Délvidéki napok a Lévayban

LXIII. évfolyam 2. szám / Intézményeink

Immáron hagyomány iskolánkban, hogy minden évben a „Szólj ötágú síp" rendezvény keretén belül megismerkedhetünk a trianoni békediktátum által elcsatolt országrészünk egyikének kultúrájával. 2010 februárjában került sor a meghívott Szerbia magyarlakta területének, a vajdasági Bácskának, Bánátnak és Szerémségnek a bemutatkozására.

A rendezvénynek a Művészetek Háza adott otthont, ahol a diákok és a meghívott vendégek, szülők nagyon színvonalas műsort láthattak. Először Nagy Margit nyugdíjas pedagógus, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének elnöke mutatott be néhány felsőoktatási kollégiumot. Ezek után került sor Magó Attila egyetemista szavalatára, majd Rácz Róbert hegedűszólójára. Ezt követően Kollár Mária tanárnő Koncz István verseket olvasott fel. Hallhattunk még énekelt verseket, népdalokat és mesét is a Vajdaság kultúrájából. A rendezvény végéhez közeledve népzenék csendültek fel, végül ízelítőt kaphattunk a vajdasági néptáncból. Schön György vajdasági gyökerű villamosmérnök a Vajdasággal kapcsolatos könyveket, térképeket, zenei CD-ket gyűjtötte össze, ezzel segítve az alkalmat. A könyvek közül több megvásárolható volt az esti előadás előtt és a szünetben. A „Délvidéki napok" keretén belül fotókiállítás nyílt Schön György fotóiból. Reméljük, hogy jövőre is egy „régen látott" terület kultúráját ismerhetjük meg.


Szabó Irén és Boros Alexandra 9.c osztályos média tagozatos diákok tudósítása

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

„Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról…” Jn 18,37b

Ef 1,15–23

„Amikor megemlékezem rólatok imádságaimban…” (16). Annak, hogy Krisztussal járunk, van egy gyakorlati és konkrét következménye: közösséget vállalhatunk egymással. 

tovább

(1) „Áldjátok az Urat…” (Zsoltárok 134)

ÁLDANI AZ URAT.

– 1. Istent áldani, azt jelenti, hogy leborulunk Őelőtte, elismerjük, hogy Ő az Úr, aki Jézus Krisztusban megváltott, szeret, nem vetett el, irgalmába fogadott. Ezért Őrá bízzuk magunkat mindenben, teljesen Őrá hagyatkozunk, ahogy az erkély az azt hordozó oszlopokra.

tovább

LUKÁCS 24, 13–27 - Minden hiába?

"Küzdött, remélt és mégis veszített.” Egy húszas évei közepén elhalálozott barátunk gyászjelentésén ez a mondat állt. Szörnyűnek találtam ezeket a szavakat, mivel úgy hangzanak, mintha az egész élete elfecsérelt idő lett volna.

tovább

2018. április 17.

Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett. Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!” (Mk 10:46-47)

 

tovább

Haraszti Sándor: Tavasz

Tegnap még fagyos tél volt,
s a természet álmodott…
Magáról mit se tudva
szent titkot láthatott.

tovább