„A történelem az élet tanítómestere”

LVII. évfolyam 1. szám / Intézményeink

A kommunista diktatúra áldozatainak emléknapján Fekete Pál öregdiák bizonyságtétele erősítette meg a közismert szállóige jelentését.

Az egykori halálraítélt, majd életfogytiglannal sújtott tanár, író magával ragadó előadása elején megidézte szeretett tanárait, Egey Antalt, Orbán Pista bácsit. Megható vallomása a tisztelet és hála szavaival s a diákos közvetlenség gesztusaival győzte meg a hallgatóságot, hogy Patakon egész életére meghatározó útravalót kapott. A faluszemináriumi munka a békési falvak szellemi élesztője lett. 1956-ban mint a Békés Megyei Forradalmi Bizottság vezetője tevékenykedett. Olyan őszintén, magával ragadóan ecsetelte a magyar nép szent ügyét, hogy a szovjet kiskatonák átálltak a forradalmárokhoz. Ezzel a legsúlyosabb vádat vonta magára: a szovjet hadsereg szétzüllesztésével vádolták meg. Hittel viselte megpróbáltatásait, hűséges felesége osztozott a nehézségekben. Isten vele volt, s megengedte a nagy találkozást azokkal a túlélő szovjet katonákkal, akik a forradalom leverésére kapott parancsot az ő szavára szegték meg.
Figyelem a hallgatóságot. Nem könnyű 300 tizenévest a felnőtt élet tapasztalataival lekötni. Kinek sikerült ez most? A jó szónoknak? Az írónak? A forradalmárnak? A börtönviselt embernek? Az öregdiáknak? Annak, aki meggyőző, hiteles közvetítője értékrendjének. A négy nyelven beszélő tanárt szabadulása után egy ávós tiszt rendszeresen zaklatta, s garantálta, hogy soha nem fog tanítani. No, igen. De ki is az, aki tanít? Aki katedrán áll? Aki osztályteremben dolgozik? Akinek a munkahelye az iskola? Nem: aki akkor is, ott is tanít, ahol senki nem tananyagot, leckét, osztályzatot vagy vizsgát vár és kap. Ha csak mesél az életéről, ha elmondja, hogy hittel lehetett kibírni, hogy van még most is, hetven fölött ereje írni, fordítani, előadásokra utazni, mert hivatása van... tanítómester.
Tanár úr, kedves Pali bácsi, csont...  csont!       


Sinkóné Tóth Zsuzsanna,
gimnáziumi tanár

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Péter ismét tagadta, és akkor nyomban megszólalt a kakas. Jn 18,27

Lk 24,36–49

„Ti vagytok ere a tanúk” (48). Jézus feltámadás utáni földi életének legfőbb jele az a valóságos jelenlét, ahogyan beszélget a tanítványokkal, és együtt is eszik velük. 

tovább

(2) „…csitítottam, csendesítettem lelkemet…” (Zsoltárok 131)

SZÜLJÖN ÚJJÁ BENNÜNKET A MI URUNK.

– 1. Így nem csupán érteni fogjuk, hanem megélni és megtapasztalni, amit a mi Urunk a kisgyermekekkel kapcsolatosan mondott (Márk 10,14).

tovább

LUKÁCS 23,44–49 - Az utolsó szavak

Az eddigi történések során mindenki hangos volt, Jézust kivéve. Utolsó szavait mégis mindenki hallhatja. Végül Atyja kezébe teszi le életét. 

tovább

2018. április 14.

Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok…(Mk 7:21)

tovább

Túrmezei Erzsébet: Minden évben

Indulunk újra Golgota felé.
Utunkra már a kereszt vet árnyékot.
de rajta túl húsvét öröme vár.
S kis Balázs csodálkozva kérdi:
„Minden évben meghal?
Minden évben feltámad?“

 

 

tovább