Hitmélyítő angoltábor Sarudon

LXIII. évfolyam 3. szám / Egervölgyi Egyházmegye

2010. július 4-től 11-éig Sarudon táborozhattunk. A hét szervezője, Victor Jánosné (nekünk csak Momo néni) ezt a hetet „Hitmélyítő angoltábor"-ként emlegette. És igaza volt, nem csupán angoltáborról volt szó. Családias volt ez a tábor a maga 14-16 főjével. Hála Istennek - a „3 éjszakán át viharos, menekülés a sátorból"-féle akcióink ellenére - jó időt kaptunk a hétre, így délutánonként lejutottunk a strandra is (hurrá, hurrá!).

Minden napunk „be volt programozva": reggeli, áhítat, csoportos beszélgetés, dicsőítés, ebéd, szabad foglalkozás, vacsora, esti áhítat. Nekem a délutáni foglalkozások közül leginkább a gyöngyfűzés és a fafaragás volt nagy élmény, amiben Momo néni szülei segítettek nekünk. Volt, hogy a beszélgetések késő éjszakáig tartottak a napi Igékről, áhítatokról, és akármilyen fáradtak is voltunk, nem bántuk, mert együtt lehettünk. Úgy érzem, sokakban „elindított valamit" ez a hét... Bennem biztos! Sokszor eszünkbe jutott „Pap bácsi" (Victor János) is, akivel sokat táboroztunk kiskorunktól fogva, de már nincs itt velünk. Hiszem, hogy Isten velünk volt azon a héten! Hálásak vagyunk Momo néninek, hogy a sok fáradozást, szervezést vállalta és összejött ez a hét! Reméljük, hogy lesz még ilyen felejthetetlen élményben részünk!


Bartha Alexandra „őstáborozó"


 


Egy vidám hangulatban telt hetet töltöttünk Sarudon július 4-től 11-ig a református angoltáborban. Vasárnap a délutáni órákban érkeztünk meg, és a szállás elfoglalása után hamar megismerkedtünk a többi táborozóval. Ekkor találkoztunk először Briannel, aki Kanadából érkezett, hogy segítse a tábor angol nyelvi oldalát. A hét folyamán az időjárás többnyire nekünk kedvezett, így a strand természetesen nem maradhatott el.


A táborvezetők érdekes és tanulságos történeteivel sokat gazdagodtunk, s szerintem a jövőben nagy hasznunkra fognak válni. A tábori énekek, melyeket gyakran énekeltünk angol és magyar nyelven egyaránt, mindig kellemes emlékeket fognak felidézni bennünk.


Köszönjük ezt a szép hetet Momo néninek, Ritának és Briannek! Reméljük, jövőre ismét találkozunk.


Jerga Mariann


 


Hálás vagyok Istennek, hogy erőt, lehetőséget adott erre a fiataloknak szervezett, már hagyománnyal bíró táborra. Hitmélyítő angoltáborként emlegettük, s reménység szerint valóban az is volt. Hálás vagyok az Úrnak a fiatalok vidámságáért, nyitottságáért és a munkatársakért is. Nincs hely mindent felsorolni, de köszönöm Magdinak a fáradhatatlan konyhai szolgálatot, Ritának a sok fordítást, rugalmasságot, és Brian-nek a zenei és igei szolgálatokat. Aki ott volt (szívvel-lélekkel) az tudja, hogy e mögött a néhány sor mögött mi is van. Ahogy egyik táborozónk mondaná „zsírkirály volt ez a tábor". Reménység szerint jövőre is magunkra húzhatjuk a táboros pólónkat, s beszámolhatunk arról, mit munkált bennünk az Úr egy újabb év alatt.


Victor Jánosné, Momo

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek városukba, a galileai Názeretbe. Lk 2,39

3Móz 7,1–21

Miért kellett ennyiféle, részletesen kidolgozott rítus az ószövetségi áldozatokhoz? Mert tudták, hogy az ember nem tud nem vétkezni.

tovább

(25) „…a Szentlélek volt rajta.” (Lukács 2,21–40)

Élt egy idős, Simeon nevű ember Jeruzsálemben. Személyigazolványszerű adatokat tudunk meg csupán róla: név, lakcím, életkor. 

tovább

APOSTOLOK CSELEKEDETEI 16,25-34 - Fény a sötétségben

Kilátástalan a helyzet. Isten mégis fényt hoz a sötétségbe, Pál és Szilász részesei lehetnek a mennyország egy darabjának már itt a földön. 

tovább

2017. június 19. hétfő

„Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, arról elmélkedj éjjel-nappal, őrizd meg és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz. Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az ÚR mindenütt, amerre csak jársz.” (Józs 1:8-9).

tovább

Szabó Katalin: Hogyan?

....Bocsásd meg, hogy a szívem ilyen zavaros..
Mit tegyek? Kérlek, mondd!
Csak Te tudod a választ, 
az érzést, mi eláraszt..
Ami bennem van.. 
Te ismersz a legjobban..
Talán önző vagyok... 
Talán nem kellene várnom...
Talán ezt akarod...
megtanítani velem...
az igazi szeretetet...
Istenem, miért nem értelek?
Pedig a lelkembe helyezted..
S itt vagy Te is.. érzem...
Istenem, miért ilyen nehéz ez?

Sok a kérdés, lelkem elmélyül
a gondolatokban..
Keresem a válaszokat,
melyek talán bennem vannak,
de csak nézek befelé magamba...
Üresnek érzem agyamat...
Nem látom az utat, 
melyre lépnem kellene;
Uram, kérlek, mutasd meg nekem!

Hogyan kell szeretni..?
igazán.. szívből.. 
mint ahogyan egy csoda jön...
Hogyan tüntessem el az ént?
szeretnék örömöt látni mások szemén...
Lelkén.. enyhíteni fájdalmat..
mert sok van a világban...

tovább