Általában kellemesen hűvös, de mégis napos időben száguldhattunk kicsiny hazánk felé. Mindenkinek tudom ajánlani Vlissingent, Luxemburgot, Ingolstadtot, a schlögeni Duna-kanyart, a weltenburgi Duna-áttörést, a Walhalla Templomát Regensburg mellett. Ezek talán a húsznapos, 2500 km-es út legszebb állomásai voltak.


Összefoglalva vagy visszagondolva: Kampen nem csak arra volt jó, hogy tanuljak, vagy más kultúrát lássak. Elgondolkodhattam alapvető teológiai kérdésekről, személyes dolgaimat is újraértékelhettem. Többször töltöttem teljesen egyedül napokat teljes magányban, ha a helyi diákok hazautaztak. Ezek a legfontosabb órák arra, hogy hitben, hivatástudatban megerősödhessen az ember. A hazaút alatt pedig minden egyes reggeli ébredéskor rá kellett jönnöm arra, hogy Isten megtart, és kedves előtte, hogy végre hazautazom. Ezt csak erősítették azok a tájak, városok, melyekben gyönyörködhettem, és lencsevégre kaphattam. Mindenkinek ajánlani tudom csak az ösztöndíjat. Hátránya, hogy néha nagyon is egyedül van az ember, de nagyon sok dolog a végére letisztul, átértékelődik. Köszönöm a lehetőséget a Tempus közalapítványnak, valamint anyaintézményem két munkatársának, Rácsok Gabriellának és Jaap Doedensnek, akik mindvégig rengeteg segítséget megadtak ahhoz, hogy jól érezzem magam Kampenben.


Simon Norbert

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

A bölcsesség derűssé teszi az ember arcát, és kemény arcvonásai megenyhülnek. Préd 8,8/b

Préd 8

„Senki sem tudja, hogy mi fog történni, mert ki tudná megmondani neki: mi hogyan lesz?” (7). Mi nem tudjuk, hogy mi fog történni. Vigasztaló azonban, hogy Isten tudja. 

tovább

(6) „…gyümölcsöt keressen rajta…” (Lukács 13,6–9)

A sportban ismerős: „Időt kérek”. Az életben még inkább ismerjük ezt: kérek még egy kis időt, és próbálom jobban. Kapunk időt, és nem változik semmi? Vegyük észre, hogy minden napunk kegyelem: idő, hogy jobbá legyünk. 

tovább

LUKÁCS 14,15–24 - Meghívottként

Az ünnepélyes fogadásokra szóló meghívások gyakran inkább nyomasztanak. Illik a ruhám az alkalomhoz? Miről beszéljek az emberekkel? Megfelelően viselkedem? Megtörtént, hogy emiatt mondtam le egy meghívást. 

tovább

2017. augusztus 20. vasárnap

Kicsoda Jézus Krisztus? – Megváltó

De eljön Sionhoz a Megváltó, Jákób megtérő bűnöseihez! - így szól az ÚR. (Ézs 59,20)

tovább

Reményik Sándor: Mindennapi kenyér

Amit én álmodom
Nem fényűzés, nem fűszer, csemege,
Amit én álmodom:
Egy nép szájában betevő falat.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Lelki kenyér az éhező szíveknek,
Asztaláldás mindenki asztalán.

tovább