Országos Magyar Verseny a Miskolc-Diósgyőri Református Általános Iskolában

LXIII. évfolyam 2. szám / Intézményeink

„A rád bízott drága kincset őrizd meg..." 2 Timóteus 1,14


 


Akik április 16-án reggel a Miskolc-Diósgyőri Református Általános Iskola és Óvoda környékén jártak, talán a szokásosnál csendesebbnek találták a környéket, de valami biztosan szembetűnt: ezen a napon nemcsak egy, hanem több református iskola képviselteti itt magát, mert az iskola melletti parkolóban várakozó kisbuszok feliratai is ezt hirdették.

Kilencedik alkalommal adott otthont az Országos Magyar Versenynek az intézmény, és ezúttal 19 református iskola hozta el kisdiákjait, hogy összemérjék tudásukat. Hogyan értik, írják és beszélik magyar nyelvünket. A verseny része volt az a rajzpályázat is, amelynek során Fecske Csaba meséit álmodták „képpé" gyermekeink. Több mint ötszáz alkotásból kellett választania a zsűrinek, míg megtalálták azokat a szemet, lelket gyönyörködtető alkotásokat, amelyek az iskola aulájában kiállítva „fogadták" a versenyre érkezőket. De a szeretetteljes fogadtatás az iskola tanárai és diákpresbitériumának tagjai részéről is megnyilvánult, akik egész nap hűségesen kalauzolták vendégeinket.


A nap közös istentisztelettel kezdődött, ahol arra nézve kaptak biztatást tanítók és tanítványok, hogy mindnyájunk közös kincse az evangélium, s ennek őrzése, továbbadása közös feladatunk. A magyar nyelven megszólaló Ige olyan drága kincsünk, amelyért minden református ember felelős.


Ezután elkezdődött a verseny.


Voltak, akik feladatlapokon mérték össze tudásukat. Szövegértésükről, nyelvtani ismereteikről adtak számot ezeknek a feladatoknak a megoldásával.


A versenyzők másik csoportja pedig a verslábakkal birkózott hősiesen. Kötelező versként Szabó Lőrinc egyik költeményét kellett elmondani, így emlékeztünk meg a költő születésének 110. évfordulójáról. Szabadon választható versként pedig egy-egy Borsod megyei költő művét lehetett szavalni. Így keltek életre Tompa Mihály, Szabó Lőrinc, Fecske Csaba és mások szavai.


Az ebédet követően a szomszédos Ady Endre Művelődési Házban egy színes gálaműsorral kedveskedtek a házigazdák, és sor került az eredményhirdetésre. Fecske Csaba, aki jelenlétével megtisztelte a verseny résztvevőit, biztatott mindenkit, hogy szeressék továbbra is a verseket, és műveljék a magyar nyelvet, mert ezen a nyelven hangzik szívet melengetően az unokák szájából: „nagyapa szeretlek".


Ma, amikor a gyerekekről, fiatalokról a média által kialakított kép sokszor elszomorító, ez a NAP arról tanúskodott, hogy ahol a gyermekek nevelése az Ige szavára figyelve történik, ott a krisztusi szeretetet sugárzó tanítás nem marad eredmény nélkül.


 „Nyelvében él a nemzet" - mondják -, s valóban: a jövő felőli reménységünket erősítette minden leírt, minden kimondott szó. Ezek a gyerekek belegondolnak a szavak jelentésébe és értelmébe. Ezek a gyerekek megérthetik az Ige üzenetét, és őrzőivé lehetnek a Szentlélek ereje által. Kálvin azt mondja: „Ahol - és akik - megismerik Istent, ott és azok művelik az emberséget is." A jövő, a megmaradás titka ez.


Legyen ez bátorítás, megerősítés minden református iskolában tanító és tanuló számára, hogy a mi munkánk nem hiábavaló az Úrban.


Hangóné Birtha Melinda lelkipásztor


 

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Kajafás volt az, aki azt tanácsolta a zsidóknak, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért. Jn 18,14

Lk 24,13–35

„Mi történt?” (19). Újra csak a hiányt érzékeljük, hiszen az Emmausba igyekvő tanítványok úgy vélik: a hozzájuk csatlakozott férfinak hiányosak az ismeretei. 

tovább

(5) „Várom az Urat…” (Zsoltárok 130)

Samuel Beckett sírjánál álltam nemrégiben. Eszembe jutott a „Godot-ra várva” című drámája. Egy nagy szemétkupacon ülve várnak többen egy Godot nevezetű emberre, aki majd, ha megjön, akkor minden jobb lesz.

 

 

tovább

LUKÁCS 23,33–43 - A halál torkában

Jézussal együtt két férfit feszítettek keresztre. Feltűnő kettejük ellentétes magatartása: 1. Egyikük komolyan veszi Istent, a másik kigúnyolja. Azt, hogy „komolyan veszi”, így is mondhatjuk: féli. 

tovább

2018. április 13.

Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok…(Mk 7:21)

 

tovább

Schvalm Rózsa: A kereszt vonzása

Mint hullámok hátán hánykódó hajót,
Céltalan sodort magával az élet,
De az ősznek hajnalán erőtelen,
A kereszt rögös útján partra vetett.

A hajnali égbolton, fény derengett,
Vonzott a távolban feltűnő kereszt.
Valaki kézen fogott és vezetett,
A kereszt alatt, végre megpihentem.

tovább